Szalai Anna (szerk.): Magyar elbeszélők 19. század 1. - Magyar Remekírók (Budapest, 1976)

Bérczy Károly

BÉRCZY KÁROLY (1821-1867) EGYSZERŰ TÖRTÉNET Egy történetet mondok el, azon események sorából, me­lyek míg újak, fővárosi közönséget mulattatnak, hogy aztán örökre feledtessenek, egy történetet, melynek végjelenete az ikerváros ajkán forgott; s bár sokan beszélték, részletei­ben csak kevesen ismerék. Beszélyem egyszerű, mert a szín­hely nem termelt szőnyege; igénytelen, mert hőse nem divat - orszlán vagy korhely zseni, hanem egy gránátos, kiről álta­lában mi azt hisszük, hogy nem ismer nagyob élvet, mintha fekete kenyere mellé hústápot s ital bort nyer, nem nagyobb fájdalmat, mintha kurtavasra záratik, vagy vesszőt kell fut­nia. Pedig a szívnek, ha romlatlan, pórkebelben is vannak magasak igényei, miket ha a sors megtör, a rideg élet be­csét veszti. De szóljon történetem.­­ 1840 telén országszerte újoncállítás volt, s a kötéllel hur­­colás helyett, szelídebb törvény értelmében, sorshúzás ha­tározott. Hány anya remegett ekkor fiáért, hány leány test­vére­ vagy kedveséért! Vadkerten a sorshúzásnak én is tanúja valék. A megyei küldöttség a helységházában ült össze, hova az egész népség, mindenki saját érdeklettjéért remegve, sereglett. A kül­döttség előtti asztalon mély edény állott, mely a húzandó számokat foglalá magában. Vadkertre öt katona volt ki­vetve, s így, kik az 1, 2, 3, 4, 5 számokat húzták, rövid időn egyenruhába húzattak. Az összeírottak neveik egyenként felolvastatván, ezek az edényhez léptek, s ha remegő kezük

Next