Szalai Anna (szerk.): Magyar elbeszélők 19. század 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1976)
Justh Zsigmond
1062 JuSTH ZSIGMOND sebben adták vissza a felvett hatásokat. A zene és pezsgő e túlélés képet még fokozta. . . szemei előtt az egész világ összefolyt, s úgy érezte, mintha az egész világot gúnykacaj töltené be. .. E pillanatban emberfeletti erővel felkelt, nyugodt arccal, hidegen, bár villogó szemekkel odakiálta a pincérnek szobája számát, s kinyúlva, emelt fővel, szilárd léptekkel végigment az éttermen. A közönségre a külszín ismét hatott. A gúnyos arcok tiszteletteljesen tekintettek a gavallér elegáns alakjára. De ezt Kálmán nem látta, nem akart, nem mert körülnézni. Úgy érezte, ha egy gúnyos arcot lát, elveszti lelkierejét. Gyávának érezte magát, gyáva! gyáva! - ez töltötte be egész lelkét. Az első akadálynál megbotlott, s már fél. Utálni kezdte önmagát. De azért arca nyugodt, hideg volt, így ment fel a lépcsőkön, leereszkedőleg fogadva a kapus mély bókját és olyan méltósággal, mintha még mindig százezrekkel dobálhatna, követte az előtte bukdácsoló pincért, ki egy nagy karos gyertyatartóval ment előtte, így ért szobájáig, itt öreg komornyikja virrasztóit, könynyes szemmel várva urát, kit nagyon szeretett. Reszkető hangon kérdezte parancsait. - Hagyj magamra, János - mondá Kálmán nyersen, hogy érzelmeit titkolja. Az öregnek fájt ez s kivált e pillanatban. De nem szólott, halkan ment kifelé, csak az ajtóból nézve vissza, mintha azt várná, hogy ura belátva igazságtalanságát, visszahívja, s pár jó szót intéz majd hozzá. Kálmán azonban komornyikjának könnyeiből csak azt látta, hogy még ez is szánja őt! - Siess, mit mászol úgy, mint egy csiga, menj már dolgodra - kiáltott rá még nyersebben. Az öreg csendesen kiment. Kálmán most leült egy karosszékbe, és mereven nézett maga elé. A bevett érzelmek egész árja zsibongott lelkében. Végtelen türelmetlenséget érzett. Pár percig elfásultan ült egy helyen. Megrezdült. Egyszerre kristályosodni kezdtek lelkében a szokatlan benyomások folytán keletkezett eszmék, s életében először jövőjére