Tarnóc Márton (szerk.): Pázmány Péter művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1983)
A római anyaszentegyház szokásából minden vasárnapokra és egynéhány innepekre rendelt evangéliomokrúl prédikációk
814 PÁZMÁNY PÉTER világi fejedelemségnek töredelmes romlósága a Szentírásban üres nádnak neveztetik, a Krisztus kezébe is, királyi pálca gyanánt, nádat adának, mellyel ütögették szent fejét, hogy a töviskoronát mélyebben fejéhez szegezzék. És a több sok csúfolások között hihető, hogy azt is mondották: Mint a nád üres és nincs völgye, úgy a te fejed ész nélkül vagyon, hogy királynak mondod magadat. Országod is olyan, mint a nád, melynek sem ételre való gyümölcse, sem épületre való erőssége nincsen. Oh, édes Üdvözitőnk! Az én lelkem hajlandó, mint a nád: akármely kísértetek szelétől tétova ragadtatik; akármely nyomorúságok alatt egyberomlik: üres, valamíg teveled nem teljes, gyümölcstelen, mert tökéletes erkölcsökkel nem bővelkedik: csak levele vagyon, mert csak szóval tisztel téged. Ne utáld meg, Uram, sőt vedd szent kezedbe ezt az üres, töredékeny nádat, hogy megtöltsed és erősítsed a te szent lelked teljességével. Az újonnan koronázott királyt üdvözleni és ajándékozni szoktuk. Hogy azért semmi csúfolás hátra ne maradna, térdet hajtván Krisztus előtt a hóhérok, nagy nevetséggel kiáltották: Üdvöz légy, zsidók királya! És ajándék gyanánt szent orcájára undok torkákat pökdöstek. Ah, ki sokan vannak, kik most is csúfolják a Krisztus Királyságát, és egyfelől térdet hajtván, másfelől Krisztusra pöknek, nyelvekkel uroknak és atyjoknak kiáltják; de félelmét és tiszteletit félreteszik. Szóval vallják, de cselekedettel tagadják ötét. Testekkel a templomban térden állanak, de szívükkel fertelmes bűnökben gyönyörködnek. Meghajtják térdeket, de meg nem alázzák kevélységeket. Azt gondolta Pilátus, hogy ha Krisztusnak iszonyú verésekkel és csapásokkal változott ábrázatját látják a kegyetlen zsidók, megesik szívük. Azért úgy, amint töviskoronával szent feje által lyuggatott, haja, szakálla vérbe fagyott, orcája pökdösésekkel lúzított vala; kivivé ötét a zsidók eleibe, és felemelvén a bársonyrongyot, vérbe fagyott testét megmutató, mondván: Ihon az em-