Sőtér István (szerk.): Péterfy Jenő válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1983)
Irodalomkritika
Irodalomkritika 7° se — (ó, valóban ritka s jelen esetünkben igen rokonszenves hiúság!) olvasottságával és sok irányú szellemi érdeklődésével. Valami ebből alakjaiba is átszármazik. Van egy grófnéja, ki koronkinti ideáljaival egész könyvtárt emészt föl. A „belle Mariette” olvasta Schopenhauert (nem tudni biztosan, mely kiadást), Stendhalt, Bastiat nemzetgazdaságát stb., egy budapesti „viveur” és poéta Rossetti Dante bús dalait forgatja. Az utolsó elbeszélésben egy dán ifjú, a szőke Claus, jó Zürichbe, s beiratkozik az egyetemre, mert „szüksége van pár történeti adatra”. Ez majd Spencer Hardy Mannel of Buddhism-díta, nyit, majd egy ismerősével barátságuk megpecsétléséül Cicero művét, De amititia olvassa. Előfordul az elbeszélésben még Walter Scott, Lamartine, Feuillet, Mistral neve, hogy hamarjában azt idézzem, ami gyorsan eszembe ötlik. " Szerzőnk, mint látjuk, szereti a jeles írók társaságát, s tág körű fogékonyságot mutat irántuk. Stendhal mellett Cicero is ott van a listán. S mint a fiatal szerelmes imádottja nevét minden lehető és lehetetlen dologgal egybekapcsolja, ő is minduntalan értékesíti irodalmi reminiszcenciáit, alakjai nagyobb olvasottsága érdekében. De úgy hisszük, a hatásra nézve csalódik. Alakjai becsét akarja ezáltal emelni; talán némely esetben az írói nevek említése által föl kívánja gerjeszteni az olvasóban is azon képzeleteket, melyeket azok őbenne ébresztettek. Csakhogy az olvasó nem megy lépre, s oly vandál egykedvűséggel hallja, hogy Qaus és társa Zürichben Cicerót olvassa, mintha azt értené meg felőlök, hogy vajas kenyeret esznek. Éppígy jár szerzőnk egy másik dologgal is. Túlságos sokat magyaráz, ott áll alakjai háta mögött, s ő maga mondja el, hogy azok mit éreznek, hogyan éreznek. Amit gyakorlottabb kéz két-három vonással megrajzol, ahhoz szerzőnk egész pszichológiai apparátust használ, mint mikor a kezdő fogorvos operatőri örömében minden műszerét kirakja betege előtt. A „belle Mariette” például a