Sőtér István (szerk.): Péterfy Jenő válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1983)
Irodalomkritika
Irodalomkritika 699 JUSTH ZSIGMOND Kápráztatok. Négy elbeszélésből áll a Kápráztatok tartalma. Éppen nem vígak, s mégis az engedékeny jó hangulat egy nemével tesszük le kezünkből a könyvet. Mulatunk a gondolaton, vajon nem furfangos humorista-e írónk, ki meg akarja tréfálni a közönséget, mint megtréfálta néhány kritikusát? Csak játssza a „Pananalyste terrible”-t, s mint Amor fölvette mulatságból Mars vértezetét, ő is kezébe veszi a scalpelt, és látszólag meg nem rezzenő kézzel boncolja az illúziókat, lelebbenti a Maya fátylát az életről, míg a végén kisül, hogy csak egy kedves arcú fiú szappanbuboréka pattant szét. Azonban még akkor is, ha „sans le savoir” volt humorista - találó címe van a kötetnek. Csakugyan káprázatok, egy szellemes fiatalember káprázatai, az olvasmányoknak és feuilletonisztikus filozófiának visszatükröződései az írónak még inkább csak passzív képzelmében. Egy finom érzékű, előkelő körökben megfordult, külföldön járt, sokat olvasott ifjú, ki még ezer és ezer benyomásra áhító, ki előtt még csak új, friss, harmatos lehet az élet, beáll bennök szalonanalistának, s hódolva az előkelő irodalmi divatnak, a „modern áramlatnak”, magára ölti a derniere mode szabását, s olvasmányainak s pillanatnyi unalmainak hatása alatt züllött életről, egoisztikus érzelmekről, orosz nihilistákról, nagy csalódásokról s a még nagyobb Nirvánáról beszél. „Je n’en vois pas la nécessité” - mondta egy ízben Talleyrand a szabójának, ki pénzt kért tőle, hogy megélhessen. S jelen esetünkben is kérdezhetjük: Ó, fiatal író, honnan a fekete felhő tiszta homlokodon? Midőn káprázatnak rajzolod a boldogságot, nem állasz-e magad is káprázat befolyása alatt? Utazásaid alatt, rövid tartózkodásaidban egyetemi városokban Európa nyugatán és északján nem zavartad-e össze könnyelműen cigaretted füstjét a Nirvána ködével?