Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
Fuimus 287 Ami pedig a Lollyt illeti, hidd el, ismerem. És ez a felelet szavaidra. Jó felelet, férfias felelet. Mert látom, szereted. Hidd el, nem jól jársz vele. Vétesd el az esküdt ellenségeddel, s menj el a torára, tán majd azon elszeretheted az özvegyét. Többre nem jó... Ha volna még egy Niffor Tomink, annak szánnám. Niffornak való, nem egy Márfaynak. Ezt azért mondom, mert gyűlölöm ezt a gőgös fajtát, amely mindekkoráig csak elnyomni tudott minket. Látod ott azt a hegyet... - mutatott egy hegyormot, szembe velük - ezt kapta hozományul az a Márfay lány, ki legelébb, öt század előtt egy Niffor neje lett. Ez volt az első ostobaság, amit a Márfayak a Nifforokkal szemben elkövettek. Ez időben a lányokat meztelen testtel adták férjhez, s már akkor a mi nagyúri nemzetségünk egy őserdőt adott hozományul. E perctől fogva mindvégig csak a megkárosításunkra gondoltak... Gyűlölöm őket. - Lőrinc a testvérem - vágott szavába Gábor elég nyersen. -Ez legalább félig Márfay az anyja után. Bár nem szeretem őt sem. Te telivér Márfay vagy, emeld fel a családot. Szép jövőd van, azt mondják... Mondják, karmod is van. Eddig még egy Márfaynak se volt, használd a fegyveredet... - Mit tegyek? - kérdte Gábor finoman mosolyogva. -Ne nevess, nem tréfálok. Legelébb is házasodjál meg, keress egy gazdag, okos feleséget. A többi majd magától jő. Hisz van eszed, ambíciód, tudod az utat, amelyet követned kell... - De néném, éppen azt nem tudom. - Hát te is csak éppen olyan legény vagy, mint a többi! Már az első lépésnél megbotlasz. Eh! És én mégis, mégis bízom benned. Valami azt súgja a lelkem mélyén, ebből ember lesz a talpán. Csak... Ismét visszatérek a vesszőparipámra, a Klienigstein mamzelt ne vedd el. Vesztedre lenne ez a házasság.