Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
328 JUSTH ZSIGMOND jó szalagját igazította meg, majd mintegy álmokból ébredve, gyors mozdulattal a kártyák keveréséhez fogott. - Elébb emelj te, Gábor, majd néked mondom meg a jövendőt előbb. Úgy... no, lám-lám, alighogy osztok, már a piros dáma kerülget. Úgy ám, fiacskám. Szerelmes beléd valaki... valaki, aki nincs innen messze. Sieh’ das gute liegt so nac’. Ugyan ki lehet? Ki lehet... - nevette az öregasszony, és meglegyintette ismét Gábor arcát. - Született Don Juan, ahány város, annyi lányka. Ismerjük a Márfay fiúkat, mind egyformák, ismerem őket, mindahány, mind szerelmes volt belém... a Kázmér, a Niki és azt hiszem atyád is, pedig akkor már öreg voltam. Téged is csak a vénségem ment meg, úgy ám, Gabriel... különben te is úgy járnál, mint a többi... De most te, Lőrinc, te emelj. Ó, te rád kincs vár... gazdag lesz, nagyon. De hogyan? Utadban nincs, csak a fekete ember. Der treff König. Pedig a házasság és a fény egymás mellett állanak. Gazdag, nagy partit csinálsz... Csak a szerelmet, azt nem látom... Hol van! Ej, et tu n’es pas Niffor mon fils. Nálad is úgy kellene állni a konstellációnak, mint Gábornál. Csak nem vagyunk parti vadászok?... He? Lőrinc ingerülten fel akart ugrani székéről, Gábor még idejekorán észrevette, s megnyugtatta öccsét, intve néki, és szelíden mosolyogva reá. Az öreg hercegné nem vett észre semmit, csak vetette a kártyát tovább. - Koronák, királyok vesznek körül... fényes polcra jutsz, csak kérlek, ne mond el Tominak, mert sok álmatlan éjszakát okozna neki az irigység. ...Mondd - szólalt meg egyszerre, letéve a kártyát, és szedert emelve szemeihez. - Tetszik neked Bálványossy Júlia? - Ugyan némi, már te is? -No, csak ne olyan ingerülten. Öreg néni kérdhet egyet-mást, még olyat is, amit különben még a páternek sem mondanánk el a gyóntatószéken. Jó van, hát még titok. A Mici él-hal az eszméért. Lolly azt mondja, akkor belefutna az öreg Czéni hercegné társaságába.