Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
342 JUSTH ZSIGMOND visszatipegett Bálványossynéhoz s Klienigsteinhez a kanapéra. - Egy kis ügyünk volt az öcsémmel, szót sem érdemel - mondta, s Klienigstein karján az ebédlőbe vonult. E percben lépett be a két Bálványossy nagy lármával vagy négyféle nyelven mentegetve magukat, hogy elkéstek. Az ebédlőben nagy pompával volt felterítve. Az asztal csak úgy görnyedezett az ezüsttől, az abroszon szétszórt virágok voltak. Az „udvar” ma másutt ebédelt. 38 Ebéd alatt általános tárgyakról volt szó. Csak a Bálványossy fiúk s a Hanzi viccei villanyozták fel a kissé fáradt hangulatú társaságot. Ebéd után, a feketekávénál, Lolly odament Gáborhoz, ki a terem egy sarkában meghúzva magát, egy albumot lapozott. - Alig lehet magához térni. - Én ugyanezt mondhatnám a grófnőről. - Lássa... én házikisasszony vagyok itt. De majd később. .. jöjjön ki az erkélyre... beszélgetünk. - Ahogy parancsolja. - Kértem. Adjon egy cigarettát, Márfay - tette hozzá hangosan. - Úgy, én most be fogom magának mutatni a bécsi Klienigstein Lolly-t. - Ezzel egyet fordult a sarkán, s odament a két Bálványossyhoz. - Hanzi, menj a zongorához... mi pedig dalolunk, ne kezd el a Weaner Herzen-t. S a leány odaállott a zongora mellé, egyik kezét annak a széknek, amelyen Hanzi ült, a hátára téve, másikkal a taktust verve, énekelni kezdett. Niki és Szapszi két oldalán álltak, segítettek a lánynak fújni. Lolly kihívó mozdulattal kísérte a kuplét, Niki a halántékán levő gyér hajat simogatta, Szapszi jódlizott. Mindnyájának meg szinte karikát hányt a szeme. Mici karját a hercegnőébe fűzve odaállt a zongorához.