Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)

Justh Zsigmond: Fuimus

Fuimus 357 - Meglátjuk... tán csalódtam ebben is? - kérdte ön­magától Gábor, anélkül hogy feleletet tudott volna adni saját kérdésére. MÁSODIK KÖNYV 1 A kis körútról visszatérve, pár elragadó hetet töltött a két fiú édesanyja oldalán. Mindegyik érezte, hogy tán megsértette valamivel a másikat, s így felül akarták egy­mást múlni a szeretetreméltóságban. Lőrinc annyira ment ebben, hogy még pár estére sikerült neki udvarát is eltávolítani, úgy, hogy a legszűkebb családi körben töltöttek el pár boldog estét... És oly jólesett mindkettőnek ott, így hármasban, a nagy lámpa körül, a biliárdszobában, az édesanyai szív melegénél elbeszélgetni az utolsó hetekben látott, ta­pasztalt dolgokról. Az öreg­asszony abbahagyta pasziánszait, elhallgatta a két fiú beszédét, majd maga is hozzászólott, mindig jósággal, enyhén, nem ítélve el egyik csudálatos rokonát se, mindeniket mentegetve, magyarázva kicsinyes hibá­ik eredetét. - Látjátok, fiúk, ha olyan öregek lesztek, mint ami­lyen én vagyok, sok mindent más szemmel fogtok ám látni. Addig majd a szenvedés megtanít benneteket is az elnézésre. Nevettek a Niki bácsin!... Hej, nékem sok galibát okozott életemben. Már a te atyáddal - szólt Gáborhoz fordulva - kötendő frigyemet is ellenezte, hát még a tiéddel... ez az öreg bolond mindig irigykedett a Nifforokra. Ostoba viszály ez is, amely két családot tett századokra boldogtalanná... ahelyett hogy századok boldogságában egyesítette volna. Második férjem ellen is mindig áskálódott, midőn főispánná nevezték ki, nem

Next