Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
Fuimus 387 Hát Lőrinc szólt volna? - Igen... akkor kértem meg, midőn azt hittem, hogy mégis tán jobb lesz, ha én veszem el, mintha Lőrinc - amint kimondta e szavakat, már meg is bánta. -Végre nem tudom, miért lett volna neked jobb feleséged, mint neki? - szólt anyja szinte a megbántás hangján. S e pár szóval árny vonul az anya és fia közé is. Hiába, az öregasszony Lőrincet jobban szerette, mert hisz azt ő nevelte, abban az ő világnézlete, az ő eszméi nőttek naggyá. Az esküvőről kezdett ismét beszélni. - Tudod, én nem éppen nagyon pártoltam ezt a nagy cécót. Bár régente is így volt, az én második lakodalmamon száznegyven emberre volt terítve. - Hisz jó lesz ez így nagyon - bólintott helyeslőleg fejével Gábor, hogy így valamiben igazat adjon anyjának. -Tomiék kénytelenek voltak meghívni fél Bécset ez alkalomra. - Miért? - gondolta Gábor, s csak figyelte anyja arcát. - Pepi hercegné is itt lesz, a karusszel alkalmával bécsi kuplékat fog énekelni a lovarda tribünjén. Azt mondják, senki se dalol úgy, mint ő. - Mondják. - Bálványossyék is itt lesznek, meg sok cseh, tudod, a Lollyék rokonai. - Czobor Ádámék is feljönnek. - Igen, csak az Erzsébetet nem tudom, hogy fogja majd a bécsi atyafiság nézni. - Nem a mi atyafiságunk, anyám, aztán... miért? - No, tudod az anyjáért. - Hál Istennek, hogy parasztlány volt az anyja, legalább. .. - folytatta volna Gábor, de aztán lenyelte a szót. Majd ösztönszerűleg anyja egészségéről, házi kisebbnagyobb gondjairól kezdett el beszélni. Ebéd után