Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
Fuimus 399 - Hehehe... igaz Lizinkó, én is kaptam Nifforné Márfay Anna húgomtól pár bókot, amivel hazamehetek. - Ne nevezd bóknak, Niki. Amit mondtam, az igazság. Te voltál férjem megrontója, s egy percnyi nyugta életében nem volt tőled. Nevezd hát bóknak, ha tetszik. - Nesze néked, fogd meg jól - mondta Niki, s élesen kezdett nevetni. - Én Nisfor férjedet szerettem. Kitűnő ember volt. Csak ki nem állhatta engemet. Ez az égisz. Sajnálta tőlem, hogy én lettem előbb főispán a megyében, nem ő. Ezért ne haragudj reám, Annácska. Hisz szeretlek, édes húgom... te is Márfáy leány voltál. - Ma is az vagyok, s azért kimondom, ami a szivemet nyomja annyi év óta. Mi, Márfáy lányok, ezt így szoktuk - s az öreg asszony halott halavány lett az izgatottságtól. Se Gábor, se Lőrinc anyjukat még így nem látták soha. - Te ölted meg. Egész öröme, dicsősége ez a főispáni állás volt, azt hitte, tehet majd népéért, e szegény, nyomorult tót népért, amelynek jövője szívén feküdt valamit. Ennek magyarosításán, gazdagítására törekedett... de ez szálka volt a szemedben, bár te voltál előbb a főispán, te a konzervatívokkal tartottál. Támogattad őket, s már installációja alatt annyi borsot törtél az orra alá, hogy szinte belebetegedett. A kormány rosszallta, hogy annyi ellenzéki elem jutott a megyeházára, s le kellett köszönnie... íme. Ezt nem élte túl, ez vitte a sírba. De erről majd az örök bíró előtt számolsz. S az öregasszony felkelt székéből, s kifelé sietett az ebédlőből. Az egész társaság (mely már különben is a csemegénél volt) izgatottan ugrott fel székéről, Gábor és Lőrinc kivezették anyjukat. Mici angolul rebegett pár szót, Tomi „Immer diese Familienszenen!” sipította, a négy leányka Niki körül rebesett, ki élesen nevetve tarkóját simogatta, majd a többi is, az öreg hercegnével élükön, ki pár mogyorót s almát csúsztatott zsebébe, a szalonba lépdelt. íme, a család s a megye krónikája kivonatban, édition en poche, a kötés ötszáz éves... a tartalom örökké új