Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)

Jegyzetek

1182 Jegyzetek JUSTH ZSIGMOND FUIMUS Justh Zsigmond A kiválás genezise című torzóban maradt regényciklusának harmadik darabjaként, halála után, 1895-ben Singer és Wolfnernél jelent meg a Fuimus. A regényhez Pekár Gyula és Malonyai Dezső írt bevezetőt, melynek tanúsága szerint 1894 szeptemberében Párizsban ők olvasták föl Justh­­nak a Fuimus kefelevonatait. A szöveget ennek a kiadásnak alapján gondoztam. Az eredeti kiadásból lemaradt az Első könyv cím, csak a Második könyv-et jelölték. A regényben előforduló idegen nyelvű szövegrészleteknél a helytelen nyelvi alakokat és a tájnyelvi változatokat megőriz­tem. A Fuimus megírásának tervéről Justh 1892. október 3-i leve­lében ír Czóbel Minkának: „...regényt akarok írni, amelynek háttere lenne a szent »brinzás« pátria. Egy nagyobb társadalmi regény lenne ez, sok epizódalakkal a háttérben, s ez alakok, e típusok felett a mi egyéniségeink. A látszólagos kivételek, ame­lyek a törvényt magyaráznák s világítanák meg.” A regény néhány szereplőjének modelljét ismerjük. Justh Zsigmond - a regényben Gábor. Révay Simi - az író meghitt barátja - a regényben Lőrinc. Révayné - a regényben Márfayné. Med­­nyánszky László - az író művész barátja - a regényben Poldi. Justh György - a felvidéki különc alak - a regényben Niki. Justh leveleinek tanúsága szerint 1893 márciusában már befe­jezte a regényt, de rövidíteni akarta, a végleges befejezést egy 1894 augusztusában kelt levélben jelzi. 217.1. Fuimus - Voltunk. 226.1. Der gnädige Herr!... - A nagyságos úr! 227.1. Aber warum... - De mért nem írt, hogy tudjuk. Der Hochgeborene... - A méltóságos úr alszik még. 228.1. le petit lever - a kis fölkelés. 229.1. aspektus - itt: külső, arculat, árendás - bérlő.

Next