Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
334 JUSTH ZSIGMOND mint Tomiékkal. Júlia, tegezheted újon felfedezett unokabátyáidat. És Júlia odament Poldihoz, kezet szorított vele. - Bemutatom magamat néked, újdonsült unokahúgod, Bálványossy Júlia vagyok. Poldi udvariaskodva kezet fogott vele, bár egy csepp hatást se tett rá a fiatal hercegnő ajánlata. - De most már allavanti! Menjünk, gyerekek, mert még elkésünk az ebédtől. Egy óráig csak eltart, míg kiöltözünk! Mici az asszonyokat kísérte el, Tomi a két Bálványossy fiút. Gábor, Poldi és Lőrinc szobáikba mentek. 36 - Hát teveled mi történt, öreg vakond, hogy úgy megugrottál. - Hát... megugrottam - mondta az öreg kutya misztikusan. Állát egyik kezébe temetve, nagy szalonkabátjába szinte eltűnve, guggolt a széken. - Aztán hol jártál? - kérdte Lőrinc. -Te, Gábor, van kedved feljönni a sajtosokhoz? - Mikor? - Holnap. És Gábor Lollyra gondolt, aztán egyet simítva homlokán: - Nem bánom, felmegyek... de... miért? - Miért? Hisz egyszer azt mondtad, érdekelne a havasok világa. - Felmegyek bizonnyal. -Hát énvelem mi lesz, ha ti elhagytok? - kérdte Lőrinc siránkozó hangon, komikusan. -Te rajtad osztozkodni fognak a dámák. Itt maradsz lány inspektornak - tréfált Poldi. - Akkor én se maradok. Én egy idő óta úgy félek a comtesse-ektől. Azt találom, csak az egyszerű, a romlatlan. ..