Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
338 JUSTH ZSIGMOND hányozni, ezeknek még lesz idejük rá - szólalt közbe Poldi a legkomolyabb arccal. - A típus érdekesebb példányainak - folytatta Niki - szalon helyett dohányzója van, hol maga fogad, megvetve a gardedámok elavult típusát. Egyedül hajt ki, egyedül lovagol. Hetenkint intim körben összejő barátnőivel, s ha jó kedvök szottyan, meghívnak egy-két urat is teára (a házi kisasszony mamája lévén az egyetlen jelenlevő gardedám). De ezen kiválasztott uraknak sok mindent kell tudni, hogy a lányok el ne unják magukat. Nem kell kímélni ötleteiket, amelyek néha még gorombák is lehetnek, hogy hatást csináljanak. A jucker-lány összetart, vállvetve bolondítván a férfihadat. A jucker-lány, úgy, mint a fiatalasszony, néha hord már ékszert is, ismeri az utolsó kuplét, és a jucker-lány arra született, hogy jövendőbeli férjét megjuckolja halálig... - S azt hiszed, Lolly grófnő is csak ilyen „juckercomtesse”? - Csak ilyen?... - Hát elvennél egy ilyen lányt? - Hm. Ez már más kérdés, tekintetbe véve azt, hogy a feleségemet végre is csak magamnak veszem el. - Lehet másnak is? - kérdte komoly, csudálkozó arccal Poldi. - Igen, lehet - folytatta Niki alig hederítve rá, s még tovább prelegált volna, ha ebédre nem hívják őket. Mire a két Bálványossy ijedt arccal szobájába szaladt, hogy még szerintök hiányos toalettjüket bevégezzék. Poldi, Lőrinc és Gábor a nagy szalonba mentek. 37 A szalonban még csak Mici volt egyedül. Amint beléptek, magához intette Gábort. -Te néked is lehetne valamivel több belátásod... ilyen jelenetet csinálni. Ezt tanultad külföldön - súgta neki halványan reszkető ajkakkal.