Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)
Justh Zsigmond: Fuimus
346 JUSTH ZSIGMOND Gábor Lőrinc szobájába ment. Pár percig hallgattak, majd Lőrinc törte meg a csendet. - Nos, hogy állsz vele? - Sehogy, s így a legjobb. - De miért? Hisz szép, okos, megért téged... ez nem elég? -Nem, mert én nem értem meg... én nem bízom benne. Tudja Isten miért, de sohasem hiszem azt, amit mond... - Bolond fiú, mindenkiben kételkedel. - Én kételkedem? És te mondod ezt nékem. Anyánkban, benned, Ádámban kételkedtem valaha? - Én a helyedben elvenném. - Inkább vedd el te Bálványossy Júliát, öregem, jobb lesz, mint tanácsokat adni nékem... - Hát már te is! Nem szeretem, nem rokonszenves a családja... - Pedig éppen ilyen feleség kéne néked. Egyenes, okos, kissé tán hideg leány, ki miután szeret, éppen veled szemben érző. Kell-e több ennél? Aztán olyan nyugodt, olyan összhangzatos, olyan egységes a lénye. Semmi felszín, semmi árnyalat... olyan, mint anyja, jó magyar fajta. Szókimondó, itt-ott tán hatalmaskodó is, de azért a legjobb leány a világon, ki kitűnő élted párja lenne... ki... - Ki, attól félek, egy szép napon el találna naspágolni - vágott szavába Lőrinc nevetve. - Bolond gyerek! És aztán? Az se ártana koronként néked... - felelt rá éppoly derült hangon kacagva Gábor - néked boldogságodhoz csak egy dolog hiányzik, s ez a családi élet. Tele vagy jó tulajdonsággal, a legérzőbb, legmelegebb ember vagy, kit ismerek... csak eddig érzéseidet méltatlanra pazaroltad. Pilléből fecskévé kell válnod, s fészket kell raknod, fiú... Nehogy úgy járj öreg napjaidra, mint Niki bácsi. Kár volna, ha egy Hausfräulein oldalán öregednél meg.