Szalai Anna (szerk.): Századvég 2. - Magyar Remekírók (Budapest, 1984)

Justh Zsigmond: Fuimus

366 JUSTH ZSIGMOND beszélni. És a mai nap éppen a legalkalmasabb reá. Tudom, ne tagadd, szerelmes vagy. Tudom (az anyai szív sohase csalódik), Lollyt szereted. Aztán látva, hogy Gábor nem is igyekszik mentegetni magát, s nem ad rá tagadó választ, még nyugtalanabb, még keserűbb hangon folytatta: - Lásd, ez a lány nem neked való. Mit akarsz vele? Te zárkózott, komoly fiú vagy, mint amilyen az atyád volt. Dacára, hogy annyi évet töltöttél külföldön, otthon ülő, házias ember maradtál, s tán éppen ezért. Mit akarsz vele? Hiszen ennek a lánynak egyéb gondolata sincs, mint a fényűzés és a pipere... Nifforné elhallgatott. Míg beszélt, folyton fia arcvo­násait vizsgálta, s most úgy látta, hogy az végtelen szo­morúságot, keserűséget fejez ki. - Édes, édes fiam, ne sértsen az, amit mondok. Anyád beszél hozzád, érted, anyád! Csak javadat akarom. Édes fiam__mosolyogj reám... nézz reám szeretettel - te­kints fel reám! S a fia fejét két kezébe temetve, hosszan-hosszan nézett a szemébe, míg csak szemei fel nem vidultak, míg csak szemeiből minden más el nem mosódott a gyermeki szeretet végtelen, mély kifejezésén kívül. - Úgy, Gáborom... most már nem félek ezen az úton haladni tovább - mondta, s még mindig két kezébe tartva Gábor fejét, annak homlokát ajkaihoz emelte. - Anyám - mondta Gábor megrezgő hangon -, ma jobban szeretem, mint valaha szerettem, és azért soha­sem fogom elvenni... Ezt ígérem neked. - Édes, szegény fiam, úgy, úgy, látod, ez jólesett... El fogod felejteni, mert hiszen látod, lehetetlen, hogy igazi szerelem legyen az, amit iránta érzesz. Nem szeretheted benne az asszonyt, mert hiszen épp az hiányzik belőle. Cifra báb, ragyogó tollú aranymadár... de nem életre való. Aztán milyen nevetségesek velem szemben. Tu­dod, Mici miről beszélt azalatt, míg ti odalenn jártatok a kertben? Hogy Lolly milyen jól ért a ruhavarráshoz.

Next