Vas István (szerk.): Tömörkény István válogatott novellái - Magyar Remekírók (Budapest, 1977)
Új bor idején
TALÁLKOZÁS Mihály az ócska lubát a homokra terítette és azon fekszik, baloldalon. Mihály mindig a baloldalon fekszik, már egészen hatvanhárom óta. Akkor történt, a nagy szárazság alkalmával, hogy Karácsonyi Dili József, a juhász, úgy találta fültövön ütni jobbfelől, hogy Mihálynak a füldobja elrepedt s azóta erről a füléről Mihály „hibádzik”. Továbbá azóta alszik mindig a baloldalán, mert nincsen annak semmiféle értelme, ha az embernek az a füle legyen fölül, amelyen keresztül úgy sem hall semmit. Mihály különben még nem is alszik, hanem a pipát szopogatja. A pipára jól van rácsukva a kupak s így belül lehet a subán, fogja hol az egyik, hol a másik kezével, így melengetőzik, ami nem is baj, mert az idő már hűvösöcske és nagy harmatok esnek. Közelít a szüret ideje. Hát hiszen éppen ez az. Mihály éppen ezen oknál fogva fekszik kint a homokon, a szőlő első keresztútjánál, mert már ilyenkor csak akad éjjeli vendég, aki a szőlőre rájár. Ember, kutya, malac, meg pulyka és a kacsa. A termést őrizni kell, mert úgy sem sok van. Továbbá majd kell az ára nagyon, mert Mihályéknál úgy áll a dolog, hogy az Etel lány a télen majd férjhez menne. Oda pénz szükséges. Mihály ezen elgondolkozik. Lám, Etel elmegy a háztól. Ha most Sándor nem jönne éppen haza a katonaságtól egészen magára maradna. De Sándor most jön, most kell jönnie, már talán útban is van a városból, mert a manékerektől már hazaérkezett az ezred. A három éve kitelt, hát haza kell jönnie, a mondort leveti a csillagokkal együtt, amiket gallérjára szerzett, s jön Sándor, nemsokára jön. Mihály szívébe, fekve a subán, melegség és öröm költözik.