Magyar Rendőr Kalendáriuma, 1949

Petőfi Sándor: A magyar nemes

Petőfi Sándor: A MAGYAR NEMES Petőfi ebben a versében maró gúnnyal ostorozza XIX. század eleji nemesség elmaradottságát, a hala­dás kerékkötőit, akik nem törődnek a haza bajaival, sem a tudomány­nyal. Félnek minden változástól, mely tespedtségéből fölrázhatná a hazát, mert ősi jogaikhoz minden­nél jobban ragaszkodnak, éppen ezért a haladás ellenségei. őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja, Rozsda m­arja, nem ragyog, fin magyar nemes vagyok! Munkátlanság csak az élet. Van életem, mert henyélek. A paraszté a dolog, fin magyar nemes vagyok! Jól készítsd paraszt az utat, Mert hisz a te lovad vontat. Csak nem járhatok gyalog, fin magyar nemes vagyok! Mit törődöm a hazával? A hazának száz hajával, Majd elmúlnak a bajok, fin magyar­ nemes vagyok! Tán a tudománynak éljek? A tudósok mind szegények. Nem írok, nem olvasok, fin magyar nemes vagyok! Van, igaz egy tudományom. Ebben párom ritkán látom: Enni, inni jól tudok, fin magyar nemes vagyok! ősi joggal, ősi házban Eltemet, ha elpipáztam: Mennybe visznek angyalok fin magyar nemes vagyok! "

Next