Magyar Rendőr, 1936 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
A MAGYAR RENDŐR a legszervezettebb, nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy a newyorki gengsztertársadalom most már új módszerekkel harcol a rendőrség ellen és e módszerek egyike-másika kifejezetten a szervezet tagjainak megbízhatóságán épül. Most például arra jött rá a newyorki rendőrség, hogy a bűnöző társadalom szabályszerű fényképnyilvántartást készített az amerikai bűnügyi hatóságok detektívjeiről s eddig nem kevesebb, mint 1000 detektív fényképe és adatai szerepelnek ebben a nyilvántartásban. Az adatok közül legértékesebbek azok, amelyek az illető detektív különleges módszerét és szokásait ismertetik. .A rendőrség elleni harchoz természetesen, mint minden harchoz: pénz, pénz és pénz kellett. Ezt a tagok lelkiismeretesen összeadták. Az így elkészült nyilvántartás viszont csekély használati díj ellenében minden tagnak rendelkezésére áll s még nem történt meg, hogy valamelyik tagtárs ellógott volna a díjjal, vagy elorzott volna egyetlen fényképet is a nyilvántartásból, pedig hetenkint átlag 600 fél veszi igénybe a hasznos gyűjteményt. És ez a megbízhatóság nemcsak az anyagiakban nyilvánul meg, hanem az adatok gyors, tökéletes és megbízható kiegészítésében is: a tagtársak már az еду-kétnapos változásokat pontosan átvezetik a nyilvántartásban. Nincs kizárva, hogy az amerikai rendőrség előbb-utóbb ráteszi a kezét erre az értékes anyagra és talán még az is tanulhat a megbízható adatokból . . . —k.—a.— 3 A rendőr alakja a szépirodalomban Írta : Dr. Vajda Árpád rendőrkapitány A nemzetek életében a szépirodalom nagy fontossággal bir. Jelentősége az ókorban és a középkorban is elég széles és mélyreható, a könyvnyomtatás feltalálása és az újkorban történő nagy elterjedése után pedig egyre növekedő és a társadalom erkölcsi felfogásának kialakításában szinte átütő erejű. A klasszikus ókorban a háború a múzsákat elhallgattatta, a modern világ sűrű gazdasági válságai nyomán rosszindulatú kelevényként kifakadó háborúk erre nem képesek. Az irodalom a kultúra jelen állapotában bele tud szólni a gazdasági és katonai harcba. Ha napjainkban az irodalom iránt ellanyhuló is az érdeklődés, ennek csak átmeneti okai vannak, amelyek a periodikus változásoknak a múltban is tapasztalt jelenségeivel, mint törvényszerűséggel, kielégítő módon magyarázhatók. A szépirodalom hármas eszményt gyújt fel minden élvezője lelkében: a szép, a jó és az igaz eszményét. Ugyanezt tartja magasra a nép kollektív lelkében, történelmi öntudatában, mint elérhetetlen, de követésre érdemes és arra buzdító példaképet. A szépirodalom az eszményítésen kívül értékítéleteket is teremt, amelyek a műfaj kötetlenségénél, szabadabb formájánál fogva közvetlenebb hatásúak és maradandóbb emlékűek, mint a tudománynak a logika száraz útján elért igazabb, de dísztelenebb eredményei. Az irodalom nemcsak a nemzet elhivatottjainak erkölcsi hitvallása az emberi élet nagy kérdéseiről, de ösztönzés vagy útmutatás is az érdekelt társadalmi rétegek számára. A pergamenek és papyrusok korában a költő és író műve csak szűkkörű társaságra hatott, a középkor kódexei már nagyobb kört vontak igézetükbe, az újkor rotációs gépein nyomott könyvek pedig százezreket és százezreket tesznek híveikké, sőt sokszor rabszolgájukká. A rendőrség szempontjából sem lehet érdektelen, hogy a világ szépirodalma milyen véleménnyel volt és van róla. Ez a hivatás ismeretéhez hozzá is tartozik. Nyilvánvaló, hogy a rendőrségnek az irodalom ítélete kedvéért a maga, époly magas, erkölcsi céljait és azoknak elérése útjait bármilyen kis módon sem szabad megváltoztatni. Az irodalom vizsgálata úgy is csak a múltra vonatkozhatik, olyan művekre, amelyeknek patinát adott az olvasók szeretete és az idő. Ha a magyar és a világirodalom reprezentatív munkáira visszaemlékezünk, rövidesen meg kell állapítanunk — és ez a tétel ismételt revízió után is áll —hogy olyan regény, dráma vagy vers még nem íródott meg, amely a rendőr (rendőrtiszt) alakját a mű főalakjává tette volna és amely műben a rendőri élet, a rendőri szolgálat, a rendőrnek saját magával vagy a társadalommal szemben támadt kontroverziója stb. tárgyaltatott volna. Sem az epika hömpölygő árvize, sem a dráma erdőtüze nem érintették a rendőrszigetet, amely fölött a líra pacsirtája sem zengte meg énekét. Természetesen nem gyenge irodalmi kísérletezésekre, negyed-ötödrangú írók írásaira gondolunk ilyenkor. Vizsgálódásunk körébe a detektívregényeket nem vonjuk, mert az a genre kicsi. Igaz, hogy Conan Doyle, Elvestad, Gaston Leroux, Leblanc, Wallace, de SOKBERENDEZŐ áruház, NAGY ZSIGMOND Lázár utca , főleg Quincey és Le Queux jó stiliszták voltak és éles elméjű, pompás mese-cselekményszövők, de e regények csak mulattatásra, szórakoztatásra készültek, erkölcsi alap nincs bennük, nem felelnek az élet nagy kérdései közül egyre sem s így a magasabb rangú írásművek közül maguk zárják ki magukat. Nem számíthatjuk a rendőr irodalmi szerepeltetését azokban az igen kis szerepekben, ahol a színlapokból ismeretes «piaci sokaság, cigányok, udvari nép» — szerep jut osztályrészéül, még ha néhány mondatot mondat is vele a regényíró vagy a drámaköltő. Itt a szerepeltetés nem belső, lélektani okoknál fogva szükséges, hanem cselekmények lebonyolításának pusztán külső, esetleg hatásosabb, de tisztán esetleges eszköze. Annak több oka van, hogy a rendőr alakja a magyar, sőt a világirodalomban is alig kerül az olvasó láthatására. A leglényegesebb az, hogy a rendőrség nagyon friss intézmény. Nem követ el nagy hibát az, aki a XIX. század szülöttjének nevezi. A történelembúvár esetleg még Ábrahám városában, Urban is fölfedezi a rendőrséget, mert egy-két utalást talál rá, de tény az, hogy a rendőrség a mai értelemben vett szervezettséggel és feladatkörrel csak a francia forradalom vagy inkább I. Napóleon óta rendelkezik, így létezése előtt nem lehetett probléma az írók számára, amellyel foglalkozhattak volna. Ignati nulla cupido, Ovidiussal szólva. A másik ok politikai. A rendőrség intézményessé válása előtt a rendőri funkciót katonák vagy bírák végezték. Amikor helyettük új főnökök élén új emberek vették át a szolgálatok teljesítését. — a legtöbb államban Montesquieu állam hatalmi szeparálási elmélete szerint — a politikai érdek megtiltotta a kifejlőben lévő új intézmény irodalmi szerepeltetését. A megtiltás oka azonban változott: most az intézmény érdekében történt a megtiltás, régebben a személyek érdekében. A megtiltás itt nem értelmezhető tételei jogilag megtiltottnak, hanem gyakorlatilag veendő annak. A harmadik ok az irodalmi kényesség és finomnkodás oka. A régi írók társadalmi előítéletektől — amelyek jogosultak is voltak nagy részben saját idejükben — vezéreltetve, az alacsonyabb társadalmi osztályok és bizonyos foglalkozási ágak képviselőivel nem szívesen foglalkoztak. A rendőrség pedig a XIX. század elején olyan társadalmi osztályokból verbuválta embereit, sőt alacsonyabb vezetőit is, amelyekkel az első három rend nem szívesen érintkezett. Maga a foglalkozás sem volt a közfelfogás szerint — elég érthetetlen — tiszteletet keltő. A magyar irodalom gazdag kincsestárában a bíró alakját, Jókai halhatatlanná tette a Régi jó táblabírák»-ban, a vizsgálóbírót a «Lélekidomár-ban örökítette meg. Fenyéri ügyvédben ! • Régi jó táblabírák -ban) az ideális.