Magyar Rendőr, 1937 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-15 / 2. szám
MAGYAR RENDŐR hossá lett — asszony rémlátásokkal teli álma folytatásaképpen, öntudatlan állapotban akarta kioltani saját leányának életét. Erről az ügyről számolván be a sajtó, azt írták a lapok, hogy ez az eset egyedülálló, páratlan a maga nemében. Noshat, ennek a ritka esetnek is volt párja a prakszisomban. Kiskunfélegyházáról Csongrára tértek haza a vásárosok, társzekéren, egy szép holdvilágos éjszaka. A lovak lassan kocogtak, a társzekér utasai, tisztességes polgáremberek, beszélgettek. Régi betyártörténeteket meséltek, azokból az időkből, amikor még nem igen lett volna, tanácsos errefelé, éjnek idején, portékával utazni. A társaság egyik tagja, egy fiatal kereskedősegéd, csupa fül volt, álmélkodva hallgatta az öregebbek betyárhistóriáit és hallgató nagy buzgalmában, mese közben el is nyomta őt az álom. Később, már bent a csongrádi határban, a társzekér rövid időre megállt, egyik utasa lekéredzett. A fiatal kereskedősegéd még mindig mélyen aludt a rakomány tetején. Egyszer csak, amikor a leszállt utas visszamászott a megrakott szekér tetejére és eközben megérintette az alvó kereskedősegédet, ez álmából hirtelen felriadt, előkapta zsebéből megtöltött pisztolyát és még mielőtt bárki is megakadályozhatta volna őt, keresztüllőtte a szekérre felkapaszkodó társát. A szerencsétlen fiú holtan bukott le a kerekek mellé. A csendőrőrs és a rendőrhatóság nyomban kiszállt a helyszínére, kikérdezték, majd kihallgatták a kereskedősegédet, aki egyik legjobb barátját lőtte agyon. A tettes elmondotta, hogy a betyármesék folytatásaképpen ő maga is rablókról álmodott s ebből a nagyon élénk álmából hirtelen felriadva, abbeli rémületében, hogy rabló kapaszkodik fel a szekérre és tör életére, szintén álmának folytatásaképpen használta fegyverét. A lefolytatott nyomozás mindenben igazolta a tettes védekezését. Ez az eset lényegében nagyon hasonlít az özvegy Tóthné tragikus esetéhez. Annak idején nem foglalkoztak vele részletesebben a lapok, szaksajtónk sem emlékezett meg róla, bár az emberi lélek kutatóinak, a kriminalistáknak épúgy, mint a pszichiátereknek, értékes anyagul szolgálnának ezek az öntudat különleges zavarait tanúsító esetek. Amelyekben, miként az igazságügyi orvosi tanács véleménye mondotta, nem lehet megállapítani, hogyan keveredett össze a tettes tudatában az álom és a valóság, de kétségtelen, hogy a bódulat egy nemében követte el tettét, amely állapota beszámíthatatlansággal egyenlő értékűnek tekinthető. Az álom bódulatában embert ölő kereskedősegédet — a Btkv. 76. §-a szerinti, beszámíthatóságot kizáró ok folytán — szintén jogerősen felmentette a büntetőbíróság. A Szövetségi Nyomozó Hivatal (Federal Bureau of Investigation. United States Department of Justice. Washington, D. C.) igazgatója, John Edgar Hoover a közelmúltban nekem is megküldötte három előadásának a szövegét. Az elsőt «A bűnözés valódi költségei» címén a múlt év szeptember hó 19-én a társadalmi egyesületek (Holy Name Societies) nemzeti összejövetelén New Yorkban, a másodikat «A mai rendőri problémák» címen szeptember 22-én a «Rendőrfőnökök Nemzetközi Szövetség»-ének ülésezésén Kansas City-ben, a harmadikat pedig «A tudomány a törvény uralmának biztosításában» címen szeptember 29-én a személyazonosítással foglalkozó nemzetközi szövetség rendes évi ülésén Dallas-ban (Texas) tartotta meg. Mindhárom előadás a propagandát szolgálja és pedig azt a propagandát, amely a bűnözésbe szinte már belefulladó Amerikának modern s eredményesen dolgozó rendőrséget akar adni, sok-sok mulasztást, téves felfogást akar kiirtani s a közvéleményt is fel akarja világosítani arról, milyen hibák és hiányok idézték fel a szörnyű bűnhullámot s mi a kötelessége minden tisztességes polgárnak, hogy hazáját és magát ettől a veszedelemtől megszabadítsa. Nem szabad elfelednünk, hogy odaáz államok szövetségével van dolgunk, amelyben a mienkhez hasonló országos, egységes rendőrség el sem képzelhető. A Szövetségi Nyomozó Hivatal csak egyes, igen súlyos s a szövetségi törvényekbe ütköző bűncselekmények ügyében járhat el önállóan, de még ezeknél is rászorul a neki alá nem rendelt külső szervek támogatására s az egyes államok nagyon is különféleképpen gondolkodó bíróságaira. Ezen túl csak a központi nyilvántartás szerepét viszi, amely szintén rá van utalva, hogy jószándékból megfelelő anyaggal ellássák. Nem követelődzhet tehát, csak felvilágosíthat, kérhet és buzdíthat. Ezért áll ki maga a Hivatal főnöke, hogy — akárcsak a politikus — híveket toborozzon a törvényes rend védelmének, e rendet fenntartó rendőrségnek s annak az elgondolásnak, hogy miként kell a bűnözéssel és a bűntettesekkel szemben valamennyi tisztes polgárnak egységesen állást foglalnia. A sorrendet kissé megváltoztatva, a Rendőri problémákról szóló előadást veszem elsőnek. Hoover nagyon őszinte. Azt mondja, a mai rendőrségek vezetőinek nagyon bonyolódott feladataik vannak. Számos akadállyal kell megküzdeniök, ezek sorában a személyzet megfelelő kiválasztásának és iskolázásának hiányával, a nehézségekkel, amelyekkel a modern felszerelés megszerzése jár, a bizonytalansággal, hogy meddig tarthat a hivataloskodásuk s mindenek felett politikai csoportok ellenállásával. Szörnyű nagy veszedelem, hogy a politika korrupcióval avatkozik be a rendőrség működésébe. «Gyakran kérdezem — mondta, — várjon a politikai vezetők azt hiszik-e, hogy a rendőrség arra való, hogy őket szolgálja, vagy azt, hogy a közösséget. Meg kell győznünk a közönséget a politika és a rendőrség külön választásának szükségességéről.» A szükséges gyakorlati oktatás terén jelentős lépés, hogy 1935 júliusában a Nyomozó Hivatalnál a rendőrfőnökök szövetségének közreműködésével és támogatásával megnyitották az első nemzeti rendőrképző tanfolyamot (National Police Training Academy). A kísérlet éppen olyan jól bevált, mint 1924-ben a nemzeti azonosító hivatal felállítása s 1930-ban az egységes bűnügyi statisztika megteremtése. A Nyomozó Hivatal akadémiáján a harmadik tanfolyam most közeledik a befejezéséhez. 34 hallgatója van, akik mind más-más rendőrség tagjai. Ezeket is beszámítva, eddig már az Egyesült Államok 82 rendőri alkalmazottja nyert kiképzést a Nyomozó Hivatalnál. E kiképzés közben a Hivatal is szerzett értékes tapasztalatokat a tanítványoktól. A legutóbbi évben 1.101.327 ujjnyomat érkezett be a Hivatalhoz s ezekből 760.986 vonatkozott bűncselekmény miatt tényleg felelősségre vont bűntettesekre. Több, mint 52 % -uknak már volt előző lapja. Körözöttek, illetőleg szökevények ujjnyomatait 5.709 esetben azonosították. A Hivatalnak bűnügyi laboratóriuma is van. Ez, valamint az egyes ujjnyomatokat vizsgáló közegek 1392 esetben adtak szakvéleményt különböző bűnüldöző hatóságok megkeresésére. A Hivatal e tekintetben ingyen áll rendelkezésére az egyes államok szerveinek . Hoover véleménye az, hogy a bíróságok előtt is jól kiképzett szakembereknek kellene véleményt adniuk, nem pedig magánszakértőknek, akiket politikai vagy pénzügyi érdekek is vezethetnek. Az ifjúság igen nagy százalékkal szerepel a bűnözésben. Ezen is sokat segíthet a rendőrség, ha iparkodik megnyerni az ifjú nemzedék bizalmát, s meggyőzni arról, hogy inkább segíteni akar, mintsem megfélemlíteni. Megköszönte Hoover az egyes rendőrségeknek a bajtársias segítséget . Az Egyesült Államok rendőri problémái írta: Dr. Doming Henrik 29