Magyar Rendőr, 1938 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1938-09-15 / 18. szám

BUDAPESTRE ÉRKEZŐKNEK „ÚRI OTTHON"-I­STA HAJDÚKÉ ny. MÁV. főintéző neje VII. Erzsébet­­rüskó 2. III. 19. (Emke-ház.) Telefon: 132-900 NAGY LUXUS­HANGSZÓRÓ van az újj TELEFUNKEN 239 RÁDIÓBAN Ha meghallgatja, meggyőződik róla ______ DICSÉRETES RENDŐRI INTÉZKEDÉSEK A budapesti­ főkapitány dicsérő okirat­tal tüntette ki Tóth 45. János r.-őrmes­tert, (XIV. ker. oszt.) egy bűnügyi nyo­mozásban öntevékenyen kifejtett lelki­ismeretes, gyors és igen eredményes szol­gálatáért. (Nevezett, a Bekenye Imre r.­­főtörzsőrmester ellen elkövetett merény­let tetteseinek rádió útján történt körözése után elfogott egy hentessegédet, kire a személyleírás rán­lott s bár kiderült, hogy hogyy az illetőnek ebben a bűncselekmény­ben nem volt része, azonban többször büntetett és az ország területéről örök időkre kitiltott idegen állampolgár. Tóth ezután öntevékenyen folytatta a nyomo­zást és ennek ismerősei között olyan nyomra akadt, melynek a bűnügy kinyo­mozásánál igen fontos szerepe volt.­­Tóth ezt megelőzőleg kétszer részesült nyilvá­nos megdicsérésben. Ugyancsak dicsérő okirattal tüntette ki a budapesti főkapitány Nyári István (IX. ker. oszt.) r. főtörzsőrmestert, aki rendőri szolgálatának huszonötödik évét betöltötte s e hosszú idő alatt kötelessé­gét mindenkor követésre méltó buzgóság­­gal, nagy lelkiismeretességgel és önfel­áldozással teljesítette. II. Dóra Gábor (toloncházi oszt.) r. fő­törzsőrmester augusztus 20-án este a Nemzeti Színház közelében lezajlott tün­tetés alkalmával a tüntető tömeg szét­­oszlatása körül tanúsított gyors, határo­zott és eredményes magatartásával érde­melte ki a nyilvános megdicsérést. Tóth Pál László (III. ker. oszt.) r. törzsőrmester és Tili Károly rendőr arról értesültek, hogy egy fiatalkorúakból álló társaság hosszabb idő óta rendszeresen lopásokat követett el és egy közérdekű intézmény épületébe hat esetben bemászva, onnan nagyobb értékű anyagokat loptak. A tettesek kézrekerítése érdekében puha­tolni kezdtek. Egyik fiatalkorúról sze­mélyleírást kaptak. A Nagyszombat­ utca közelében lévő kötéltáncos mutatvány nézőközönségének soraiban megtalálták azt a fiatalkorút, kire a személyleírás ráiltett s ez azután, hosszas faggatás után, társait is megnevezte. Valamennyit kézre­­kerítették és bekísérték. (Mindketten má­sodszor részesültek nyilv. dicséretben.) Szabó 1z. István (X. ker. oszt.) rendőr­tiszthelyettes ellenőrző körútja során ar­ról értesült, hogy a népligeti magas­vasút műhelyéből sok értékes szerszám eltűnt. A közelben szolgálatot teljesítő Simon 11. István r. törzsőrmester bevo­násával azonnal átvizsgálta a helyszínt, puhatolni kezdett s csakhamar megálla­pította, hogy az üzem állandó alkalma­zottjai közül valaki hiányzik. A gyanú erre terelődött, ezért még aznap éjjel, szabadidejük alatt, annak lakását felku­tatták s őt kikérdezték. Megállapították, hogy az illető álnéven lépett munkába, majd onnan azon a címen maradt el, hogy fogházbüntetését kell letöltenie. Tü­zetesebb kikérdezése során beismerte, hogy az elveszett értékes szerszámokat ő lopta el és Teleki-téri ószereseknél érté­kesítette. Szabó 17. István és Simon 11. István másnap reggel a gyanúsítottat el­vezették a Teleki-térre s a megnevezett ószeresektől a szerszámokat is összeszed­ték s­őt az orgazdákkal és a bűnjelekkel együtt bekísérték. (Szabónak első, Simon­nak második dicsérete.) Horváth Gergely (Vfl. ker. oszt.) próba­­rendőr örszemszolgálata közben észre­vette, hogy a Rákoczi-úton, a járda szé­lén egy kisgyermeket tartó, énségtől és fáradságtól elcsigázott asszony ül. Az asz­­szonyt kikérdezte s megtudta, hogy az Cinkotán lakik, az ura elzavarta hazulról és félelmében menekült ide, azonban az éhségtől és fáradságtól továbbjutni nem tud. Horváth ezek után szerény pénzado­mányt adott az asszonynak. A jelenetet végignézte a belügyminisztérium egy ma­gasrangú tisztviselője, aki nagyobb pénz­adománnyal sietett az asszony segítségére, bár a fiatal próbarendőr ezt az urat nem ismerte fel, udvariasan megköszönte, hogy az asszonyt megsegítette és szinte szé­gyenkezve jelentette ki, hogy ő nem adhat többet, mert másokat is támogatnia kell. (Első dicséret.) Somlósi Imre (II. vasúti oszt.) r. tiszt­­helyettes, aki 60-ik évét betöltötte, nyug­díjazás előtt áll és tényleges szolgálatot már nem teljesít, a Királyi Pál­ utcában polgári ruhában haladva, arra lett figyel­mes, hogy két sietve haladó férfi közül az egyik azt mondja a másiknak: „Te jobbra, én balra, ne hagyd magad el­fogni!“ Somlósi azonnal felismerte a helyzetet s törődöttsége dacára, utána­­iramodott az egyik férfinek, kit végül, egy kerékpáros segítségével sikerült el­fognia. Ekkor azt is hallotta, hogy a Kecskeméti­ utca egyik üzletében rablási kísérletet követtek el. Az elfogott férfit odavezette, ez közben bedobott valamit egy­ pinceablakon, de Somlósi észrevette s a pince tulajdonosának közbenjöttével megállapította, hogy 140,­ pengő papír­pénzt dobott be az elfogott egyén. Ezt azután a pénzzel együtt átadta az intéz­kedő őrszemnek. (Negyedik dicséret.) Velencei János (VI. ker. oszt.) r. fő­törzsőrmester kerékpáron teljesített por­­tyázó szolgálata közben, melyet egy gya­korló szolgálatra hozzá beosztott próba­rendőrrel együtt végzett, csoportosulásra lett figyelmes. Megtudta, hogy a Róbert Károly-körúton egy férfi fekszik a járdán. Bár szombati napon azon a környéken sok az ilyen módon fekvő ittas ember, Velencei megállapította, hogy ez nem ittas, hanem az éhségtől és fáradságtól volt annyira elcsigázva, hogy útját nem tudta folytatni. Ezért a próbarendőrt a helyszínen hagyva, elment, élelmiszereket vásárolt az illető részére, aki az ételek mohó elfogyasztása után erőre kapott és lakására távozhatott. Velenceinek ezt az emberbaráti ténykedését egy szemtanú hozta a felsőbbség tudomására. (Harma­dik dicséret.) Szikszai Imre (VI. ker. oszt.) próba­­rendőr őrszemszolgálata közben, a kora hajnali órákban észrevette, hogy­ egy nagy csomaggal haladó férfi ismételten óvato­san körültekintve halad a Ferdinánd-tér felé. Szikszai a fal mellé húzódva, óvato­san követte a férfit s mikor kellően meg­közelítette, megállította és igazolásra szó­lította, azonban ez futva elmenekült. Szikszai, üldözés közben, csak annyit tu­dott megállapítani, hogy az illető melyik bérházba menekült. Ott a házmester ki­kérdezése útján megállapította, hogy egy artista is nemrég érkezett haza. A ház­mesterrel együtt felment annak lakására. Az artista már feküdt és tagadta, hogy ő lett volna a rendőr elől menekülő egyén, azonban Szikszai a lakásban meglátta a csomagot, mely már az üldözés alatt fel­keltette a figyelmét. A csomagban két női kabát volt. Bekísérés közben az artista bevallotta, hogy a női kabátokat egy bajnok utcai tejüzletből lopta, hova a felső, szellőző ablakon át jutott be, majd azt is beismerte, hogy a lakásán még nagyon sok lopott holmi van. Szikszai visszatért vele, ezeket a bűnjeleket összeszedette s az artistát ezekkel együtt a főkapitány­sághoz bekísérte. Ott kiderült, hogy az illető lopás és orgazdaság miatt már há­romszor volt fenyítve. (Első dicséret.) Bártfai Mihály (VI. ker. oszt.) r. tiszt­­helyettes reggeli ellenőrző körútja során egy gyanús egyénre lett figyelmes, ki előtte haladva, betért egy szivutcai hen­tesüzletbe. Az őrszemet utasította, hogy az illetőt tartsa szemmel, ezalatt pedig ő az Andrássy­ út felől eléje került. A nap­számosnak látszó férfit váratlanul meg­állította és igazolásra szólította, mert az volt a gyanúja, hogy ez azonos lehet egy rádión is körözött szökött fegyenccel. A feltartóztatott férfi hamis nevet mondott, ezt azonban igazolni nem tudta s több keresztkérdés után beismerte, hogy való­ban azonos azzal a fegyenccel, aki egy vidéki letartóztatási intézetből megszökött s különböző bűncselekmények miatt már tizenkétszer volt büntetve. Bekísérte. (Harmadik dicséret.) Hárs 2. István (VIII. ker. oszt.) próba­rendőr egy igazoltatás végzése közben észrevette, hogy egy Conti­ utcai ház pince­lakásának lejárója közelében egy fel­tűnően poros, piszkos kerékpár van. Az igazoltatás befejezése után, erre vonat­kozó kérdéseire a házmesternétől meg­

Next