Magyar Rendőr, 1939 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

VI. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1939 JANUAR 1 1. SZÁM MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIKÁLYI RENDŐRSÉG SZAKLAPJA A szerkesztőbizottság elnöke: DR. SZEMERJAY-KOVÁCS DÉNES miniszteri tanácsos Szerkesztőbizottsági tagok: Vitéz BENEDEK GÉZA m. kir. rendőrfőfelügyelő, HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendőrtanácsos, NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácsos, DR. RIBICZEY GYULA m. kir. rendőrtanácsos, DR. SZATHMÁRY RÓBERT m. kir. detektivfelügyelő, SZENTGÁLI GUSZTÁV m. kir. detektív Felelős szerkesztő: VÉCSEY LEÓ Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy-út 23, III. em. — Tel.: 1-241-48 Megszoktuk a változatlanság hosszú esztendeit. Amint lomhán, színtelenül következtek ezek egymásra, talán csak a naptár piros betűje figyelmeztetett rá, hogy megint itt az újév. Akkor aztán elkészült az esemény­telen hónapok mérlege, kiapadt az eljövendőkbe vetett reménységünk, és csupán azt éreztük, hogy egy évvel ismét öregebbek lettünk. Ebből a megszokottságból, majdnem nyugalmi állapotból 1938 egymásra torlódó világtörténelmi eseményei rázták fel a világot, fegyver­zaj közepette eszméltünk rá, hogy a történelmet csináló dinamikus hatóerők pihenés nélkül dolgoznak a mély­ségekben és máról holnapra rajzolták át Középeurópa térképét, eltörölve olyan határokat is, amelyeket az emberi rövidlátás megváltoztathatatlanoknak tartott. Most zártuk le a világhistóriai jelentőségű 1938. évet. Reánk, magyarokra nézve is nyereséggel záródott az elmúlt esztendő: húsz éve hirdetett igazságunk talált — legalább részben —- meghallgatásra, és 1938 visszahozta 1918 veszteségének egy jelentékeny részét. Örömben, boldogságban ünnepelt a megnagyobbodott Magyar- ország minden bű fia, államalapító szent királyunk emlékévének utolsó hónapjaiban. Az öröm és a boldogság érzete azonban legkevésbé sem feledtette velünk a komoly kötelesség gondjait, hiszen jól tudjuk, hogy a felvidéki területek vissza­csatolása nem csupán virágos és zenés vigasság, hanem az állami élet szerveit nagy feladatok elé állító, tőlük 1 okozott erőfeszítést kivánó, kivételes jelentőségű ese­mény is volt. Elsősorban reánk nézve, mert ezek között az állami szervek között elsőnek vonult be minden fel­szabadult városba, elsőnek szerveződött meg minden új állomáshelyen a magyar rendőrség. Akik figyelemmel kisérték szerepünket, azoknak látniok kellett azt is, hogy kiállásunk mind mennyiségi­leg, mind pedig minőségileg megfelelt a hozzánk fűzött várakozásoknak, noha létszámviszonyaink tekintetében az utóbbi évek csak fokozták a kívánnivalókat. És mégis megfeleltünk. Megcáfoltuk a matematika vasszabályait: az osztások és kivonások dacára az egész csak egész maradt. Amit pótolni kellett szellemi és fizikai erőben, azt pótolta a magyar rendőr kiapadhatatlan erőtartaléka, sokszor pihenésnélküli nappalok és éjszakák folytonos szolgálatában, nagyon sokszor még egészsége, élete rovására is. Ez azonban részben már a múltra, részben pedig a most folyó jelenre tartozik. Az újesztendő küszöbén előre kell néznünk. Nyugal­mas korszak után most eseményekkel terhes évek Ígér­keznek. És amint 1938 meghozta a maga örvendetes változásait, hinnünk, remélnünk kell, hogy a jövő sem lesz hozzánk mostohább, feltartóztathatatlan erővel küzdi ki majd további jussait a magyar igazság. Ebben a köteles előrelátásban pedig, mely komolyan számol a történelem dinamikájával, nem szabad sem, .сьцЦ.ц-,.^. váróknak lennünk, sem pedig perbeszállnunk ъ rtrare * matika örök szabályaival. Befelé kell néznünk és mérlegelnünk, hogy most, új esztendő, új események kezdetén — fel vagyunk-e tökéletesen készülve a magyar élet minden eshetőségére. Rendőrségünk a maga különleges szervezetével talán egyedüli a földkerekség rendőri intézményei között. Múltja amellett tanúskodik, hogy az, mint szervezet jól bevált és időtálló. Csak fejlődnie kell, éspedig a meg­kezdett, immár hagyományossá lett úton, a haladó kor szükségleteivel lépést tartva, sőt azokat, ha lehet, meg is előzve. Ebben a fejlődésben találjuk a magyar rendőrség jövőjét s vele együtt a magyar állam rendjé­nek, bölcsen szabályozott életének legbiztosabb zálogát. Látunk másoknál túlméretezett rendőri szervezetet, kacsalábon forgó mesebeli palotákkal, melyeket az öncélú rendőrállam ideges félelme hívott életre. Láttunk viszont mostoha sorsban vergődő rendőri intézményt is, melynek magyarázata csak a rend iránti teljes érzéket­lenség lehet. Egyikből se kérünk. Láttunk azután tudás­ban, képzettségben, modern felszerelésben a tökéletes­ség felé törő rendőrséget, szemben az elmaradt, tehát visszafejlődő, olyan rendőrséggel, amely csak tehertétel az állam költségvetésében, mert nem képes hivatása magaslatán állni. Ezek közül mi az előbbitől tanulunk, ennek haladási ütemét akarjuk követni, amennyire azt adottságaink megengedik: létszámban, szellemi és fizikai felkészültségben, felszerelésben, — de eredményben is. Az újesztendő küszöbén, a várva várt új eshetőségek előtt ezek a gondolatok foglalkoztatják testületünket. A rohanó élet emez ünnepi megállójánál előre tekintünk és arra kérjük a magyar sors intézőit, hogy azokat a hazafias elgondolásokat és terveket, amelyeket mi a rendőri intézmény korszerű fejlesztéséhez fűzünk, segítsék mielőbb megvalósítani. Valóra válni, hogy tett­erős, mindenre felkészült magyar rendőrséget találjon megnagyobbodott hazánkban egy — adja Isten — még boldogabb újesztendő! MJ ) esztendőre

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék