Magyar Rendőr, 1941 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1941-01-01 / 1. szám
VIll. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1941 JANUÁR 11. SZÁM MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIRÁLYI RENDŐRSÉG SZAKLAPJA A szerkesztőbizottság elnöke: DR. SZEMERJAY-KOVÁCS DÉNES miniszteri tanácsos Szerkesztőbizottsági tagok: Vitéz BENEDEK GÉZA m. kir. rendőrfőfelügyelő, HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendőrfőtanácsos, NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácsos, DR. RIBICZKY GYULA m. kir. rendőrtanácsos, DR. SZATHMÁRY RÓBERT m. kir. detektívfőfelügyelő, SZENTGÁLI GUSZTÁV m. kir. detektív Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy út 23. III. em — Tel.: 426—176 ÚJÉVI FOHÁSZ Uram, hogy most megint mérföldkőhöz értünk, s új munkára, harcra vár az új esztendő, nyújtsd jobbodat nékünk, alázattal kérünk: tekints a magyarra! Uram, ha újévkor, óesztendők múltán egy napra megállunk, hogy Tehozzád szálljunk, kezed nyomát látjuk nemzetünknek múltján. Akkor is, ha büntet, akkor is, ha áldón megsegít bennünket. Magyar lelkünk érzi atyai jóságod, imánk tör az égre, segítsd meg továbbra, áldd meg ezt az árva, megkínzott országot! Szent akaratodból nagy a jövőnk bére, hisz’ már áldozatos, harcos ezer éve vér, veríték hull itt minden honi rögre, megváltva jussunkat hozzá mindörökre. És bár veszendőbe mentek ősi kincsek, a Te szent kegyelmed most se hagy el minket, gyászos évek után megmutatja újra, merre visz a magyar feltámadás útja. Miénk ismét Kassa, nagy Rákóczi sírja, kincses Kolozsvárott könnyes öröm sírja, hogy megszűnt a rabság, a húszéves átok, a pohár betellett, felszabadult lelkek áhitozzák vissza Nagymagyarországot. Erdély fölött újra magyarok a bércek, erdélyi csillagok magyar földre néznek s fényük — mint mécsvilág sírhalmon ha reszket — régi múltra ragyog, dicső évszázadok néma emlékei: korhadt fakeresztek hirdetik a multat, beszédes szavakkal s egy testvérnek vallják, hogy mindenütt hallják székelyt a magyarral. És most, hogy nagyobb a magyar ég fölöttünk, örvendő lélekkel csak Tehozzád jöttünk, aki így rendelted, aki így akartad, aki hazát adtál millió testvérnek, szívünkről letépett hazátlan magyarnak. Újesztendő napján visszafelé nézünk s bár titkok felhője borul a jövőre, hálaimádság lesz ma első beszédünk. Aztán felkészülünk: új munka, harc vár ránk. Titokzatos útját az égiek tudják, de a kegyelmeddel azt is csak megjárnánk. Pedig — úgy érezzük — nagy út van még hátra: István örökének van még rab határa... Tudjuk, hiszen ebben kétkednünk is vétek: nem jött el még végső igazságtevésed. Uram, benned bízunk, lelkünk mélyén ott van, fanatikus hitünk szent igazságodban. Istenben, hazában, régi szép országunk feltámadásában! Ámde tudjuk azt is, soha nem feledjük, hogy minden magyarok, egyenkint és együtt, nem várhatunk tétlen Isten kegyelmére. Szent akaratodból nagy a jövőnk bére. És ez nem maradhat álmodó magyarnak délibábos vágya: nemzetünk sorsának maga ez a nemzet legyen a kovácsa. Múljék el az átok, a turáni átok, s ha minden jó magyar békét, rendet akar, a hazája ellen egy se üssön pártot. Add Uram, hogy a rend őre, katonája a haza üdvére és a köz javára helyét ezentúl is keményen megállja: a jókkal mindenkor híven fogjon össze, a sötét bűnt pedig, ha ránk fenekedik, sikerrel üldözze, hogy békén folyjék itt a termékeny munka, melyet küldetésünk jelölt ki számunkra. Adj «bort, búzát, békét», s neved dicsőségét munkálja toll, szerszám, szabaddá lett földön, magyar bércen-völgyön vígan gyarapodjék néped sok ezerszám, s idegenbe szakadt vérét visszavárja a Kárpátok alja, Duna- Tisza tája, magyarok hazája. Felejtsd múltak bűnét, fordítsd felénk orcád, ígérjük, hogy méltók leszünk eztán Hozzád, Szent István hitében, Szent László királyunk hősi nagy lelkében újul meg az ország. Jöjjön egy tisztultabb, egy jobb magyar élet, ezért imádkozva, erre fogadkozva kezdjük meg mindnyájan az új ezerévet. Az újév küszöbén oltárodnál állunk, tágabb határokról száll Feléd fohászunk, áldd meg szándékunkat, göröngyös útunkat és vezess a jóra, hazánkat balsorstól, népünket veszélytől védő karod óvja, add meg nevünk fényét, az épséges régit, tiszteljék a magyart, úgy mint ezer évig. Nyújtsd jobbodat nékünk, alázattal kérünk, tekints a magyarra, acélozd izmait alkotó munkára s ha kell, kemény harcra. Legyen a nemzettel égi segítséged, kovácsolja össze egyszer s mindörökre a magyar egységet! Uram, hogy most megint mérföldkőhöz értünk, hittel, bizalommal tör Feléd kérésünk. Hallgasd meg imánkat, buzgó szent imánkat, adj oly magyar jövőt, milyenre a lelkek, kik most ünnepelnek, sóvárogva várnak. Hallgasd meg szavunkat, a kérőt, csengőt, s adj minden magyarnak, minden hű magyarnak boldog újesztendőt!