Magyar Rendőr, 1941 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1941-01-01 / 1. szám

VIll. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1941 JANUÁR 1­1. SZÁM MAGYAR RENDŐR A MAGYAR KIRÁLYI RENDŐRSÉG SZAKLAPJA A szerkesztőbizottság elnöke: DR. SZEM­ERJAY-KOVÁCS DÉNES miniszteri tanácsos Szerkesztőbizottsági tagok: Vitéz BENEDEK GÉZA m. kir. rendőrfőfelügyelő, HAJÓS LÁSZLÓ m. kir. rendőrfőfelügyelő DR. KRISZTINKOVICH ANTAL m. kir. rendőrfőtanácsos, NAGY VALÉR m. kir. rendőrtanácsos, DR. RIBICZKY GYULA m. kir. rendőrtanácsos, DR. SZAT­HMÁRY RÓBERT m. kir. detektívfőfelügyelő, SZENTGÁLI GUSZTÁV m. kir. detektív Megjelenik 1-én és 15-én. — Előfizetés egy évre 20 P — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy­ út 23. III. em — Tel.: 426—176 ÚJÉVI FOHÁSZ Uram, hogy most megint mérföldkőhöz értünk, s új munkára, harcra vár az új esztendő, nyújtsd jobbodat nékünk, alázattal kérünk: tekints a magyarra! Uram, ha újévkor, óesztendők múltán egy napra megállunk, hogy Tehozzád szálljunk, kezed nyomát látjuk nemzetünknek múltján. Akkor is, ha büntet, akkor is, ha áldón megsegít bennünket. Magyar lel­künk érzi atyai jóságod, imánk tör az égre,­ segítsd meg továbbra, áldd meg ezt az árva, megkínzott országot! Szent akaratodból nagy a jövőnk bére, hisz’ már áldozatos, harcos ezer éve vér, veríték hull itt minden honi rögre, megváltva jussunkat hozzá mindörökre. És bár veszendőbe mentek ősi kincsek, a Te szent kegyel­med most se hagy el minket, gyászos évek után meg­mutatja újra, merre visz a magyar feltámadás útja. Miénk ismét Kassa, nagy Rákóczi sírja, kincses Ko­lozsvárott könnyes öröm sírja, hogy megszűnt a rabság, a húszéves átok, a pohár betellett, felszabadult lelkek áhitozzák vissza Nagymagyarországot. Erdély fölött újra magyarok a bércek, erdélyi csillagok magyar földre néznek s fényük — mint mécsvilág sírhalmon ha reszket — régi múltra ragyog, dicső évszázadok néma emlékei: korhadt fakeresztek hirdetik a multat, beszédes szavakkal s egy testvérnek vallják, hogy mindenütt hallják székelyt a magyarral. És most, hogy nagyobb a magyar ég fölöttünk, örvendő lélekkel csak Tehozzád jöttünk, aki így rendelted, aki így akartad, aki hazát adtál millió testvérnek, szívünkről letépett hazátlan magyarnak. Újesztendő napján visszafelé nézünk s bár titkok felhője borul a jövőre, hálaimádság lesz ma első beszédünk. Aztán felkészülünk: új munka, harc vár ránk. Titok­zatos útját az égiek tudják, de a kegyelmeddel azt is csak megjárnánk. Pedig — úgy érezzük — nagy út van még hátra: István örökének van még rab határa... Tudjuk, hiszen ebben kétkednünk is vétek: nem jött el még végső igazságtevésed. Uram, benned bízunk, lelkünk mélyén ott van, fanatikus hitünk szent igazsá­godban. Istenben, hazában, régi szép országunk feltámadásában! Ámde tudjuk azt is, soha nem feledjük, hogy min­den magyarok, egyenkint és együtt, nem várhatunk tétlen Isten kegyelmére. Szent akaratodból nagy a jövőnk bére. És ez nem maradhat álmodó magyarnak délibábos vágya: nemzetünk sorsának maga ez a nemzet legyen a kovácsa. Múljék el az átok, a turáni átok, s ha minden jó magyar békét, rendet akar, a hazája ellen egy se üssön pártot. Add Uram, hogy a rend őre, katonája a haza üdvére és a köz javára helyét ezentúl is ke­ményen megállja: a jókkal mindenkor híven fogjon össze, a sötét bűnt pedig, ha ránk fenekedik, sikerrel üldözze, hogy békén folyjék itt a termékeny munka, melyet küldetésünk jelölt ki számunkra. Adj «bort, búzát, békét», s neved dicsőségét munkálja toll, szer­szám, szabaddá lett földön, magyar bércen-völgyön vígan gyarapodjék néped sok ezerszám, s idegenbe szakadt vérét visszavárja a Kárpátok alja, Duna- Tisza tája, magyarok hazája. Felejtsd múltak bűnét, fordítsd felénk orcád, ígér­jük, hogy méltók leszünk eztán Hozzád, Szent István hitében, Szent László királyunk hősi nagy lelkében újul meg az ország. Jöjjön egy tisztultabb, egy jobb magyar élet, ezért imádkozva, erre fogadkozva kezd­jük meg mindnyájan az új ezerévet. Az újév küszöbén oltárodnál állunk, tágabb hatá­rokról száll Feléd fohászunk, áldd meg szándékunkat, göröngyös útunkat és vezess a jóra, hazánkat bal­sorstól, népünket veszélytől védő karod óvja, add meg nevünk fényét, az épséges régit, tiszteljék a magyart, úgy mint ezer évig. Nyújtsd jobbodat nékünk, alázattal kérünk, tekints a magyarra, acélozd izmait alkotó munkára s ha kell, kemény harcra. Legyen a nemzettel égi segítséged, kovácsolja össze egyszer s mindörökre a magyar egységet! Uram, hogy most megint mérföldkőhöz értünk, hit­tel, bizalommal tör Feléd kérésünk. Hallgasd meg imánkat, buzgó szent imánkat, adj oly magyar jövőt, milyenre a lelkek, kik most ünnepelnek, sóvárogva várnak. Hallgasd meg szavunkat, a kérőt, csengőt, s adj minden magyarnak, minden hű magyarnak boldog újesztendőt!

Next