Magyar Rendőr, 1941 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1941-04-15 / 8. szám

Cigányul is beszélő rendőrtiszthelyettes — Beci tailo raj jagalo! — E sza­vakkal állított a kispesti Vas Gereben­utcai őrszobára egy öreg cigány. — Lasi bátyi! Szekere? — felel rá Tóth Dezső rendőrtiszthelyettes, aki híres ember ezen a környéken, de ta­lán még a főkapitányságon is: ő ugyanis ma a budapesti őrszemélyzet egyetlen cigányul is tökéletesen be­szélő tagja. Pedig ez — a tudósok szerint — nem is olyan könnyű nyelv. A szanszkritnak egy eltorzult formája. Tóth tiszthelyettes készséggel áll rendelkezésünkre, mikor arra vonat­kozó kérdéseket adunk fel neki, ho­gyan tanult meg cigányul. — Annak idején, mikor idekerültem, sok bajom volt a környéken átmeneti­leg letelepülő cigányokkal. Bármit is kérdeztem, meg kellett elégednem az­zal a tessék-lássék felelettel, amit ön­szántukból mondtak. Közben — maguk közt — természetesen cigányul és igen szaporán beszéltek, amiből azonban egy árva szót sem értettem. Akkoriban ke­rült a kezembe József Ferenc főherceg őfenségének 1890-ben nagyidai Sztojka Ferenc cigány tudós közreműködésével kiadott „Romana Alava“ című cigány­szótára. Lapozgatni kezdtem benne. E szótár és a gyakori beszélgetések ré­vén ma már tökéletesen beszélem a ci­gány nyelvet. Hogy ez közbiztonsági szempontból mit jelent, abba hivatalos adatokból is módunk volt bepillantást nyerni. 1930- ban Kispestnek ez az „alvilágiban vadnyugat­ ként emlegetett része még rsendőr esküvő a Székelyföldön Február 22-én verőfényes napsütés áradt Csíkszeredára, Csíkszeredának ódon róm. kath. templomára, ahol ekkor eskü­dött örök hűséget ORBÁN 5. József rendőr jegyesének, RENKÓ Gizellának. Egyikük sem a székely­föld szülöttje, mindketten dunántúliak. Bármily csend­ben is készültek a nagy napra, futótűz­ként terjedt el az esküvő híre Csíkszere­dán, s elment oda nemcsak a kapitányság egész személyzete FARKAS Pál rendőr­­kapitánnyal az élén, hanem ott szorongott a város apraja-nagyja, hogy szemtanúja lehessen a hosszú idő óta első magyar rendőrfrigynek. BÍRÓ Ferenc főesperes-plébános vé­gezte az esketési szertartást, majd lelkes, magas szárnyalású, hazafias beszédet inté­zett a fiatal párhoz. Beszédében többek között kiemelte, hogy 1918 óta ez az első eset, amikor magyar ember, magyar rendőr, magyar karddal borulhat le a ke­reszt alatt, hogy örök hűséget fogadjon jegyesének. Idézte az elhunyt hercegprí­más egykori szavait, hogy az országot Szent István karddal hódította meg és a kereszt megtartotta. Különösen nagy tehát a jelentősége annak, hogy éppen magyar rendőr esküszik a kis székely templom­ban. Emlékezetes marad ez a nap mindazok­nak, akik a szép esküvőn jelen voltak. Adja Isten, hogy az a derűs boldogság, mely az ifjú párt eltöltötte, soha ne bo­ruljon árnyékba! Vitéz Nagy János detektív MAGYAR RENDŐR 116 lát látja. És ekkor érezni fogjuk ma­gyaros hűségét, bajtársi szeretetét és­ rávezet arra az igazságra, amint ve­zettünk, úgy aratunk. Azon az őrszo­bán pedig, ahol a fenti értelemben munkálkodnak, ott a fiatal rendőr pár hét elteltével nem fog azon gondol­kodni, hogy ikereket oldjon, hanem minden törekvése az lesz, azt a baj­társi szeretetet és előlegezett bizalmat minél jobban kiérdemelje. A próbarendőr nevelésének sok­oldalúsága sose merül ki teljesen. Ne­künk, akiknek 18—20 ember nevelésé­vel kell foglalkoznunk, a rendőrnevelés fontosságát szívvel-lélek­ket át kell éreznünk. Ezt nem is lehet paragra­fusokba lefektetni, azt mindenkinek szívéből kell megoldania. Célunk nem térhet ki eredeti híjából, segíteni kell közös erővel a fiatal rendőrtársadalmat nehéz, felelősségteljes hivatásuk ki­építésében. Szívvel-lélekkel legyünk azon, minél tökéltesebb képzett­ségű és minél derekabb utódokat neveljünk, akikre mindig büszkék lehessünk. Mert meggyőződésem, hogy céljuk elérése után majd ők is meg­becsüléssel gondolnak miránk, de nemcsak akkor, amikor a testületből kiválunk, hanem akkor is, amikor utolsó utunk alkalmával körülfogják koporsónkat. Ahogy mi jó példával jártunk elől, úgy ők is azt cselekszik majd. Nem fogják elfeledni a tőlünk elsajátítottakat s személyes példaadá­suk az általunk megadott nyomokon fog haladni. Én is büszke vagyok az első őrszobaparancsno­komra, aki ez­előtt húsz esztendővel oly bajtársi sze­retettel fogadott, hogy annak melegét még most is lelkem mélyén érzem. És ekkor — úgy érzem — elsősorban neki köszönhetem, hogy az első és legnehezebb lépésemen átsegített s példaadásával megjelölte számomra azt az utat, amelyen még ma is járok. Ágoston József rendőrtiszthelyettes­ vezetett a bűnügyi statisztikában. Nem egy esetben vezetett ide kakastollas csendőröket is az elkötött lovak nyoma. Ma már egészen más a helyzet. A ci­gányokkal, ezekkel a játékos gyerekes természetű emberekkel nincs már baj. Templomba, iskolába járnak, bejelen­tik magukat s ha járvány tör ki, ön­ként jelentkeznek védőoltásra. Tóth liszthelyettest igen nagyra tartják. Hi­vatalos, üzleti és családi ügyes-bajos dolgaikban őt keresik fel tanácsért. Úgy keresik fel őt, mint annak idején — mikor még az országút végtelen hosszában vándorolt a karavánjuk — a vajdájukat. Szeretik, megbecsülik T­óth tiszt­­helyettest. Születésnapján közel har­minc cigány keresztgyermeke kereste fel az őrszobán a barro jagalo-t, a „nagy rendőrt“. Adorján B. Vásároljon hirdetőinknél

Next