Magyar Rendőr, 1941 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1941-04-15 / 8. szám
Cigányul is beszélő rendőrtiszthelyettes — Beci tailo raj jagalo! — E szavakkal állított a kispesti Vas Gerebenutcai őrszobára egy öreg cigány. — Lasi bátyi! Szekere? — felel rá Tóth Dezső rendőrtiszthelyettes, aki híres ember ezen a környéken, de talán még a főkapitányságon is: ő ugyanis ma a budapesti őrszemélyzet egyetlen cigányul is tökéletesen beszélő tagja. Pedig ez — a tudósok szerint — nem is olyan könnyű nyelv. A szanszkritnak egy eltorzult formája. Tóth tiszthelyettes készséggel áll rendelkezésünkre, mikor arra vonatkozó kérdéseket adunk fel neki, hogyan tanult meg cigányul. — Annak idején, mikor idekerültem, sok bajom volt a környéken átmenetileg letelepülő cigányokkal. Bármit is kérdeztem, meg kellett elégednem azzal a tessék-lássék felelettel, amit önszántukból mondtak. Közben — maguk közt — természetesen cigányul és igen szaporán beszéltek, amiből azonban egy árva szót sem értettem. Akkoriban került a kezembe József Ferenc főherceg őfenségének 1890-ben nagyidai Sztojka Ferenc cigány tudós közreműködésével kiadott „Romana Alava“ című cigányszótára. Lapozgatni kezdtem benne. E szótár és a gyakori beszélgetések révén ma már tökéletesen beszélem a cigány nyelvet. Hogy ez közbiztonsági szempontból mit jelent, abba hivatalos adatokból is módunk volt bepillantást nyerni. 1930- ban Kispestnek ez az „alvilágiban vadnyugat ként emlegetett része még rsendőr esküvő a Székelyföldön Február 22-én verőfényes napsütés áradt Csíkszeredára, Csíkszeredának ódon róm. kath. templomára, ahol ekkor esküdött örök hűséget ORBÁN 5. József rendőr jegyesének, RENKÓ Gizellának. Egyikük sem a székelyföld szülöttje, mindketten dunántúliak. Bármily csendben is készültek a nagy napra, futótűzként terjedt el az esküvő híre Csíkszeredán, s elment oda nemcsak a kapitányság egész személyzete FARKAS Pál rendőrkapitánnyal az élén, hanem ott szorongott a város apraja-nagyja, hogy szemtanúja lehessen a hosszú idő óta első magyar rendőrfrigynek. BÍRÓ Ferenc főesperes-plébános végezte az esketési szertartást, majd lelkes, magas szárnyalású, hazafias beszédet intézett a fiatal párhoz. Beszédében többek között kiemelte, hogy 1918 óta ez az első eset, amikor magyar ember, magyar rendőr, magyar karddal borulhat le a kereszt alatt, hogy örök hűséget fogadjon jegyesének. Idézte az elhunyt hercegprímás egykori szavait, hogy az országot Szent István karddal hódította meg és a kereszt megtartotta. Különösen nagy tehát a jelentősége annak, hogy éppen magyar rendőr esküszik a kis székely templomban. Emlékezetes marad ez a nap mindazoknak, akik a szép esküvőn jelen voltak. Adja Isten, hogy az a derűs boldogság, mely az ifjú párt eltöltötte, soha ne boruljon árnyékba! Vitéz Nagy János detektív MAGYAR RENDŐR 116 lát látja. És ekkor érezni fogjuk magyaros hűségét, bajtársi szeretetét és rávezet arra az igazságra, amint vezettünk, úgy aratunk. Azon az őrszobán pedig, ahol a fenti értelemben munkálkodnak, ott a fiatal rendőr pár hét elteltével nem fog azon gondolkodni, hogy ikereket oldjon, hanem minden törekvése az lesz, azt a bajtársi szeretetet és előlegezett bizalmat minél jobban kiérdemelje. A próbarendőr nevelésének sokoldalúsága sose merül ki teljesen. Nekünk, akiknek 18—20 ember nevelésével kell foglalkoznunk, a rendőrnevelés fontosságát szívvel-lélekket át kell éreznünk. Ezt nem is lehet paragrafusokba lefektetni, azt mindenkinek szívéből kell megoldania. Célunk nem térhet ki eredeti híjából, segíteni kell közös erővel a fiatal rendőrtársadalmat nehéz, felelősségteljes hivatásuk kiépítésében. Szívvel-lélekkel legyünk azon, minél tökéltesebb képzettségű és minél derekabb utódokat neveljünk, akikre mindig büszkék lehessünk. Mert meggyőződésem, hogy céljuk elérése után majd ők is megbecsüléssel gondolnak miránk, de nemcsak akkor, amikor a testületből kiválunk, hanem akkor is, amikor utolsó utunk alkalmával körülfogják koporsónkat. Ahogy mi jó példával jártunk elől, úgy ők is azt cselekszik majd. Nem fogják elfeledni a tőlünk elsajátítottakat s személyes példaadásuk az általunk megadott nyomokon fog haladni. Én is büszke vagyok az első őrszobaparancsnokomra, aki ezelőtt húsz esztendővel oly bajtársi szeretettel fogadott, hogy annak melegét még most is lelkem mélyén érzem. És ekkor — úgy érzem — elsősorban neki köszönhetem, hogy az első és legnehezebb lépésemen átsegített s példaadásával megjelölte számomra azt az utat, amelyen még ma is járok. Ágoston József rendőrtiszthelyettes vezetett a bűnügyi statisztikában. Nem egy esetben vezetett ide kakastollas csendőröket is az elkötött lovak nyoma. Ma már egészen más a helyzet. A cigányokkal, ezekkel a játékos gyerekes természetű emberekkel nincs már baj. Templomba, iskolába járnak, bejelentik magukat s ha járvány tör ki, önként jelentkeznek védőoltásra. Tóth liszthelyettest igen nagyra tartják. Hivatalos, üzleti és családi ügyes-bajos dolgaikban őt keresik fel tanácsért. Úgy keresik fel őt, mint annak idején — mikor még az országút végtelen hosszában vándorolt a karavánjuk — a vajdájukat. Szeretik, megbecsülik Tóth tiszthelyettest. Születésnapján közel harminc cigány keresztgyermeke kereste fel az őrszobán a barro jagalo-t, a „nagy rendőrt“. Adorján B. Vásároljon hirdetőinknél