Magyar Rendőr, 1941 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1941-01-01 / 1. szám

4 MAGYAR RENDŐR mely rendelet másként nem rendelkezik, — szintén hatályosak, így a megállapított hatáskörükön belül mindazon jogok és kötelességek illetik, melyeket törvény vagy rendelet a m. kir. rendőrség felada­tává tesz. Különös figyelmet érdemel itt az 5047/1919 számú M. E. rendelet 18. §-ában meghatározott ú.­n. discretionális jog.» Röviden: a folyamrendőrség mind­azt végezni köteles, amit a rendőrség álta­lában végez, — ezeken felül ellátja a 74.500/1939. BM. rendelet 1—6. §-aiban részletezett folyamrendészeti teendőket, melyek közül maga a 4-ik szakasz 27 pontba foglalva oly feladatkört jelent, amely pontok mindegyike külön tanul­mányt és alapos gyakorlatot igényel.­­ Érdekes és a rendőri büntető bírásko­dásban alapvető jelentőségű határozatot hozott a m. kir. Hatásköri Bíróság. Az ügy előzménye az, hogy egyik vidéki városban egy kereskedő sértő kifejezések­kel illette a hivatalos eljárásban állt rendőrkapitányt. Az emiatt becsületsértés vétsége miatt megindult bűnügyben az illetékes kir. járásbíróság a hatáskörét le­szállító végzést hozott, amely szerint nem becsületsértés vétsége, hanem a Kbtk. 46. §-ába ütköző hatóság elleni kihágás forog fenn, miért is az ügynek az illetékes rendőrkapitánysághoz, mint rendőri bün­tető bírósághoz való áttételét rendelte el. Az ennek folytán megtartott rendőri büntető bírói tárgyaláson a terhelt keres­kedő kijelentette, hogy ő a kir. járásbíró­ellátja továbbá azokat a rendészeti felada­tokat, melyeket nem az 1922. évi XIV. tc. végrehajtásával kapcsolatban kiadott ren­deletek utaltak a folyamrendészet hatás­körébe, végül a mai rendkívüli viszonyok között a folyamrendészethez utalt egyéb sokféle tennivalót is. Mindezeknek az ismereteknek megszer­zése alapos és lelkiismeretes munkát, maga a szolgálat pedig fegyelmezett, testi­­leg-lelkileg ereje javában levő, egész rendőrt kíván, mert csak így nyújthatja a folyamrendőrség azt a teljesítményt, amelyet szervező felsőbbsége elvár tőle és amely öregbíteni fogja a magyar rendőr­ség mindenütt elismert kiválóságát az új rendészeti ágazatban. Mágnak az áttételt elrendelő végzéséről nem értesült, az előtte ki nem hirdettetett, részére nem kézbesíttetett, miért is most, a rendőri büntető bíróság előtt jelent be az ellen felfolyamodást. A rendőri büntető bíró ezt a felfolyamodást jegyzőkönyvbe foglalta és további eljárás mellőzésével visszaküldte az ügyiratokat a kir. járás­­bírósághoz, hogy a felfolyamodás követ­keztében az ügy a fellebbviteli bíróság elé kerülhessen. A kir. járásbíróság ezt — a rendőri büntető bíróság előtt bejelentett — fel­folyamodást nem fogadta el, végzéssel visszautasította, egyben pedig most már az iratokat hatásköri okból ismételten visszaküldte a rendőrkapitányságra. A rendőri büntető bíróság ennek folytán nemleges hatásköri összeütközést látván fennforogni, az ügyet döntés végett fel­terjesztette a m. kir. Hatásköri Bíróság­hoz. Ez alapon került az ügy e legfőbb bírói fórumok egyike elé, amely azonban 1940. Hb. 42/1. számú határozatával, tár­gyalás kitűzése nélkül hivatalból vissza­utasította a rendőrkapitányságnak hatás­köri összeütközési felterjesztését. E határozat megokolása idevonatkozóan a következőket állapítja meg. «A Hatásköri Bíróság az 1907. évi LXI. tc. 1., 7. és 19. §-ainak egybevetett értelme szerint hatásköri összeütközés fel­merülte nélkül nem hivatott arra, hogy a hatáskör kérdésében állást foglaljon. A hatásköri összeütközés eseteit pedig az 1907. évi LXI. te. 7. §. 1. bekezdésének 1—5. pontjai kimerítően (taxatíve) hatá­rozzák meg. Az 1907. évi LXI. te. 7. §. 1. bekezdésé­nek 1. pontja alá tartozó nemleges hatás­köri összeütközés felmerültének — amely­ről a felterjesztett iratok tartalmából ki­­tűnőleg a jelen esetben egyedül lehetne szó — az idézett törvényhely értelmében előfeltétele az, hogy az eljárt hatóságok a hatáskör kérdésében az ügy tárgyára vo­natkozó kellően indokolt, alakszerű és a felekkel közölt határozatot hozzanak, va­lamint, hogy az ilyen határozat jogerőre emelkedjék. A felterjesztett iratokból kitűnőleg azon­ban a hatáskör kérdésében ilyen szabály­­szerű, az ügy tárgyára vonatkozó, az 1201/1908. M. E. sz. rendelet VI. pontjá­nak megfelelően indokolt, a felekkel kö­zölt és egyúttal jogerőre emelkedett hatá­rozatot a m. kir. rendőrség . . . kapitány­sága nem hozott. A m. kir. rendőrség .... kapitánysá­gának .... kih. számú határozata ugyanis az ügy tárgyalásával kapcsolato­san hatásköri állásfoglalást nem tartal­maz, hanem kizárólag a kir. járásbíróság végzése ellen a m. kir. rendőrség előtt tartott tárgyalás során bejelentett fel­folyamodásra vonatkozóan állapítja meg, hogy annak elbírálására a kir. járásbíró­ság hivatott. Nincs tehát az 1907. évi LXI. tc. 7. §-ában szembeállított hatóságok, a ren­des bíróság és a közigazgatási hatóság egyike részéről, a jelen esetben a m. kir. rendőrség . . . kapitánysága mint köz­­igazgatási hatóság részéről, hatásköri összeütközés létesítésére alkalmas tör­vényszerű határozat Ilyen határozat hiányában pedig a Ha­tásköri Bíróság elbírálása alá tartozó hatásköri összeütközés felmerültéről nem lehet szó. Hatásköri összeütközés felmerülte nél­kül — amint már említve volt — a Ha­tásköri Bíróság nem dönthet. Ennélfogva a m. kir. rendőrség .... kapitánysága által, tett ezt a hatásköri összeütközési felterjesztést tárgyalás kitűzése nélkül hivatalból vissza kellett utasítani.» dr. K. A. a kir. bíróságok és a rendőri büntetőbíróságok közti hatásköri összeütközés feltételei Dr. Krisztinkovich Antal r. tanácsos leányának esküvője. A fiatal pár a templomban. Ililllllllllillllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllll ARANYMŰVES. Ékszer, óraraktár és műhely: Grónay István IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII. Budapest, IV. Aranykéz­ u. 4. Tel.: 187-717. 80 éves őskeresztény cég. Jutányos árak.

Next