Magyar Rendőr, 1947 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1947-08-15 / 16. szám
Ф__ _____ _ LP Befolyásolják-e a választások a magyar külpolitikát? Néhány hónappal ezelőtt a „válság“ szó volt a legdivatosabb a magyar politikai életben. Mesterségesen szított egyenetlenségek, pártharcok sorozata követte egymást, ugyaninyrra, hogy a „válság“ szóhoz vészes jelző is ragadt: állandó válság. Ebben a légkörben nem alakulhatott ki határozott és egyértelmű külpolitikai vezetés sem. A Dinnyés-kormány uralomra jutása után a kuszáti belpolitika szénája-szalmája rendbehozatalának, az országépítő hároméves terv megindításának feladatai ismét háttérbe szorították a már régóta esedékes külpolitikai kérdések végleges rendezését. Talán nem esünk a századeleji vicclapok hírhedt „egyszeri emberének“ a hibájába, — aki mindig mindent a holnaptól várt— ha azt mondjuk, hogy a választásoknak kell megoldanio a magyar külpolitika vajúdó kérdéseit. A feszabadulás óta nagyjából határozottak az alapvonalak: szoros barátság a Szovjetunióval, jó viszony a nyugati nagyhatalmakhal. De itt van a dunavölgyi kérdés... Sokan emlékeznek még Sándor szerb király marseillei meggyilkolására, 1934-ben történt. Mikor a hírt szerte röpítették a rádióadók a világ négy sarkába, szárnyra kelt egyszerre a suttogás is: állítólag az akkori magyar politikusok parancsára követték volna el a merényletet. (Máig sem tisztázódott kérdés, hogy valóban így volt-e, de nem valószínű.) Az egész dologban az volt furcsa, hogyhárom szomszédállamunk: Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia egyszerre rendelte el az ellenőrizhetetlen hírek kapcsán a részleges mozgósítást s indított meg a magyar kormány ellen nagy diplomáciai és propagandahadjáratot. Ezek a kormányok persze éppen olyan reakciósok voltak, mint az akkori magyar rendszer s a marseillei merényletben jó ürügyet láttak egy Magyarország elleni támadásra. Huszonöt éven át vezette a hivatalos magyar, román, jugoszláv és csehszlovák kormányzatot a gyűlölködés egymás ellen. Pedig a dunavölgyi népek nem akarták ezt a gyűlöletet, ami inkább, mivel a gazdasági szükségszerűség egymásra utalta"оке*. Csak a felszabaduló után nyílott aiialom arra, hogy végre megtalálják ezek a nemzetek a békés megegyezés útját és megszűnjék az Arany János által „török átoknak“ mondott rossz szomszédság. Az új kapcsolatok kiépítését, a dunai népek demokratikus egymásra találását elsőnek a jugoszláv politikusok szorgalmazták. Hamarosan megértő támogatásra találtak Szófiában, Bukarestben, Tiranában, Prágában. Csak a nagyferenci magyar külpolitika zárkózott el mereven a barátkozás elöl, kimerülve az üres szólamokban. Pedig az eszmei érveken túl nagyon is gyakorlati okok sürgetik, a magyar külpolitika megváltozását. A Dunavölgye tökéletesen önellátó terület. Egyik országa ércekben, másik kenyérgabonában gazdag, a harmadiknak az ipara fejlett, ismét másik sok fával dicsekedhet. De egyiknek sincsen minden szükséges nyersanyagból elég: iparuk, mezőgazdaságuk kiegészítésre szorul. S egészen természetes, hogy a szomszédból vásárolja meg a szükséges árukat ,s ne forduljon messze országok felé. Végső fokon a vámunió megteremtésére gondolunk, amikor egyik országból szabadon lehet utazni a másikba s terhelő vámtarifák és illetékek fizetése nélül történhet az áruszállítás. (Jugoszlávia és Bulgária közt éppen most valósult ez meg. A jugoszláv-bolgár vámunió magja lehet az egész Duna völgy gazdasági közösségének. Nem kétséges, hogy ez" még sok akadálya van a határnélküli közös gazdálkodás megteremtésének, de a kezdő lépéseket máris üdvös lenne megtenni ennek érdekében. A másik dolog, Jami még az előbbinél is jobban sürgeti külpolitikánk dunavölgyi orientációját, a határokon kívül maradt magyarok sorsa. Bármennyire is fájdalmas számunkra, hogy az Egyesült Nemzetek nem kívánták nemzetközi egyezménnyel biztosítani az Erdélyben, Szlovákiában és Jugoszláviában élő magyarság egyenjogúságát, nem csüggedhetünk. Nekünk magunknak kell elérni, hogy semmiféle hátrányt ne szenvedjenek. Ez csak így lehetséges, ha a legbarátibb viszonyt tartjuk fenn szomszédainkkal s a demokrácia útját járjuk. Igaz, hogy a nemzetiségi problémák rendezése nem csupán, sőt nem is elsősorban a magyar kormány politikáján múlik. Viszont a demokrácia és az igazságosság jegyében sohasem léphetünk fel például a szlovákiai magyarok üldözésével, vagy az egyes romániai kisebbségellenes kilengésekkel szemben, ha mi nem járnánk a demokrácia és az igazságosság útjain. Döntő fontosságú tehát külpolitikánk irányának a megváltozása. Ezt az új választások alapján összeülő parlamenttől várhatjuk. Vannak azonban pártok, amelyek homlokegyenest ellenkezőjét akarják ennek a józan ész diktálta külügyi vonalvezetésnek. Messze tekintenek, nem látják meg (vagy nem akarják meglátni) a szomszédságot. Határontúli testvéreink számára egyenesen tragédiát jelentene választási győzelmük. Hihető azonban, hogy a magyar szavazói, azoknak az embereknél, ajándékozzák bizalmukat, akik vágyálmok és ködös lehetőségek helyett a valóság talán hideg, de mindenesetre józan talaján maradnak s bel- és külpolitikájukkal az egyetemes magyarság érdekeit akarják és fogják szolgálni. FZ EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN Görögországban kiszélesedett a polgárháború. A börtönök demokratákkal vannak tele, a középületeket fogházakká alakítják át. Az ország több pontján heves harcok dúlnak a kormánycsapatok és a szabadságharcosok között. Angliában a pénzügyi válság váratlanul súlyosra fordult és számolni lehet a kormány bukásával. Az angol pénzügyi zavarok egyik fő oka az amerikaiak kölcsönpolitikája. * Romániában egyre erősödik a demokrácia. A közelmúltban feloszlatták Maniu pártját, amelyben a múlt rendszer híveinek tömege talált biztos menedéket.XJelentős esemény volt még a múlt héten Dimitrov és Tito találkozása, amely nagy mértékben hozzájárult a dunavölgyi demokrácia megszilárdításához és fejlesztéséhez. * A Ruhr-vidék sorsa körül feszültség támadt Anglia és Franciaország, illetve az Egyesült Államok között. A felszínen a vita azon folyik, hogy a Németország sorsát tárgyaló értekezleten csak a Ruhr-kérdés vagy egyéb problémák is szóba kerüljenek-e. 13