Magyar Rendőr, 1947 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1947-08-15 / 16. szám

Ismét a h. alhadnagynők II. Reggel 6-kor berreg az ébresztőóra, "dudál a jeep és újból elindulunk, hogy felkeressük női bajtár" Bakikat. A pesterzsébeti kapitányságon Mank Katalin próbarendőr bajtársai beszélgetünk. Ez év márciusában került a testeidhez. — A főnököm többet költött luxusautójába benzinre, mint az én egyhavi fizetésem! — mondja. — Inkább eljöttem a rendőrségre, ahol nincs sok fizetésem, de úgy érzem magam, mint egy nagy családban és nagyon tetszik az igazi bajtársi szellem, ami a kapitányságon mindenkit áthat. . — Mik az elképzeléseid a továbbképzéseddel kapcsolatban? — teszelzük fel a kérdést. — Nyomozó szeretnék lenni — mondja. — Ehhez nagy kedvem van és egészen biztosan jól is csinálnám, érzem. De ha ez nem sikerül, akkor beiratkozom a jogra, mert fogalmazói munkakörben szeretnék dolgozni. , Még Kovácsáéval beszélgetünk, a peremkapitányság motozónőjével. Elmeséli, hogy tavaly az infláció alatt bizony sok feketézőnőt hoztak be, akiket ő motozott meg és ugyancsak a sarkára kellett féllnia, hogy a legképtelenebb helyekre eldugott pénzeket megtalálja. Az újpesti kapitányságon minden hivatali szoba ajtaja nyityi áll, hogy így enyhítsék a nagy meleget. A kölcsönös bemutatkozás és Зг ahány mondat után regény témának is beillő küzdelmes élet képe bontakozik ki a Németh Vilmosné próbarendőr szavaiból. — 1947 márciusától vagyok a rendőrségen — mondja. — Addig az Egyesült Izzóban voltam munkásnő, de mert naphosszat marósavval dolgoztam, megbetegedtem s felgyógyulásom után a rendőrséghez kerültem. Férjemet a fasiszták, mint politikailag megbízhatatlant, 1991 decemberében elhurcolták, azóta nem tudunk róla semmit. Van egy 3 és egy 4 éves kislányom, ősszel beiratkoztam ez esti közigazgatási tanfolyamra, mihol kitüntetéssel vizsgáztam. Kedvenc tantárgyam a büntetőjog volt.Jövő év végén egyetemi diplomával kinti megfelelő végbizonyítványt kapunk. — Mik a terveid? — érdeklődünk. — Rendőri büntetőbíró, vagy a gyermekvédelmi osztályon szeretnék előadó lenni. Hivatali elfoglaltságomon kívül minden szabad időmből a munkássporttal foglalkozom, is aktív sportoló vagyok, evezek, asztaliteniszezem, síelek, mindezeken kívül pedig vizsgázott futballbíró is vagyok. A B. R. E. munkájáról érdeklődünk ezután. — Nagyon fejlett a klubélet. A közeli gyárak dolgozóival együtt szoktunk műsoros délutánokat rendezni, melyek igen látogatottak. Hálából viszont vasárnaponként a kapitányság dolgozói mindig másmás üzem autóján mehetnek le a Balatonhoz pihenni. Beszélgetés közben bejön a szobába Faludy Györgyné K. athogy. Szomorúan panaszkodik. A férje mint partizán, Vecsésen kapott egy házat. A visszaszivárgó svábok miatt azonban nem volt nyugtuk s mivel mindkettőjüknek munkába kellett járatuk, nem merték kisgyermeküket otthon hagyni a nap-mint-nap érkező fenyegető levelek miatt. Most Újpesten laknak egy bajtársuknál, négyen egy kis szobában. Bútorukat az Elhagyott Javak Kormánybiztossága visszaítélte sváb tulajdonosának s néhány héten belül már ágyuk sem lesz, mire lefekhessenek. (Ezúton is ígérjük, hogy mindent megteszünk, hogy hivatalos úton segíthessünk bajtársunkon. Szerk.) A mátyásföldi kapitányság szép épülete előtt áll meg jzepünk s ébreszt fel gondolatainkból. A kapitányságon dolgozó négy nőbajtárs közül csak Nagy Sándorné ri. hdgyot és özv. Pásztor Endréné ri. alhdgyot találom bent. Mindketten régi rendőrök, így kézenfekvő a kérdés: — Miben látják női szemmel a különbséget a múlt és a ma rendőrsége között ? — A legnagyobb különbséget abban érezzük — feleli özv Pásztórné bajtárs — és látjuk, hogy ledőltek a válaszfalak. Nincs többé az a kaszt- rendszer, ami az elmúlt rendőrséget annyira jellemezte, ami nemcsak a férfi és nőbajtársakat szembe állította egymással, hanem sokszor a nőket is, mert pl. az előadói mellett dolgozó nők szóba sem álltak az osztályirodán dolgozóikkal. Ez ma nincs, mert mindenki tudja és elismeri, hogy a mi munkánk nélkül ők sem tudnának eredményesen dolgozni. Most úgy érezzük magunkat, mint egy nagy család tagjai. . . — Tíz éve vagyok a rendőrségen — veszi át a szót most Nagyné bajtárs —, de 45-ben szavazhattam először. Akkor is, most pedig még fokozottabban tudom mi a kötelességem, kinek köszönjük eddig elért eredményeinket. — Halljuk a panaszokat, kéréseket! — folytatjuk a beszélgetést. Télire cipő kiutalást és jó meleg pullóvert szeretnének. (Ajánljuk a Szövetkezet figyelmébe! — Szerk.) Pásztoráé bajtárs pedig azt szeretné, ha a főkapitányság végre már küldene egy műszerészt használhatatlan írógépeik kijavítására. (Gazdasági osztály figyelem! — Szerk.) Pásztoráé bajtárs, a kapitányság nő megbízottja így folytatja: — Olvastam a múlt számban megjelent női riportot és örülök, hogy körútátok során hozzánk is ellátogattak. Jó érzés tudni, hogy közös munkával segíthetünk a bajtársakon és családtagjaikon. Mióta Molnár Györgyörgy, a kapitányság vezetője, nagy lendülettel indult meg az egyesületi élet. Júliusban nagy műsoros estet rendeztünk, aminek jövedelméből ping-pong asztali, futballcsapatunk számára felszerelést vásároltunk és még a közétkeztetés feljavítására is jutott pénz. Egyébként jó, hogy a B. R. E. foglalkozik gyermekeinkkel is — a mi kapitányságunkon például 8 gyerek ment teljesen ingyen egy hónapra nyaralni. Aziránt érdeklődünk, hogy van-e klubházuk? Magyarázat helyett átmegyünk a közelben lévő gyönyörű ötszobás villába, ahol Horváth K. fllngy bajtárs felesége, a ,,kapitányság anyukája“ fogad. Elmondja, hogy 1 forintért kétháromfogásos ebédet kapnak a bejtársak, létenként háromszor fiúst s ennek előállítását Horváthné bajtárs minden ellenszolgáltatás nélkül, a rendőrség iránti szeretetből végzi, ahogy ő mondja: — Ennyivel járulok hozzá a demokrácia felépítéséhez! Benézünk a hófehérre meszelt barátságos ebédlőbe, a klubház közel 1000 kötetes könyvtárába és azzal az érzéssel búcsúzunk,hogy asszonybajtársaink a mátyásföldi kapitányságon igazán jó munkát végeznek. Rajházi Judit m. hdgy: Magam úszom.