Magyar Rendőr, 1965. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)
1965-10-07 / 41. szám
fi U a lig érkezett oda a taxiállomásra, három fiatalember toppant a kocsi mellé. Az egyik fel rántotta az ajtót. — Lesz szíves minket Kübekházára fuvarozni, lakodalomba igyekszünk és a vőlegénynek nem ülik elkésni, magyarázta fontoskodva, furcsán bizalmaskodó hangon, s az első ülésre telepedett. — Gyertek! — intett a fejével a többieknek is, aztán újra a gépkocsivezetőhöz fordult: — Megengedi, hogy rágyújtsunk? Czinege András bekapcsolta a világítást és gázt adott. — Hogyne, füstöljenek csak bátran — mondta. Arra gondolt, hogy ilyen figyelmes utasai ritkán akadnak... A jelszó A kocsi reflektora messzire világított. A kerekek falták a kilométereket. — Álljon meg, ki kell szállnom! — szólalt meg hirtelen, emelt idegenszerű hangon az előbbi fiatalember. A vezető gyanútlanul rákanyarodott az útpadkára és lassított. Ebben a pillanatban egy éles tárggyal hatalmas ütést mértek a homlokára. Szikrázott a szeme, de nem veszítette el az eszméletét. — Elment az eszetek, mit akartok? —... kiáltotta. Támadói megzavarodtak, hiszen nyílván azt remélték, hogy egyetlen csapással le tudják teríteni kiszemelt áldozatukat ... Ketten eszeveszetten kiugrottak az autóból, a harmadik férfi azonban bent rekedt. A taxisofőr már indított is, bár a kuplung egy ideig akadozott és csak nagysokára tudta felgyorsítani a kocsit. A „kelepcébe került” utas addigra felocsúdott, és nem törődve a fokozódó sebességgel, merészen a társai után lódult. Czinege András a sofőrök beidegzett mozdulatával becsapta a nyitva maradt kocsiajtót, s egyenest a szőregi rendőrőrsre robogott. Hárman — három felé... — Minden rajtad bukott meg! — csikorgatta a fogait az egyik menekülőt. Most is úgy világít a hajad a sötétben, mint a mécses, nem lesz csoda, ha már messziről kiszúr valamelyik pandúr. Jobb, ha különválunk, menjen mindegyikünk a maga dolgára ... Hárman három felé igyekeztek, s a lelke mélyén mindegyikük a füstbe ment tervet siratta.... Leányszöktetés lopott taxin! — Két bűnügyi film, a „Riói kaland” és a „Bérgyilkos” megtekintése után indultak el erre a merész vállalkozásukra. Szinte pezsgett ereikben a vér, amikor a Takaréktár utcai taxiállomáson a kellő pillanatot és a „nekik való” alanyt lesték... Czinege András „tetszett meg” nekik. Megbeszélték a jelszót — ez a sofőr megállítása volt és mindegyik megkapta a maga szerepét. A hátul ülők egyike boxerrel ül, a másik tőrrel szólt, majd a sofőr melletti Utas a Volánhoz ül... Aztán Usgyé Kübekhizára a „hűtlen” urához. Ha nem ért a szép szóból, összekötözik, betömik a száját... Voltak ennek a tervnek egyéb részletei is. Például a helyi körzeti megbízott megtámadása, fegyverének elvétele. (Aztán további két rendőr meggyilkolása, fegyverszerzés.) Így akarták átlépni az osztrák határt, ha kell, tűzharcba bocsátkozva a határőrökkel... Eközben az országúton is megkezdődött a munka. Ezúttal „mutatkozott** be a szegediek helyszínelő gépkocsija, a szabadságon levő gépkocsivezető ennek a kedvéért szakította meg pihenését. De a kitűnő technikai eszközök sem tudtak valami sok nyomot felderíteni. Néhány fékezésből származó gumiabroncs-nyom, és a kihullott kuplungcsavar volt minden, ami a történtekre utalt, a további nyomozáshoz viszont mindez csekély támpontot adott. Kizur Istvánt nem döbbentették meg az események... — A földrajzi kérdések nem rám tartoztak, én ütöttem — „védekezik” Németh Géza az egyik földrajzi „keresztkérdésnél” — Ezen az útvonalon haladtunk volna ... — mutatja Róth Jenő, a „térképfelelős” A hirtelenszőke fiatalember A szőregi őrs azonnal értesítette a Csongrád megyei Főkapitányság ügyeletét. Csakhamar megérkezett az oda- Irányított taxisofőr is. — Emlékeznék, milyenek voltak az utasai? — faggatták a sofőrt a nyomozók. Czinege András tétován tárta szét a kezét. — Sajnos, nem tudom! így utólag csak egy hirtelenszőke fiatalemberre emlékszem. Ott állt ő is a taxira várakozók sokaságában, de nem tudom beszállt-e a kocsimba vagy sem ... Hasonlóképpen nyilatkozott az egyik „Volga” taxi vezetője is, aki a kritikus percekben ugyancsak az állomáson tartózkodott. — Három óra nagy idő. Sok embert látok én kérem, hogyan jegyezhetném meg az arcokat? ... Hanem mégis... Toporgott itt egy tejfeles — szőke legény is. Ismerőn, valamikor a szegedi közlekedési vállalatnál dolgozott... — Szerencsére mellécsúszott a boxer... — mondja Czinege András, aki nehezen felejti el az eseményeket Nyomravezető: a határőrség A szőregi őrsön a rendőrség és az időközben ugyancsak akcióba lépett Határőrség tagjai tanakodtak, értékelték az eseményeket, s a további tennivalókat. — Kit is emlegetett az a Volgáé? — kapta fel a fejét hirtelen az egyik határőrtiszt, Orosz Károly főhadnagy. — Én ismerek egy feltűnően szőke fiatal férfit. Ha az, akiről szó van, Némethnek hívják, Tápén lakik, volt már dolágunk vele... A nyomozók nem tétováztak. Alig virradt, s már visszaútban voltak Tápéról, ahol megtudták, hogy a 21 éves büntetett előéletű Németh Géza reggel nyolc órakor jelentkezik felvételre a szegedi építőipari vállalatnál. És fél kilenckor már le is fülelték a hirtelen szőke, kissé vöröses hajú férfit, a boxerest, aki nem titkolta el barátja, Roth Jenő hollétét sem. Ez épp az ugrás közben eltört karjával bajlódott, amikor betoppantak hozzá a nyomozók. Csak a harmadik társ hiányzott, akinek „Szerepe szerint” néhány, bicskával ejtett „kegyelemdöfés” és a kormánykerék átvétele jutott, ő volt az a bizonyos „illedelmes vőlegény”. Rendőrkézen a tettesek — Csak a keresztnevét tudjuk — vallotta a két fiatalember. — Pistának hívják, egy 16 éves kübekházi kislánynak udvarolt. Nemrég kiadták az útját. Az elrablással akart bosszút állni. A kislány egyébként a Szegedi Textilművekben dolgozik, holnap, hétfőn éjszakás lesz – tették hozzá. A határőrök személyi ismeretségeik révén kiderítették, ki a szóbanforgó munkáslány, s nem sokkal később már a szülőknél tudakozódtak az ex-vőlegény után. Azok persze minden tőlük telhető felvilágosítást megadtak, annál is inkább, mert ama bizonyos terv őket is meglehetősen érzékenyen érintette volna... így fogták el Szegeden, a Somogyi utca 20. számú házban Kizur István segédmunkást is, s az emberölési kísérlet után mintegy 18 órával a híres „násznép” együtt ült a fogdában. Pless Zsuzsa (Ruttkay Pál felvételei)