Magyar Rendőr, 1967. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-23 / 8. szám

JELÖLŐGYŰLÉSEK Országszerte befejezéshez közelednek az országgyű­lési képviselői és a tanácstagi jelölőgyűlések. Azon belügyi szervek beosztottai, amelyek katonai választó­­körzetet alkotnak, ugyancsak megtartották a jelölő-, illetve a csatlakozógyűléseket. A BM Rendőrtiszti Akadémia múlt héten tartott jelölő­­gyűlésén az elnökség egyik tagja javaslatot tesz a jelöltre A BM Kormányőrség egyik alakulatánál Kovács Lajos r. őrnagyot jelölték tanácstagnak. Több felszólalás után a gyűlés egyhangúlag támogatta jelölését Tárcsás Tibor ezredes, a BM Karhatalom országos parancsnoka - akit közösen több belügyi katonai választókörzetben fővárosi tanácstagnak jelöltek - alá­írja az egyik jelölőgyűlés jegyzőkönyvét Tokaj­ András r. alezredest, a BM Rendőrtiszti Akadé­mia tanszékvezető tanárát a XII. kerületi Tanács tag­jának jelölték a BM Rendőrtiszthelyettesképző Iskolán - az egyik hallgató gratulál a jelöltnek (Foto: Beke, Kristóf, Tóth) aiiiimiiiiiiiiiiiiiiimmmiiimiiiiiiiiimiiiiiiiii ! 49 W&3 a izoofat kadicveg “ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme­i nyomán 49 évvel ezelőtt alakult a Vörös Hadsereg,­­ amely azóta bebizonyította a világ előtt, hogy tűzön­— vízen át képes megvédeni a munkások, parasztok álla­­­­mát, a Szovjetuniót A szovjet hadsereg ma a legkor­­­­szerűbb fegyverekkel felszerelt, a forradalmi harcok és a győzelmek tüzében megedzett, legyőzhetetlen fegyveres — erő — az egyetemes béke záloga.­­ Képünkön az egyik modern önjáró rakétakilövő a­­ harcállásponton (Fotó: APN) MEGBONTHATATLAN BARÁTSÁG A MAGYAR ÉS A SZOVJET párt- és állami vezetők táviratváltása a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 19. év­fordulója alkalmából, mindennél ékesebben példázza, hogy a csaknem két évtizede lezajlott, államok közötti aktus nem egy a sok hasonló közül. A magyar történelemből — jelen­tőségét tekintve — nem is tudnánk hasonlót idézni. Amikor 19 évvel ezelőtt a sajtó és a rádió hírül adta a nagy eseményt, még csak a legöntudatosabb, politikailag jól képzett kommunisták ismerték fel az egyezmény igazi jelentőségét — bár már akkor is nagyon sokan ösztönösen érezték, hogy itt történelmi lépésről van szó. Az azóta eltelt csaknem két évtized eseményei viszont milliók és milliók előtt tették világossá, hogy a szocialista Magyarország épülete nélkülözhetetlen támpilléreinek alapját rakták le azokban a napokban. NEM VÉLETLENÜL ÍRJA pártunk napilapja az évforduló alkalmából a következőket: „Február 18-án arról az évfor­dulóról emlékezünk meg, amely — felszabadulásunk ünnep­napja mellett — a legfontosabb népünk újabbkori történel­mében. 1945 tavasza — a szabadság áprilisa után — a magyar nép előtt mind tisztábban kivehetőbbé váltak egy másik, egy új rend vonásai: a népi demokratikus, a szocialista ország képe. A lehetőség azonban még nem volt bizonyság: a magyarság nemzeti történetének sorsdöntő válaszútja előtt állt. A Szovjetunióval 1948-ban kötött barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási egyezményünknek fel­becsülhetetlen része volt abban, hogy a lehetőség nem maradt csalóka ábrándkép." NAPJAINKBAN MÁR a szocializmus teljes felépítésén fáradozhatunk. Hazánkban azóta megszűnt az ember ember általi kizsákmányolása. Olyan új nemzedék van felnöveke­dőben, amely már nem ismeri az éhezést, a nyomort, a munkanélküliséget, s amely előtt megnyíltak a szellemi fel­­emelkedés útjai is. Népünk igazi történelmi nagyjainak legszebb álmai vannak megvalósulóban. Amikor e történelmi eredményeinket emlegetjük, csakis akkor vagyunk igazságosak, ha reálisan bemutatjuk az ide vezető út fontosabb állomásait. Népünk, pártunk óriási erőfeszítései mellett első helyen kell szólnunk a magyar— szovjet barátságról, a közös erőfeszítésekről s a Szovjet­unió által nyújtott önzetlen segítség számtalan megnyilat­kozásáról. Megmutatkozott ez az iparosításban, a nagy építkezéseknél, az új műszaki és tudományos gárda létre­hozásában, a forradalmi vívmányok védelmében csakúgy, mint ahogy napjainkban számtalan jelét tapasztalhatjuk a két nép megbonthatatlan barátsága megnyilvánulásainak. A MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁG, együttműködés és kölcsönös segítség s az ezt rögzítő szerződés a gyakorlatban is kiállta és kiállja a próbát. Megnyitotta az utat két ország újszerű kapcsolataihoz — s napról napra fejlődik, izmosodik mindkét nép javára. K. J. Munkás­­fizeinket ünnepeljük Amint arról már múlt heti számunkban megjelent képes riportjainkban is beszá­moltunk, munkásőrségünk most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. E héten folytatódott az ünnepségsoro­zat. A parlamentben az Elnöki Tanács ki­tüntetéseit nyújtották át számos munkás­­őrnek; szombaton este a Néphadsereg Központi Klubjában a fegyveres társszervek köszöntötték a legifjabb fegyveres testü­letünket; a Belügyminisztérium kiállítóter­mében pedig kiállítás nyílt, amelyről kö­vetkező számunkban képes riportot köz­lünk. 1. Kádár János elvtárs köszönti a kitün­tetett munkásőröket 2. A fegyveres testületek díszünnepségen köszöntötték a munkásőrséget (Fotó: Tóth és MTI — Tormai) MAGYAR RENDŐR A Belügyminisztérium képes hetilapja. Főszerkesztő: Dr. Toldy József. Szerkesztőség: Budapest, V. Néphadsereg u. 9. Kiadja a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség. Felelős kiadó: Rózsa Andor. Címképünkön: Szigeti József rendőr főtörzsőrmester, törökbálinti körzeti megbízott - tanács­tagjelölt - választói körében 67,00828/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Bolgár Imre (Ruttkay Pál felvétele)

Next