Magyar Rendőr, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-53. szám)

1968-10-17 / 42. szám

Amikor a legtöbb szolgálati helyen már a munkaidő végét jelzi az óra, a futárok autóiban még csak akkor len­iül kezdősebességbe a kilométer-mutató. Az ide beosztottak az úgynevezett „holt­időben” végzik feladataik dandárját. Az ország é­s a főváros 7- szerteágazó útvonalain meghatározott időpontok­ban viszik-hozzák a küldeményeket, biztosítják a legkülönbözőbb párt- és állami szervek közötti fontos összeköt­tetést. Nagy felelőséggel járó, és rendkívüli figyelmet követelő, s fizikai méretekben is nehéz munkát végeznek. Nemcsak a bizalmas küldemények épségére, ha­nem az érkezésre és a címek pontos egyeztetésére is egyaránt körültekin­tően ügyelniük kell. Emellett kilóban sem kicsi az a csomag- és levélmeny­­nyiség, amelyet egy-egy zsák elnyel. Úttörők a brigádmozgalomban Ami a pontosságot illeti, a futárgép­kocsik érkeztükben-menetükben a lehe­tő legpontosabbak. Történjék bármi, hulljon a jeges eső, keletkezzék hótor­lasz — a „járatnak” mennie kell! A tél egyébként a legkegyetlenebb próbakő! Majdnem minden esztendőben megesik, hogy a futárok úgyszólván a jég hátán „ródliznak” el egy-egy állomáshelyre. Megtörtént, hogy katonai harckocsi tör­te előttük az utat, de mégis eljutottak a kitűzött pontra. Tény az, hogy a kül-A falon alig férnek el a különböző, jó munkát tanúsító zászlók és okle­velek — a brigádvezetők és a tagok most a jubileumi évforduló meg­ünneplésére készülnek remények bármilyen úton, de mindig időben és hiánytalanul célba érjenek. A kisebb-nagyobb „megrázkódtatá­sok” ellenére szinte valószínűtlenül szép baleset-megelőzéssel és anyag-megtaka­rítással büszkélkedhetnek az alosztály beosztottai — mindez tagadhatatlanul az 1959-ben életre hívott szocialista brigádmozgalom eredménye. A futár­alosztály négy munkabrigádja elsőként valósította meg a Belügyminisztérium­ban a „szocialista módon élni, dolgozni, tanulni” elvet. Mindez persze nem ment egyszer­re... Mi sem jellemzőbb a további „fu­tamokra”, minthogy az Izsó István bri­gád jelenleg a nyolcadik emlékéremért küzd. A később megalakult Molnár Pál, Mező Imre és Április 4. brigád pedig ötször nyerte el ez ideig a szocialista címet. Az Izsó brigád gépjárművei a múlt esztendőben például 317 006 kilomé­tert futottak, s ezalatt egyetlen köz­lekedési baleset sem történt. Az egy kilométerre eső üzemeltetési költség szinte minimális volt. S jelentéktelen hibaszázalékkal dolgoztak a brigádta­gok az ügykezelési feladatokban is. Különösen nehéz feladata van a Me­ző Imre és az Április 4. brigádnak, amelynek tagjai a fővárosban teljesí­tenek szolgálatot — tehát nagyobb, zsúfoltabb forgalomban és ráadásul rosszabb gépkocsikkal. Így, bár nagy igyekezettel tartják be ők is az elfoga­dott versenypontokat (hibamentes ügy­kezelés, példamutató fegyelem, üzem­anyag-takarékosság, balesetmentes ve­zetés stb.), bizonyos fokú helyzeti hát­rányuk van. Készülődés az 50. évfordulóra — A szocialista brigádmozgalomnak köszönhető, hogy eggyé forrott, jó kom­munista szellem — törzsgárda — ala­kult ki nálunk — mondja Lerczik Ká­roly rendőr százados, alosztályvezető . Az anyagi megtakarítás csupán kéz­zelfogható értékmérő, de erkölcsiekben talán ki sem fejezhető, hogy a szocia­lista brigádmozgalom segítségével az utóbbi esztendőben hány és hány prob­léma oldódott meg. Az alosztály beosz­tottjai közül ez évben harmincan kap­tak különböző szakmai kitüntetést. A pártszervezet kezdeményezésére a brigádok előzetes vállalásukon felül to­vábbi — jórészt erkölcsi hatású — fel­ajánlást tettek pártunk megalakulásá­nak 50. évfordulója tiszteletére. A ter­vek között szerepel, hogy meghívnak egy idős harcost, aki közelebbről — sa­ját élete példáján keresztül — megis­merteti a fiatalabbakat mindazzal, ami ma már történelem... Ugyancsak a program tartozéka az 50. évforduló tiszteletére rendezendő „Ki mit tud” vetélkedő is. — Nem szeretném azonban kihagyni az eredmények felsorolásából dr. Schlé­­zinger László rendőr alezredes elvtárs alosztályát, az úgynevezett irányító­részleget — teszi hozzá Serczik elvtárs. A két alosztály tevékenységét való­ban nem lehet mereven elhatárolni. — Igaz, sikereink nem fejezhetők ki kilométerekben, — mondja Nagy Györgyné r. főtörzsőrmester — azonban az elvtársak legteljesebb mértékben átérzik felelősségük súlyát, tudják, hogy egy téves irányítás vagy egy rossz he­lyen leadott küldemény mekkora, szin­te felmérhetetlen kárt okozhat... Úgy kell működnünk, mint egy óraszerke­zetnek ... Közben Jánosi József és Igaz Bá­lint rendőr főtörzsőrmester — mintha csak igazat akarna adni — újabb anyagért érkezik. — Hatszáz lépcső van már a mai na­pon a hátunk mögött — jegyzi meg Igaz elvtárs, miközben az egyik cso­magot felnyalábolja S még dél sincsen ... P. Zs. Egy délelőtt a futároknál Jubileumi munkaverseny Súlyra­ sem kicsi az a küldemény-­ mennyiség, amelyet naponta irányí­tani és továbbítani kell {Kristóf László felvételei) Nem csak néz... Az első napszakban a Déli pályaudvaron teljesített szol­gálatot Kasszás Gyula rend­őr törzsőrmester, mozgóőr­szem. Ilyenkor, a reggeli órák­ban különösen nagy a forga­lom ... A modern kiképzésű nagy váróteremben két fiú falatozott a jegypénztár mö­­­gött. — Valahogyan megakadt rajtuk a szemem — emléke­zik a törzsőrmester —, mert a ruházatuk gyűrött, piszkos és sáros volt, mindketten új cipőt viseltek, s vadonatúj táskarádió lógott a nyakuk­ban. Kabátzsebeik is nagyon A rendőr most már biztos volt abban, hogy érdemes ala­posan megnézni ezeket a fiú­kat, ezért jobbról-balról ka­­ron ragadta és bevezette őket a körzetmegbízotti irodába. Elszámoltatásuk és alapos ru­házat átvizsgálásuk meglepő eredménnyel járt. A zsebekből előkerült 146 tömöttnek tűntek. Az volt az érzésem, érdemes foglalkoz­nom velük, ezért a személyi igazolványukat kértem. Azt válaszolták: nekik még nin­csen. Nem akartam elhinni, hogy legalább egyikük meg ne kapta volna, ezért a na­gyobbik fiú mellé álltam — olyan szorosan, hogy ne le­gyen feltűnő —­, s kabátja zsebébe nyúltam. Rádióeleme­ket, tölthető akkumulátorokat és csokoládédarabokat tapin­tottam ki. A nadrágzsebet meg nagy csomó aprópénz húzta le, darab százforintos, 7 db öt­­venforintos, 21 db 20 forin­tos, 101 tízforintos bankjegy, valamint nagy, csomó váltó­pénz — összesen 16 564 forint 40 fillér. S a 2 Minor táska­rádión kívül 2 Pobjeda kar­óra, két pár félcipő, mérő­szalag, rádióelem, cigaretta, penge, csokoládé, akkumulátor és 4 MÁV-menetjegy is. És persze volt személyi iga­zolványa is a nagyobbik fiú­nak. S. Imre 1951-ben szüle­tett, foglalkozásnélküli, a má­sik fiú, B. József 1953-ban szü­letett és szintén foglalkozás­nélküli. Elmondták, hogy a Holdvi­lág Cirkusz alkalmi munká­saiként dolgoztak, s egy Paks környéki falu boltjába törtek be pántlefeszítéssel — a köz­ség nevére azonban nem em­lékeztek. A kapitányságra történt elő­állításuk után némi gondot okozott annak a felderítése, hogy tulajdonképpen honnan származnak a lopott holmik. — Felhívtam az Országos Filharmóniát, hogy megtudjam merre járt az a bizonyos Hold­világ Cirkusz — folytatja a történetet Bársony József rendőr főhadnagy, közrendvé­delmi alosztályvezető. — Ott azonban nem tudtak ilyen együttesről, s nem is tartozik — Sok ilyen rendőrre lenne szükségünk — jegyzi meg az alosztályvezető. — Mert ő nemcsak néz, hanem lát is. Szinte a semmiből is szép in­tézkedést produkál. Semmi sem kerüli el a figyelmét, s rendkívül jó érzékkel veszi észre a gyanúra okot adó té­nyezőket. Az intézkedései nem­csak gyakoriak, de értékesek is. Azokat fogja el, akik tár­sadalmi szempontból különö­sen veszélyesek, illetve akik jelentősen megkárosították a népvagyont. Tizedik éve szolgálja tes­tületünket a törzsőrmester — nagyon szereti hivatását. Be­osztása most különösen a ked­vére való, ezért is kérte ma­gát ide a forgalomirányítóktól. Nemrég működik a Déli pálya­hozzájuk. A paksi járási kapi­tányság bűnügyi vezetője azonban hamarosan útbaiga­zított. Beszélgetésünk idején ugyanis éppen javában folyt a helyszínelés Dunaszentgyörgy földművesszövetkezeti boltjá­ban. Kissé el is csodálkozott, hogy a számukra ismeretlen tettesek — a lopott holmikkal együtt — már biztonságos he­lyen nálunk vannak, mégpedig Kasszás Gyula törzsőrmester jóvoltából, udvaron, de elfogott már na­gyon rutinos bűnözőt, azután üzletek tolvajait s más súlyos bűncselekményekért körözöt­teket. Eredményes intézkedéseivel gyakran kiérdemelte elöljárói értékelését. Tavaly főkapitány­helyettesi dicséretben és juta­lomban, az idén pedig kapi­tányságvezetői jutalomban ré­szesült. S a kiváló rendőrök értekezletén a belügyminiszter elvtárs kezéből vette át a Köz­­biztonsági Érdemérem ezüst fokozatát. S most ismét magas elisme­rést érdemelt ki Kasszás Gyula rendőr törzsőrmester — a való­ban példamutató mozgóőr­szem. Cs. Gy. Tizenhatezer forint a zsebben Jó érzékkel és hivatástudattal

Next