Magyar Rendőr, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-53. szám)
1968-08-29 / 35. szám
I ÚTTÖRŐK ÉS RENDŐRÖK A Bükk-hegységben nyáron sok úttörőcsapat táborozott, hogy élményekben gazdag, felejthetetlen napokat töltsenek el a szép környezetben. Zavartalan pihenésük biztosítása fokozott figyelmet és ellenőrzést rótt az érintett őrsökre és körzeti megbízottakra is. Ilyen ellenőrző körútra kísértük el a putnoki rendőrőrs dédestapolcsányi kihelyezett körzeti megbízottait, Belányi Istvánmestert és Halasi Géza szakaszvezetőt. Kútvölgyi Mihály képriportja a A dédestapolcsányi úttörőtábor kapujában a pajtások köszöntik a rendőröket . Szűcs József táborvezető szavai megnyugtatóak: a táborozás alatt semmi rendzavarás nem történt . Tábori „Ki mit tud?” vetélkedő néhány számát hallgatják a rendőrök aj Dunán .11 nap forró sugárzásában úgy káprázott a lány szeme, mint migrénes fejfájás előtt szokott. A kikötőben ott ringott a kis motor, amely átvitte a túlsó oldalra, a strandra. Téres, tágas a paksi strand — homokja simogatóan puha, élvezetet nyújt az embernek. A vize azonban nem mély. Amikor a teste megszokta már a hűvöst, hol kúszva, hol úszva ment befelé a folyóba — valamicskét tudott úszni. Egyre merészebb lett, s mind beljebb hatolt a vízbe. Ám, amikor elfáradt, s le akart állni, eltűnt lába alól a selymes homok. Rémülten érzékelte, hogy feje fölött összecsap a víz, s odalett úszási tudománya: csapkodott, kapkodott. Ha egy másodpercre felküzdötte is magát a felszínre, nem tudott fennmaradni, újra elmerült. Egyre inkább fáradt, ereje hanyatlott. Arra eszmélt, hogy erős kezek fogják a karját, a haját, s emelik, viszik ki onnan, ahol már sírját sejtette. A figyelmeztetésben, amit vigyázatlanságáért Dömötör József rendőr főtörzsőrmestertől kapott, volt bizony érdesség is. De ő most nem törődött az érdes szóval és a korholással. Hiszen percek alatt szinte az egész eddigi élete átsuhant emlékezetében — megértette, mi a halál éve vagyok itt, de az idei nyáron volt először a körzetünkben vízbefulladás — mondta Hanuszka Gyula rendőr százados, a paksi vízirendészeti tisztiőrs parancsnoka. — Nyár elején — folytatta — júniustól augusztus végéig — fél ötkor már eligazítás van nálunk. A paksi vízirendészeti őrsön mindnyájan tapasztalt, szakmailag képzett emberek szolgálnak. A hajnali eligazítás után három gyorsjáratú hajójukkal elindulnak cirkálni a mintegy 90 kilométeres szakaszon. Megjelennek a strandokon, ellenőrzik a vízen magányosan csónakázókat, figyelmeztetik a vakmerősködő fürdőzöket stb. Minden komolyabb feladathoz igénybe vesszük az önkéntes rendőröket — mondotta Hanuszka százados. — Különösen sok gondot jelentenek a gyorsan, nagy széllel közelítő zivatarok. Ezért figyeljük állandóan a rádiót is. Legutóbb például már akkor tudtunk a szélviharról, amikor az Sopronnál betört az ország területére. — Most már nemsokára elmúlik a strandszezon. — Igen. De vannak más kötelezettségeink is. Elsősorban a hajózás biztonságára ügyelünk. Sajnos, a hosszú, nagy Dunán elég sok ember leli halálát. A felszínre kerülő holttestek azonosítása is a mi feladatunk. De segítünk természetesen a bűnüldöző szerveknek is ... — Szeretik-e a munkájukat? — El nem cserélnénk semmi másért. Nádasdi Péter — Sűrűn megesik ilyesmi? — Tegnap két fiút mentettünk ki. öt Az átkelést egy kis motoros bonyolítja le. Elbeszélgetnek a kalauzzal, mert sokat segíthet a rend biztosításában Minden rendben az ellenőrzésnél — a fiatalember régi „vízenjáró” (Karff István felvételei)