Magyar Rendőr, 1969. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1969-09-11 / 36. szám

Az 1969/70. évi­ ­ pártoktatásnak mindig nagy jelentősége van a pártszervezetek életé­ben, mivel széles körű lehetőséget nyújt a párttagság marxista-leninista képzésében, nevelésében. Az utóbbi években mind to­vább nőtt a pártoktatás jelentő­sége. A szocializmus teljes fel­építésének problémái, a gazdasági mechanizmus reformja, a szo­cialista országok gazdasági együtt­működésének fejlődése számos új kérdést vet fel, amelyek egy­től egyig elemzést és választ igé­nyelnek. Megnövekedett az ér­deklődés a marxizmus-leniniz-­­­mus iránt, hiszen a nemzetközi osztályharc bonyolult összefüggé­seiből adódó kérdésekre egyedül a marxizmus—leninizmus képes tudományos választ adni. Ezzel egyidőben az osztályharc külön­böző frontjain folyamatosan ta­pasztalható az ideológiai harc ki­éleződése. Mindezt szem előtt kell tartani a pártoktatásban, a propaganda­­munkában, de számolni kell a más tényezőkből fakadó új igé­nyekkel is. A Belügyminiszté­rium dolgozói közül sokan már korábban megszerezték a mar­xista-leninista alapműveltséget, s ez a hagyományos pártoktatási formák mellett szükségessé teszi különböző továbbképző jellegű oktatási formák szervezését. Szükséges ugyanis, hogy az elv­társak felfrissítsék, kiegészítsék a korábban szerzett ismereteket. Ilyen meggondolásokból hagyta jóvá a Belügyminisztérium MSZMP Végrehajtó Bizotsága né­hány új oktatási forma megszer­vezését, amelyek eddig nem vol­tak meg a BM-pártbizottság te­rületén. Melyek ezek? Elsősorban „A marxizmus—le­ninizmus új elméleti és gyakor­lati kérdései”. Ezt az oktatási for­mát olyan elvtársak részére szer­vezték, akik felsőfokú marxista végzettséggel rendelkeznek, s is­mereteiket nagyrészt korábbi években szerezték. Az előadások tárgykörében szerepelnek az utóbbi években előtérbe került vagy éppen vita tárgyát képező filozófiai, szociológiai és gazda­ságpolitikai kérdések, valamint az utóbbi években a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomban mutatkozó változások elvi-politikai kérdései. Az 1969/70-es oktatási évben indulnak speciális tanfolyamok is, amelyek lehetővé teszik, hogy a megfelelő marxista képzettség­gel rendelkező elvtársak elmé­lyítsék, kiszélesítsék ismereteiket a marxizmus—leninizmus egy­­egy részterületén. A speciális tanfolyamok három változata in­dul. „A marxista szociológia főbb kérdései”. Egyéves oktatási idő­tartama kéthetenkénti foglalko­zás mellett lehetővé teszi, hogy a résztvevők megismerkedjenek a szociológia sok fontos elméleti és gyakorlati kérdésével. A tan­folyam külön gondot fordít arra, hogy áttekintést, tájékoztatást nyújtson a mai szociológia egyes vitatott kérdéseiről, és segítsen a marxista-leninista állásfogla­lások kialakításában. „A gazdasági integráció főbb kérdései”. A szocialista országok gazdasági kapcsolataiban, s a nemzetközi munkamegosztás fej­lődésében új periódus van kiala­kulóban — ez a termelőerők fej­lődésének egyenes következmé­nye és igénye. A szocialista in­tegráció elmélyülése és kiszélese­dése csak egész sor probléma megoldásán keresztül valósítható meg. E bonyolult összefüggések megismeréséhez és megértéséhez kíván segítséget nyújtani ez az oktatási forma. „A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődése a má­sodik világháború után”. A prog­ram tartalmazza a mai kapita­lizmus új jelenségeinek egyes kérdéseit, az európai fejlett tő­késországok munkásmozgalmá­nak problémáit, valamint a nem­zetközi kommunista mozgalom időszerű elméleti, politikai kérdé­seit. Ezek a tanfolyamok eltérnek a többi nem iskolai jellegű okta­tási formától. A foglalkozások kéthetenként , nagyobbrészt vi­ta formájában zajlanak. A tan­folyam tehát, komoly igénybevé­telt jelent, mivel a foglalkozások­ra, előtanulmányokra, komoly felkészülésre van szükség. Ezért csak olyan elvtársaknak ajánljuk, akik az ismeretek megszerzése érdekében szívesen vállalják a nagyobb megterhelést. Az 1969/70-es oktatási évben az Agitációs Propaganda Osztály a Lenin-centenárium tiszteletére Lenin műveit tanulmányozó kö­röket szervez. Ez az oktatási for­ma, csupán az 1969/70-es oktatási évben lesz. Megjegyezzük, hogy a speciális tanfolyamok nem helyettesítik a többi oktatási formát, nem csök­kentik jelentőségüket, hanem in­kább kiegészítik, segítik azok színvonalának emelését. A spe­ciális tanfolyamok ugyanis ke­vés elvtársat foglalkoztatnak és jellegüknél fogva nem nyújtanak általános ismereteket — csupán a meglevőket mélyítik el. Ha a pártszervezetek jól vá­lasztják meg ezekre a tanfolya­mokra a beiskolázottakat, s olyan elvtársakat küldenek, aki­ket nem csupán egyéni érdeklő­désük vezet, hanem szívesen vál­lalnak propagandamunkát is, ak­kor a speciális tanfolyamok a propagandistaképzés előnyös for­máit is képezhetik. A jövőben lehetőség lesz ezek­nek a formáknak a továbbfejlesz­tésére, vagy újabbak kialakítására is, hiszen a pártoktatásnak szer­ves része a szakmai feladatok megoldásának közvetlen segítése is. Kecskés Miklós pártoktatásról VÍGH LAJOS ny.rendőr alezredes ötvenkilenc éves korában elhunyt Vígh Lajos ny. r. alezredes a „Szocialista Hazáért Érdemrend” kitüntetettje. Munkás családból származott. 1944-ben, mint partizán harcolt együtt a szovjet csapatokkal. A felszabadító szovjet hadsereggel jött Magyaror­szágra. 1947 óta dolgozott a Belügyminisztérium állományában különböző, többnyire parancsnoki beosztásokban. Feladatát mindig becsületesen, odaadóan végezte. Szorgalmával, segítőkészségével, emberségével ki­vívta munkatársai szeretetét és megbecsülését. 1967-ben történt nyugdíjazása után is segítette a Belügyminisztériumi feladatok megoldását. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Hosszú betegség után 63 éves korában meghalt Lessinger József önkéntes rendőr. A Budapesti Ví­zirendészeti Rendőrőrs egész állománya és az ön­kéntes rendőrök igaz barátjukat, munkatársukat veszítették el vele. Nyugdíjba helyezése után is aktívan szolgált, s fegyelmezettségével, szorgalmával példát mutatott. Jó munkájáért többször részesült dicséretben, juta­lomban. Egy évtizeden át szolgálta a vízirendésze­tet. Utolsó szolgálata alkalmával is feladatairól be­szélt fiatalabb elvtársainak. Ezeket azonban már nem tudta végrehajtani, mert időközben elragadta a halál. Emlékét kegyelettel megőrizzük. LESSINGER JÓZSEF * önkéntes a rendőr MAGYAR RFMNDOR Sh­rv A Belügyminisztérium képes hetilapja. Főszerkesztő: Dr. Toldy József. Szerkesztőség: Budapest, V., Néphadsereg u. 9. Kiadja a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség.­Felelős kiadó: Rózsa Andor. 69.3728/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. P. v.: Bolgár Imre Címképünkön: A BM Rendőrtiszti Akadémia hallga­tói karhatalmi kiképzésen (Foto: Bartal Ferenc) Fordulat Líbiában L edőlt egy királyi trón az arab világban: Líbia királyság helyett köztársaság lett. Az ország vi­szonylag kis lészámú hadseregének fiatal tisztjei haj­tották végre a sikeres államcsínyt, amelynek ered­ményeképpen szinte ellenállás nélkül összeomlott a monarchikus rend. Igaz, Líbiában nem voltak mély hagyományai a királyságnak. 1951 karácsonyán kiáltották ki királynak I. Idriszt, a szenuszi szekta vezetőjét , aki a legenda szerint Mohamed leszármazottja, I. Idrisz uralma alatt az ország az angol és amerikai érdekövezetben maradt. Nagy-Britannia szállította a fegyvereket a király hadseregének, az USA pedig Wheelus Field­­ben kiépítette legnagyobb észak-afrikai légi támasz­pontját. Amikor rábukkantak az olajra, az amerikai és az angol nagytőke lecsapott rá. Líbia hihetetlen gyorsa­sággal a legfontosabb olajtermelő országok közé emelkedett. Az ottani olaj jelentőségét nemcsak az olcsó kiaknázási lehetőség, hanem az is megadta, hogy közelebb van Nyugat-Európához, mint a Közel- Kelet olaja, amelyet például most, a Szuezi-csatorna lezárt volta miatt vagy a valóságos „hadszíntér” jel­legű szíriai, libanoni, izraeli területen végighúzódó olajvezetékeken szállítani költséges, illetve kocká­zatos. Londonnak és Washingtonnak kénytelen-kelletlen el kell fogadnia a líbiai fordulatot, pedig annak anti­­imperialista jellege többé-kevésbé látnivaló: az új líbiai vezetők Kairó vagy Bagdad politikájával rokon­szenveznek. Valószínű, hogy erős imperialista nyo­másnak lesznek kitéve. A líbiai monarchia bukása intő példa a marokkói, jordániai és szaúd-arábiai uralkodók számára, akik ugyanúgy vagy még jobban elkötelezték magukat ko­rábban Amerika vagy Anglia oldalán. Ha nem lazí­tanak azokon a kötelékeken, amelyek a washingtoni és londoni imperialista vezető körökhöz fűzik őket, alattuk is meginog a trón. A líbiai események ugyanakkor erősíthetik az arab népek függetlenségi, antiimperialista törekvéseit. Ezért fogadhatjuk rokonszenvvel és örömmel a Ben­­gháziból, Tripoliból érkező híreket egy új, arab nem­zeti, köztársasági államrend kialakulásáról. Pálfy Jöttél Jelentések Jugoszláviából V­romiko, a Szovjetunió külügyminisztere hivatalos látogatást tett Jugoszláviában. Megbeszéléseket folytatott jugoszláv kollégájával Mirko Tepavaccal, Mitja Ribicsic­­csel, a jugoszláv kormány elnökével, majd Brioni szigetén fogadta és hosszú megbeszélést folytatott vele Tito elnök is. Kevés olyan nemzetközi esemény volt a legutóbbi napokban, amelyek hasonlóan széles körű visszhangot váltottak volna ki a nemzetközi sajtóban. Roppant érdekes, hogy a jobboldali beállítottságú tőkés lapok is — mint például a nyugat-németországi „Münchner Merkur” — a szovjet politika következetességét és eredményességét hangoztatják Gromiko jugoszláviai útjával kapcsolatban. A megbeszéléseken mindkét fél a kapcsolatok különleges jelentőségét hangsú­lyozta. Függetlenül attól, hogy a Gromiko-látogatás kap­csán a szovjet külpolitika vezető egyénisége milyen, a két országot és az egész nemzetközi politikát érintő kérdéseket tárgyalt meg Tepavaccal, a látogatással egy időben Jugoszlávia más vonatkozásokban is a nemzetközi politikával foglalkozó kommentátorok ér­deklődésének középpontjába került. A jugoszláv politikáról augusztus utolsó napjaiban Zadarban maga Tito elnök is beszélt: „Nyugaton egyesek mindig azt fújják, hogy Jugo­szlávia egy kicsit a nyugati rendszer felé csúszik, ők is ezt kívánják, de tévednek, ha azt hiszik, hogy Ju­goszlávia letér szocialista pozícióiról... Ezúttal szilár­dan eltökéltük, hogy végleg leszámolunk ezekkel a dolgokkal, és megakadályozzuk a szocialistaellenes elemek működését.” A magyar közvélemény természetesen nagy öröm­mel vesz tudomást arról, hogy a szovjet külügymi­niszter tárgyalásai a szocialista internacionalizmus szellemét erősítették meg , s a maga részéről csak az ehhez a fejlődéshez nyújtott pozitív hozzá­járulásként értékeli, hogy az elmúlt napokban Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes jugoszláviai útja után mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy közös érdekünk az együttműködés állandó fejlődése s a közvetlen kapcsolatok erősítése. Gárdos Miklós

Next