Magyar Rendőr, 1969. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-11 / 36. szám
Az 1969/70. évi pártoktatásnak mindig nagy jelentősége van a pártszervezetek életében, mivel széles körű lehetőséget nyújt a párttagság marxista-leninista képzésében, nevelésében. Az utóbbi években mind tovább nőtt a pártoktatás jelentősége. A szocializmus teljes felépítésének problémái, a gazdasági mechanizmus reformja, a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődése számos új kérdést vet fel, amelyek egytől egyig elemzést és választ igényelnek. Megnövekedett az érdeklődés a marxizmus-leniniz-mus iránt, hiszen a nemzetközi osztályharc bonyolult összefüggéseiből adódó kérdésekre egyedül a marxizmus—leninizmus képes tudományos választ adni. Ezzel egyidőben az osztályharc különböző frontjain folyamatosan tapasztalható az ideológiai harc kiéleződése. Mindezt szem előtt kell tartani a pártoktatásban, a propagandamunkában, de számolni kell a más tényezőkből fakadó új igényekkel is. A Belügyminisztérium dolgozói közül sokan már korábban megszerezték a marxista-leninista alapműveltséget, s ez a hagyományos pártoktatási formák mellett szükségessé teszi különböző továbbképző jellegű oktatási formák szervezését. Szükséges ugyanis, hogy az elvtársak felfrissítsék, kiegészítsék a korábban szerzett ismereteket. Ilyen meggondolásokból hagyta jóvá a Belügyminisztérium MSZMP Végrehajtó Bizotsága néhány új oktatási forma megszervezését, amelyek eddig nem voltak meg a BM-pártbizottság területén. Melyek ezek? Elsősorban „A marxizmus—leninizmus új elméleti és gyakorlati kérdései”. Ezt az oktatási formát olyan elvtársak részére szervezték, akik felsőfokú marxista végzettséggel rendelkeznek, s ismereteiket nagyrészt korábbi években szerezték. Az előadások tárgykörében szerepelnek az utóbbi években előtérbe került vagy éppen vita tárgyát képező filozófiai, szociológiai és gazdaságpolitikai kérdések, valamint az utóbbi években a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban mutatkozó változások elvi-politikai kérdései. Az 1969/70-es oktatási évben indulnak speciális tanfolyamok is, amelyek lehetővé teszik, hogy a megfelelő marxista képzettséggel rendelkező elvtársak elmélyítsék, kiszélesítsék ismereteiket a marxizmus—leninizmus egyegy részterületén. A speciális tanfolyamok három változata indul. „A marxista szociológia főbb kérdései”. Egyéves oktatási időtartama kéthetenkénti foglalkozás mellett lehetővé teszi, hogy a résztvevők megismerkedjenek a szociológia sok fontos elméleti és gyakorlati kérdésével. A tanfolyam külön gondot fordít arra, hogy áttekintést, tájékoztatást nyújtson a mai szociológia egyes vitatott kérdéseiről, és segítsen a marxista-leninista állásfoglalások kialakításában. „A gazdasági integráció főbb kérdései”. A szocialista országok gazdasági kapcsolataiban, s a nemzetközi munkamegosztás fejlődésében új periódus van kialakulóban — ez a termelőerők fejlődésének egyenes következménye és igénye. A szocialista integráció elmélyülése és kiszélesedése csak egész sor probléma megoldásán keresztül valósítható meg. E bonyolult összefüggések megismeréséhez és megértéséhez kíván segítséget nyújtani ez az oktatási forma. „A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődése a második világháború után”. A program tartalmazza a mai kapitalizmus új jelenségeinek egyes kérdéseit, az európai fejlett tőkésországok munkásmozgalmának problémáit, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű elméleti, politikai kérdéseit. Ezek a tanfolyamok eltérnek a többi nem iskolai jellegű oktatási formától. A foglalkozások kéthetenként , nagyobbrészt vita formájában zajlanak. A tanfolyam tehát, komoly igénybevételt jelent, mivel a foglalkozásokra, előtanulmányokra, komoly felkészülésre van szükség. Ezért csak olyan elvtársaknak ajánljuk, akik az ismeretek megszerzése érdekében szívesen vállalják a nagyobb megterhelést. Az 1969/70-es oktatási évben az Agitációs Propaganda Osztály a Lenin-centenárium tiszteletére Lenin műveit tanulmányozó köröket szervez. Ez az oktatási forma, csupán az 1969/70-es oktatási évben lesz. Megjegyezzük, hogy a speciális tanfolyamok nem helyettesítik a többi oktatási formát, nem csökkentik jelentőségüket, hanem inkább kiegészítik, segítik azok színvonalának emelését. A speciális tanfolyamok ugyanis kevés elvtársat foglalkoztatnak és jellegüknél fogva nem nyújtanak általános ismereteket — csupán a meglevőket mélyítik el. Ha a pártszervezetek jól választják meg ezekre a tanfolyamokra a beiskolázottakat, s olyan elvtársakat küldenek, akiket nem csupán egyéni érdeklődésük vezet, hanem szívesen vállalnak propagandamunkát is, akkor a speciális tanfolyamok a propagandistaképzés előnyös formáit is képezhetik. A jövőben lehetőség lesz ezeknek a formáknak a továbbfejlesztésére, vagy újabbak kialakítására is, hiszen a pártoktatásnak szerves része a szakmai feladatok megoldásának közvetlen segítése is. Kecskés Miklós pártoktatásról VÍGH LAJOS ny.rendőr alezredes ötvenkilenc éves korában elhunyt Vígh Lajos ny. r. alezredes a „Szocialista Hazáért Érdemrend” kitüntetettje. Munkás családból származott. 1944-ben, mint partizán harcolt együtt a szovjet csapatokkal. A felszabadító szovjet hadsereggel jött Magyarországra. 1947 óta dolgozott a Belügyminisztérium állományában különböző, többnyire parancsnoki beosztásokban. Feladatát mindig becsületesen, odaadóan végezte. Szorgalmával, segítőkészségével, emberségével kivívta munkatársai szeretetét és megbecsülését. 1967-ben történt nyugdíjazása után is segítette a Belügyminisztériumi feladatok megoldását. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Hosszú betegség után 63 éves korában meghalt Lessinger József önkéntes rendőr. A Budapesti Vízirendészeti Rendőrőrs egész állománya és az önkéntes rendőrök igaz barátjukat, munkatársukat veszítették el vele. Nyugdíjba helyezése után is aktívan szolgált, s fegyelmezettségével, szorgalmával példát mutatott. Jó munkájáért többször részesült dicséretben, jutalomban. Egy évtizeden át szolgálta a vízirendészetet. Utolsó szolgálata alkalmával is feladatairól beszélt fiatalabb elvtársainak. Ezeket azonban már nem tudta végrehajtani, mert időközben elragadta a halál. Emlékét kegyelettel megőrizzük. LESSINGER JÓZSEF * önkéntes a rendőr MAGYAR RFMNDOR Shrv A Belügyminisztérium képes hetilapja. Főszerkesztő: Dr. Toldy József. Szerkesztőség: Budapest, V., Néphadsereg u. 9. Kiadja a BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség.Felelős kiadó: Rózsa Andor. 69.3728/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. P. v.: Bolgár Imre Címképünkön: A BM Rendőrtiszti Akadémia hallgatói karhatalmi kiképzésen (Foto: Bartal Ferenc) Fordulat Líbiában L edőlt egy királyi trón az arab világban: Líbia királyság helyett köztársaság lett. Az ország viszonylag kis lészámú hadseregének fiatal tisztjei hajtották végre a sikeres államcsínyt, amelynek eredményeképpen szinte ellenállás nélkül összeomlott a monarchikus rend. Igaz, Líbiában nem voltak mély hagyományai a királyságnak. 1951 karácsonyán kiáltották ki királynak I. Idriszt, a szenuszi szekta vezetőjét , aki a legenda szerint Mohamed leszármazottja, I. Idrisz uralma alatt az ország az angol és amerikai érdekövezetben maradt. Nagy-Britannia szállította a fegyvereket a király hadseregének, az USA pedig Wheelus Fieldben kiépítette legnagyobb észak-afrikai légi támaszpontját. Amikor rábukkantak az olajra, az amerikai és az angol nagytőke lecsapott rá. Líbia hihetetlen gyorsasággal a legfontosabb olajtermelő országok közé emelkedett. Az ottani olaj jelentőségét nemcsak az olcsó kiaknázási lehetőség, hanem az is megadta, hogy közelebb van Nyugat-Európához, mint a Közel- Kelet olaja, amelyet például most, a Szuezi-csatorna lezárt volta miatt vagy a valóságos „hadszíntér” jellegű szíriai, libanoni, izraeli területen végighúzódó olajvezetékeken szállítani költséges, illetve kockázatos. Londonnak és Washingtonnak kénytelen-kelletlen el kell fogadnia a líbiai fordulatot, pedig annak antiimperialista jellege többé-kevésbé látnivaló: az új líbiai vezetők Kairó vagy Bagdad politikájával rokonszenveznek. Valószínű, hogy erős imperialista nyomásnak lesznek kitéve. A líbiai monarchia bukása intő példa a marokkói, jordániai és szaúd-arábiai uralkodók számára, akik ugyanúgy vagy még jobban elkötelezték magukat korábban Amerika vagy Anglia oldalán. Ha nem lazítanak azokon a kötelékeken, amelyek a washingtoni és londoni imperialista vezető körökhöz fűzik őket, alattuk is meginog a trón. A líbiai események ugyanakkor erősíthetik az arab népek függetlenségi, antiimperialista törekvéseit. Ezért fogadhatjuk rokonszenvvel és örömmel a Bengháziból, Tripoliból érkező híreket egy új, arab nemzeti, köztársasági államrend kialakulásáról. Pálfy Jöttél Jelentések Jugoszláviából Vromiko, a Szovjetunió külügyminisztere hivatalos látogatást tett Jugoszláviában. Megbeszéléseket folytatott jugoszláv kollégájával Mirko Tepavaccal, Mitja Ribicsiccsel, a jugoszláv kormány elnökével, majd Brioni szigetén fogadta és hosszú megbeszélést folytatott vele Tito elnök is. Kevés olyan nemzetközi esemény volt a legutóbbi napokban, amelyek hasonlóan széles körű visszhangot váltottak volna ki a nemzetközi sajtóban. Roppant érdekes, hogy a jobboldali beállítottságú tőkés lapok is — mint például a nyugat-németországi „Münchner Merkur” — a szovjet politika következetességét és eredményességét hangoztatják Gromiko jugoszláviai útjával kapcsolatban. A megbeszéléseken mindkét fél a kapcsolatok különleges jelentőségét hangsúlyozta. Függetlenül attól, hogy a Gromiko-látogatás kapcsán a szovjet külpolitika vezető egyénisége milyen, a két országot és az egész nemzetközi politikát érintő kérdéseket tárgyalt meg Tepavaccal, a látogatással egy időben Jugoszlávia más vonatkozásokban is a nemzetközi politikával foglalkozó kommentátorok érdeklődésének középpontjába került. A jugoszláv politikáról augusztus utolsó napjaiban Zadarban maga Tito elnök is beszélt: „Nyugaton egyesek mindig azt fújják, hogy Jugoszlávia egy kicsit a nyugati rendszer felé csúszik, ők is ezt kívánják, de tévednek, ha azt hiszik, hogy Jugoszlávia letér szocialista pozícióiról... Ezúttal szilárdan eltökéltük, hogy végleg leszámolunk ezekkel a dolgokkal, és megakadályozzuk a szocialistaellenes elemek működését.” A magyar közvélemény természetesen nagy örömmel vesz tudomást arról, hogy a szovjet külügyminiszter tárgyalásai a szocialista internacionalizmus szellemét erősítették meg , s a maga részéről csak az ehhez a fejlődéshez nyújtott pozitív hozzájárulásként értékeli, hogy az elmúlt napokban Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes jugoszláviai útja után mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy közös érdekünk az együttműködés állandó fejlődése s a közvetlen kapcsolatok erősítése. Gárdos Miklós