Magyar Rendőr, 1970. február-június (24. évfolyam, 5-25. szám)
1970-03-26 / 12. szám
MBMIM BitMOn — ilyen vetélkedő még nem volt — halljuk —, illetve volt ugyan, de újságírók részvétele nélkül. Hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileuma alkalmából most azután nemcsak a repülőgépvezetők, de a hátsó ülésen helyet foglaló riporterek is aktív szereplőivé lesznek a március 31—április 3. közötti, négynapos, repüléssel, célleszállásokkal tarkított küzdelemnek. Közben az utóbbiaknak arról is tanúbizonyságot kell tenniük, hogy a tollak sem akármilyen — szerencsére nem ők, hanem a pilóták kezelik a botkormányt, remélhetőleg selejtmentesen. A rohanó évek emlékei A verseny során nem kisebb címekről születik döntés, mint hogy ki lesz „Az 1970. év túrarepülő bajnoka”, illetve „1970. év legjobb repülő újságírója”, s kiknek jut hely a győzelmi emelvény két oldalán. A „Magyar Rendőr” szerkesztőségében én részesültem abban a megtiszteltetésben, hogy részt vehetek az égi országúton és a földön lebonyolódó vetélkedőn. Emlékezzünk! — hiszen a Csillagtúra is ezt példázza. Az ember életében roppant hosszúnak tűnik egy negyedszázad, egy nép történelmében viszont csak rövid epizód. De csak akkor, ha az éveket s nem az eredményeket veszszük alapul. Mert népünk e negyedszázad során többet alkotott, mint annak előtte egy évszázad alatt. Százezrek vére hullott, hogy ebben az országban új élet születhessen. Amikor előmásztunk a pincék mélyéből, örültünk, hogy élünk. S tegyük kezünket a szívünk fölé! Hányan voltak, akik úgy hitték, talán sohasem hallják már csilingelni a 6-ost a Nagykörúton. Pedig Békésben akkor már osztották a földeket , s néhány év múlva felépült Komló, Kazincbarcika, újjászületett Budapest, és szinte a semmiből kinőtt Dunaújváros. És mire felocsúdunk, már az új földalatti ajtaja is becsapódik mögöttünk. Hazánk madártávlatból Huszonöt évvel ezelőtt még kisfiú voltam. Bizony, elszöktem hazulról, s becsavarogtam szinte a fél országot — mert éhes voltam! Tehervonatok nyitott és zárt vagonjaiban, ütközőin és fékezőfülkéiben húzódtam meg. S amikor a debreceni Csapó utcában megláttam azt a kerek disznósajtot a hentes kirakatában, azt hittem, a mennyországban vagyok. Lehet, ezért is szeretek annyira vonattal utazni. Amikor a „Tokaj” vagy a „Hajdú” expressz repít, boldog és büszke vagyok— büszke, hogy már itt tartunk. S bár jól tudom, vannak a mi expresszeinknél gyorsabbak is, ezek azonban a mieink — és ez a fontos! 1952-ben magam is tagja voltam annak a 15X5 kilométeres távúszóváltónak, amely Dunaújvárosnál ért célba. A Dózsa „csak” második lett, de ma is ereklyeként őrzöm az akkor kapott ezüstplakettet. És most ez a verseny! S micsoda program! — A Csillagtúra résztvevői nemcsak madár-, de emberközelből is gyönyörködhetnek hazánk tájaiban és felszabadult népünk alkotásaiban ... — tájékoztatta a verseny résztvevőit Réti Antal, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárhelyettese a Magyar Sajtó Házában. Március 31-én — az ünnepélyes megnyitó után — startolunk a karcsú s a tettebb bordázatú repülőgépekkel. Az újságírók sárga színű parolint viselnek majd. S lám, miként realizálódik a levegőben a női egyenjogúság? Az „erősebb” nem több tucatnyi versenyzője között két hölgy is helyet kapott — egy repülőgépvezető-nő és Viktor Zoltánná, a Komárom megyei „Dolgozók Lapjá”-tól. A nőpilóta a „legszerencsésebb” krónikásnak, Mester Lászlónak jutott a sorsolásnál —, s ha látta volna a kollégák irigykedő pillantásait, bizonyára elment volna a jó kedve ... Meglepetések várhatók... — És nem kell félniük! — „vigasztalt” bennünket a főtitkárhelyettes. — A sportrepülőgépek kevésbé „lifteznek” ott fent, mint a nagyobbacskák. (Csak ezt a liftet ne említette volna!) A versenyfeladatok titkosak, annyit azonban elárulunk, hogy akad meglepetés bőven. Az első napon Siófok, másnap pedig a huszadik születésnapját ünneplő Dunaújváros az úticél. A harmadik napon annyit lesznek a levegőben, mint addig soha. Dunaújvárosból Miskolcra repülnek, április 3-án pedig vissza Budaörsre. A miskolci fogadó bizottság különben meglepetést is tartogat a tarsolyában. (Reméljük, nem azzal kívánnak majd kedveskedni, hogy nem engedélyezik a leszállást!) S aki a sok cikcakk-repülés és a „liftezés" után sem bánja, hogy a felszállások előtt alaposan beevett, az bizonyára eredményesen fogalmazza meg harminc perc alatt azokat a harmincsoros tudósításait egyegy versenynap záróakkordjaként, amelyek tárgyát hétpecsétes titokként őrzi a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Magyar Újságíró Szövetség és a Magyar Repülő Szövetség „összeállítású” rendező bizottság. És nincs esti hancúrozás! A pilóták részére 22 órakor kötelező az ágyba bújás, és jaj annak, aki csak egy pikolót is megkockáztat. Mert az „égi szonda” jóval szigorúbb, mint a földi. No persze, az újságírókat kevésbé drákói szabályok kötik, de — mivel kényesek a jó hírükre — nyilván maguk is tartózkodnak majd az alkoholfogyasztástól, úgyhogy mire a Mézgáék megjelennek a televízió képernyőjén, ők is a takaró alá bújnak. A napi feladatok értékelésére esténként kerül sor, az összesített eredmények kihirdetésére pedig április 4-én, illetve a győzelem napján május 9-én. Ami a „Magyar Rendőr" versenyzőjét illeti, elmondhatja, hogy igazán jól járt: Varga László rendőr őrnagy, a légirendészetünk eddig kb 2400 órát repült pilótája mögött ül majd a gépben. Az esélyekről egyelőre csak annyit: korai lenne még jóslásokba bocsátkozni. Tegyünk úgy, mint a bölcs sportvezető, aki így nyilatkozik csapata esélyeiről: — A részvétel a fontos! S még valamit — a rendező bizottság derűlátó az időjárást illetően, mert ha jelenleg elég rossz is az idő, a verseny kezdetére bizonyára megérkezik a tavasz. S búcsúzhatunk-e stílusosabban, mint úgy, hogy a résztvevőknek — így magunknak is — jó repülést kívánunk. ígérjük, hogy a verseny befejeztével hűen beszámolunk mindarról, ami az „égi M 7 -esen” és odalent történt. MARTINKÓ KÁROLY Varga László őrnagy, légirendészetünk kitűnő pilótája ugyancsak résztvevője lesz az érdekes vetélkedőnek Szabad hazánk negyedszázados fejlődésének egyik büszkesége: Dunaújváros és a Dunai Vasmű Hazánk második városának, a sokat fejlődött Miskolcnak a központjában — a miskolci „EMKE-kereszteződés" Szőke Istvánné ferihegyi meteorológus: „Reméljük, hogy mire a Csillagtúra elkezdődik, itt lesz a tavasz...” Siófok, a Balaton fővárosa repülőgépről fényképezve — ide is ellátogatnak a túra versenyzői (Fotó: Beke Béla) 4 «»CM11 fitmírók JUBILEUMI ÉVFORDULÓ