Magyar Rendőr, 1970. február-június (24. évfolyam, 5-25. szám)

1970-03-26 / 12. szám

MAGYAR RENDŐR A BELÜGYMINISZTÉR­UM LAPJA RENDŐRESKÜ V. I. Lenin megállapítása szerint a forradalom „puskás emberei” új viszonyt fejeznek ki a dolgozó tö­megek és a hatalom között. A Hatalmi szervekben ők a nép személyes küldöttei, s lényegében a felszabadult dolgozók „általános felfegyverzését” helyettesítik. A néphatalom kivívása ugyanis nemcsak a régi erőszak­szervezetek szétzúzását, hanem az új védelmi szerve­zet létrehozását is megkövetelte. Itt már más emberek kezébe került a fegyver, akik tudták, miért kell azt szo­­rítniuk! Negyedszázaddal ezelőtt hazánk felszabadított te­rületein is a forradalmi viszonyoknak megfelelően szer­veződött meg a demokratikus rendőrség. Az MKP helyi szervei és az új közigazgatási szervek delegálták a ki­választott személyeket, s megbízták őket a közbizton­sági feladatok végzésével. A közérdek és a lakosság önérdeke egyaránt megkívánta a „puskás emberek” posztra állítását. A Rendőreskü fő tartalma kezdettől ez volt: „Eskü­szöm - becsületemre és lelkiismeretemre fogadom —, hogy a haza és a dolgozó nép szolgálatában híven teljesítem rendőri hivatásom kötelezettségeit.” Később természetesen az eskü szövege is mély szocialista tar­talommal telítődött — ahogy társadalmi fejlődésünk előrehaladt, s annak vívmányait kellett fokozottan vé­delmezni. A rendőri szolgálatban egyre több politikai, erkölcsi és emberi magatartásbeli igény jelentkezett — kifejezve a magasabb követelményeket és a hivatás iránti elkötelezettséget. A testület szervezeti felépítésével és korszerű válto­zásaival együtt gyors ütemben fejlődött a személyi állo­mány is. Mindez szoros összefüggésben volt a Rendőr­eskü előírásainak betartásával, az abban foglalt köte­lességek teljesítésével. Ez pedig sok feltételt tűzött ki a jó munka érdekében — a becsületes példamutatástól a szakadatlan tanulásig és a szocializmus ügyének vé­delmétől az önfeláldozó hűségig. A választott hivatásukra felesküdött elvtársaink az önként vállalt nehéz szolgálatot mint megtisztelő fel­adatot végezték — sokan negyedszázada, mások ké­sőbb kezdték, de töretlenül folytatták elődeik munkáját. A nemes célok szolgálatában magukra vették a rend­őri pályafutás minden nehézségét, s törekedtek mind­inkább méltóvá lenni a szocialista rend védelmére és a dolgozó nép megbecsülésére. Ez mindennapi készen­létet és sok áldozatkész lemondást követelt tőlük, s gyakran testi épségük kockáztatásával vagy életük fel­áldozásával járt. A jubileumi évfordulón kegyelettel tisztelgünk a belügyi szolgálatban elesett hős bajtársaink emléke előtt, akikben hűséges harcostársainkat veszítettük el. Ugyanakkor szeretettel köszöntjük a negyedszáza­dos pályafutásukat jubiláló belügyi dolgozókat és a kezdeti hőskorszakban szolgálatba lépett, de már nyug­állományban levő elvtársainkat. f . Benkei András belügyminiszter elvtárs ünnepi beszédét mondja a Belügyminisztérium hősi halottainak tiszteletére felállított emlékmű avatásán ☆ Díszőrségben a felavatott hősi emlékműnél az ünnepélyes koszorúzás után (Fotó: Tóth László)

Next