Magyar Rendőr, 1970. február-június (24. évfolyam, 5-25. szám)
1970-05-28 / 21. szám
MAGYAR RENDŐR A BELÜGYMINISZTÉRIUM LAPJA KULTURÁLT MÓDON Viszonylag ritkán használt, így nem is elkoptatott, de igen találó megállapítás: a rendőr az államhatalom fegyveres képviselője. Az egyenruházott és fegyveres testületek közül valóban a rendőrség tagjai érintkeznek legtöbbet napról napra nyilvánosan és tömegméretben az állampolgárokkal. Ez érthető, hiszen a rendőrség elsőszámú hivatott védelmezője az államrendnek, a törvényes rendnek és a közbiztonságnak. Általános emberi és politikai közérzetet vált ki tehát az emberekben a rendőri fellépés és intézkedések hangneme, lebonyolításának módja, kulturáltságának színvonala. A negyedszázad során számtalan alkalommal meggyőződhettünk róla: nem elegendő csupán hangoztatni, hogy a dolgozó nép rendőrei vagyunk, mert még az ügy érdekében kifejtett legjobb szándék is kevésnek bizonyulhat a közvélemény szemében, ha az intézkedések nem párosulnak a kor kulturális követelményének megfelelő színvonallal. Törvényeink, szabályzataink még a személyes szabadságot korlátozó intézkedéseink legsúlyosabb eseteinek törvényes alkalmazásakor is az emberi humánum érvényesítésére, a felesleges sérelem elkerülésére kötelezik a rendőrt. Még inkább jelentkezik ez az igény a személyes szabadságot enyhébben vagy egyáltalán nem korlátozó intézkedéseknél, továbbá a szabálysértési ügyek elbírálásánál, a tanúkihallgatásoknál, az igazgatásrendészeti ügyekben és azokban az esetekben, ahol az állampolgár, mint panaszos jogsegélyt kér. A szocializmus építésének fontos vívmánya a kulturális forradalom körébe tartozó feladatok megvalósulása. Ennek hatósugára kiterjed nemcsak a gazdasági és kulturális élet szinte minden tartományára, hanem egyre inkább igényként jelentkezik az államigazgatási munkában is. Olyan kész recept, amely a rendőrség valamennyi szolgálati ténykedésében biztosítja az igények kielégítését, nincsen. Viszont közismertek a szocialista életformával összhangban kialakult alapvető kulturális normák, amelyek alkalmazása az élet minden területén kötelezőek. A parancsnoki munkának is természetes velejárója a kulturált intézkedések előfeltételeinek megteremtése valamennyi hivatalos ténykedésünknél. Feith György törzsőrmester kulturált módon felvilágosítást ad a hozzáforduló vidékieknek Papp János őrmester az útbaigazítás után a lépcsőn is lesegíti a nénikét (Ruttkay Pál és Rédei Ferenc felvételei)