Magyar Rendőr, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-29 / 17. szám
Szigorúbb ellenőrzést! Közeledik a nyári csúcsforgalom és ezzel együtt várható a külföldi turista- és átutazóforgalom növekedése. Az időjárás kedvező alakulása Fejér megyében — s különösen Székesfehérvár területén — már eddig is éreztette hatását a külföldi gépjárművek forgalmának növekedésében. Az alábbi baleset azt tanúsítja, hogy a külföldi gépjárművek ellenőrzése nem megfelelő. Rendőreink sok esetben elnézőek s nem intézkednek a külföldi állampolgárok szabálysértései miatt. Ha az elmúlt hónapban egy bizonyos hajnali időszakban Veszprém és Székesfehérvár között legalább egy rendőrjárőr igazoltatta volna Brown Edward angol állampolgárt, akkor az alábbi közlekedési baleset nem történt volna meg. Brown Edward éjfél utánig szórakozott Veszprémben, és nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. A kora hajnali órákban elhatározta, hogy Wolseley személygépkocsiján Tatabányára utazik. Székesfehérvár külvárosában a Csőriötött nagy sebességgel nekihajtott a leeresztett vasúti sorompónak. Szerencséje volt, mivel csak jelentéktelen karcolásokat szenvedett, ellenben gépkocsijában és a vasúti sorompóban mintegy 15 000 Ft anyagi kárt okozott. A hajnali kirándulását emiatt rendőri eljárás követte. A vérvizsgálat 2,49% alkoholkoncentrációt mutatott ki. Gyorsított bírósági eljárással tárgyalták Brown ügyét. A Székesfehérvári Járásbíróság társadalmi tulajdon gondatlan rongálása és ittas járművezetés bűntettében találta bűnösnek Brown Edwardot, s 6000 forint pénzbüntetésre ítélte, ezenkívül a kár és az eljárási költségek megfizetésére kötelezte. Tódor János r. őrnagy Fejér megyei Rendőr-főkapitányság (Fotó: Kiszely Imre) A pókaszepetki tragédia Ketten állnak a bíróság előtt. P. A. mindössze 14 éves, de Sz. Ferenc elsőrendű vádlott is még fiatalembernek számít. A fiúcska, édesanyjának reménysége, legjobb pajtásának életét oltotta ki; az elsőrendű vádlott köztiszteletnek örvendő főkönyvelő-helyettes. Talpig becsületes emberek, akiket nem a bűnözés, hanem a súlyos gondatlanság, illetve mulasztás állított a bíróság elé. A szomorú eset tanulságai viszont másokhoz is szólnak. Pókaszepetk főterén a helyi MHSZ Klub titkára, Sz. Ferenc december 19-én lövészetet vezetett, bár arra jogosító igazolvánnyal nem rendelkezett, sőt mivel katona sem volt, e tekintetben jártasságról sem lehetett szó. A gyakorlat végeztével a fegyvertároló szekrény kulcsát az egyik klubtagnál, B. Gyula ipari tanulónál hagyta, nem tartotta magánál, illetve nem gondoskodott biztonságos őrzéséről. Úgy adódott, hogy két hét múlva jelentést kellett készíteni az MHSZ járási titkárságának, s éppen a nyilvántartásról. Ekkor vette észre, nincs nála a fegyvertároló szekrény kulcsa. Nagy elfoglaltsága miatt arra sem emlékezett, hogy hol hagyta. Ezúttal újabb mulasztást követett el, mert belenyugodott abba, hogy majd az ünnepek után végére jár a dolognak. Ezzel a gondolattal utazott el hozzátartozóihoz. Távollétében, december 31-én a fiúk lövészetet akartak tartani, felkeresték azokat, akik jogosultak lehetnek lövészet vezetésére, de azok mind távol voltak, vagy elfoglaltságuk miatt nem tehettek eleget kérésüknek. Végül a kulcsot őrző B. Gyula — klubtársai legidősebbje — vállalta a feladatot, megjegyezve: ha ellenőrzést kapnak, akkor övé lesz a felelősség. A gyerekek nyomban a lőtérre kerekeztek, ott B. Gyula kiosztotta a zsebében hozott lőszert, s ezzel megkezdődött a gyakorlat. A fiatalkorú „vezető” fekvő testhelyzetben végezte el lőgyakorlatát. Ezt befejezve, a tőle, kb. 1 méterre álló P. Aladár éppen egyik társának vállára támasztotta fegyverét, álló testhelyzetből célzott. S a puska abban a pillanatban sült el, midőn B. Gyula a cső elé lépett. Sajnos, az azonnali beavatkozás a leggondosabb orvosi kezelés sem tudott rajta segíteni. Néhány nap múlva belehalt sérülésébe. — A pókaszepetki szomorú eset újból arra figyelmeztet: szükséges, hogy a rendőri szervek rendszeresen és alaposan ellenőrizzék a fegyvertároló helyiségeket, illetve a fegyverek őrzésének körülményeit. Cs. Gy. A KÖZBIZTONSÁG Érdekében A Budapesti Rendőr-főkapitányság tartalék-zászlóaljának gépkocsizó-járőr századából az egyik beosztott a múlt év november 14-ére Budapesten a VII. kerületi Garai téri italboltban igazoltatta Magyar László füzérkajatai lakost, aki a járásunk területén lakik állandó jelleggel. Ennek nyomán megállapították, hogy nincs sem folyamatos, sem ideiglenes foglalkozása, s ezért közveszélyes munkakerülés gyanúja miatt feljelentették. Hasonló okok miatt ugyancsak feljelentést tettek ellene 1970. november 20-án. Ugyancsak a tartalékzászlóaljvonatkísérő századának tagjai november 19-én a Keleti pályaudvaron igazoltatták, és a feljelentő rendőr — Varga Gyula őrmester — a következőket írta róla: „Feltehető, hogy nevezett, mivel nem dolgozik, hanem csavarog, a létfenntartásához szükséges anyagiakat különböző bűncselekmények elkövetése útján szerzi meg. Ez annál inkább feltehető, mert a nap különböző időszakaiban a Keleti pályaudvaron, illetve környékén levő szórakozóhelyeken, a veszélyes bűnözők és egyéb személyek társaságában, ittas állapotban tartózkodik ... Nevezett külseje is arra utal, hogy huzamosabb ideje nem lehetett otthon, ugyanis olyan elhanyagolt, piszkos állapotban van, amiből szintén arra lehet következteni, hogy munkakerülő, csavargó életmódot folytat...” Később, november 29-én a Budapesti VIII. kerületi Rendőrkapitányság Keleti pályaudvari rendőrőrse jelenti fel, hogy 1970. június 2-a óta állandó bejelentett munkahellyel nem rendelkezik, s itt csavarog Budapesten ... E jelentésben olvasható az alábbi szöveg:„... 1970. július 5-én a Budapesti IX. kerületi Rendőrkapitányság tiltott visszatérés szabálysértése miatt 30 napra zárta el....” Idézünk a Budapesti Rendőr-főkapitányság tartalék-zászlóalja gépkocsizó-járőr századának 96/1971. számú 1971. január hó 3-án kelt feljelentéséből: „... Január 1-én 15.40 órakor Budapesten a VII. kerületi Landler Jenő utca 8. szám alatt levő italboltban igazoltatták (Szabó István r. term.) — és az igazoltatás alkalmával megállapították..., hogy 1970. augusztus 12-e óta sehol sem dolgozik, állandó munkahelye nincsen. Közlése szerint apjánál dolgozik, Füzérkajata községben és ott a szüleitől kapott pénzből tartja el magát ...” (Csak akkor az nem érthető, hogy mit keres már egy féléve , Budapesten? — a cikkíró megjegyzése.) Az ügyben annak rendje és módja szerint minden feljelentést megküldtek illetékességből a Sátoraljaújhelyi Városi és Járási Rendőrkapitányság szabálysértési előadójának. De hiába keressük, kutatjuk, Magyar Lászlónak nyoma sincs a környéken. Sejtjük, hogy Budapesten csavarogás lehet, hogy azóta már bűnöző is lett, a rendőrök szeme láttára. Szülei szerint utoljára 1970. szeptemberében volt odahaza, két napra. Aztán anélkül, hogy kijelentkezett volna, eltűnt. Elég nagy Budapest, elfér benne! ’ Az 1968. évi I. törvény 39. § (2) bek. lehetőséget biztosít arra, „... ha az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, a szabálysértési ügyben az elkövető tartózkodási helye, munkahelye, vagy az elkövetés hely szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat ...” Jelen esetben tehát őt, — mivel fél éve ugyanazon szabálysértés miatt több ízben feljelentették —, a Budapesti VII. kerületi Rendőrkapitányságra elő kellett volna állítani, őrizetbe venni és közveszélyes munkakerülés miatt eljárást folytatni ellene. Ezt kívánja a közbiztonság érdeke. Begala Béla 1. százados Sátoraljaújhelyi Rendőrkapitányság TAPASZTALATCSERE