Magyar Rendőr, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-29 / 17. szám

Szigorúbb ellenőrzést! K­özeledik a nyári csúcsforgalom és ezzel együtt várható a külföldi turista- és átutazóforgalom nö­vekedése. Az időjárás kedvező alaku­lása Fejér megyében — s különösen Székesfehérvár területén — már eddig is éreztette hatását a külföldi gépjár­művek forgalmának növekedésében. Az alábbi baleset azt tanúsítja, hogy a külföldi gépjárművek ellenőrzése nem megfelelő. Rendőreink sok eset­ben elnézőek s nem intézkednek a kül­földi állampolgárok szabálysértései miatt. Ha az elmúlt hónapban egy bi­zonyos hajnali időszakban Veszprém és Székesfehérvár között legalább egy rendőrjárőr igazoltatta volna Brown Edward angol állampolgárt, akkor az alábbi közlekedési baleset nem történt volna meg. Brown Edward éjfél utánig szórako­zott Veszprémben, és nagyobb mennyi­ségű szeszes italt fogyasztott. A kora hajnali órákban elhatározta, hogy Wol­­seley személygépkocsiján Tatabányára utazik. Székesfehérvár külvárosában a Csőri­ötött nagy sebességgel nekihajtott a le­eresztett vasúti sorompónak. Szerencsé­je volt, mivel csak jelentéktelen kar­colásokat szenvedett, ellenben gépko­csijában és a vasúti sorompóban mint­egy 15 000 Ft anyagi kárt okozott. A hajnali kirándulását emiatt rendőri el­járás követte. A vérvizsgálat 2,49% alkoholkoncentrációt mutatott ki. Gyor­sított bírósági eljárással tárgyalták Brown ügyét. A Székesfehérvári Járás­­bíróság társadalmi tulajdon gondatlan rongálása és ittas járművezetés bűntet­tében találta bűnösnek Brown Edwar­­dot, s 6000 forint pénzbüntetésre ítélte, ezenkívül a kár és az eljárási költségek megfizetésére kötelezte. Tódor János r. őrnagy Fejér megyei Rendőr-főkapitányság (Fotó: Kiszely Imre) A pókaszepetki tragédia Ketten állnak a bíróság előtt. P. A. mindössze 14 éves, de Sz. Ferenc elsőrendű vádlott is még fiatalem­bernek számít. A fiúcska, édesany­jának reménysége, legjobb pajtásá­nak életét oltotta ki; az elsőrendű vádlott köztiszteletnek örvendő fő­könyvel­ő-helyettes. Talpig becsületes emberek, akiket nem a bűnözés, hanem a súlyos gon­datlanság, illetve mulasztás állított a bíróság elé. A szomorú eset tanul­ságai viszont másokhoz is szólnak. Pókaszepetk főterén a helyi MHSZ Klub titkára, Sz. Ferenc december 19-én lövészetet vezetett, bár arra jogosító igazolvánnyal nem rendel­kezett, sőt mivel katona sem volt, e tekintetben jártasságról sem lehetett szó. A gyakorlat végeztével a fegyver­tároló szekrény kulcsát az egyik klubtagnál, B. Gyula ipari tanulónál hagyta, nem tartotta magánál, illet­ve nem gondoskodott biztonságos őr­zéséről. Úgy adódott, hogy két hét múlva jelentést kellett készíteni az MHSZ járási titkárságának, s éppen a nyil­vántartásról. Ekkor vette észre, nincs nála a fegyvertároló szekrény kul­csa. Nagy elfoglaltsága miatt arra sem emlékezett, hogy hol hagyta. Ez­úttal újabb mulasztást követett el, mert belenyugodott abba, hogy majd az ünnepek után végére jár a dolog­nak. Ezzel a gondolattal utazott el hozzátartozóihoz. Távollétében, december 31-én a fiúk lövészetet akartak tartani, fel­keresték azokat, akik jogosultak le­hetnek lövészet vezetésére, de azok mind távol voltak, vagy elfoglaltsá­guk miatt nem tehettek eleget kéré­süknek. Végül a kulcsot őrző B. Gyula — klubtársai legidősebbje — vállalta a feladatot, megjegyezve: ha ellenőrzést kapnak, akkor övé lesz a felelősség. A gyerekek nyomban a lőtérre ke­rekeztek, ott B. Gyula kiosztotta a zsebében hozott lőszert, s ezzel meg­kezdődött a gyakorlat. A fiatalkorú „vezető” fekvő testhelyzetben végez­te el lőgyakorlatát. Ezt befejezve, a tőle, kb. 1 méterre álló P. Aladár éppen egyik társának vállára támasztotta fegyverét, álló testhelyzetből célzott. S a puska abban a pillanatban sült el, midőn B. Gyula a cső elé lépett. Sajnos, az azonnali beavatkozás a leggondosabb orvosi kezelés sem tu­dott rajta segíteni. Néhány nap múl­va belehalt sérülésébe. — A pókaszepetki szomorú eset újból arra figyelmeztet: szükséges, hogy a rendőri szervek rendszeresen és alaposan ellenőrizzék a fegyvertá­roló helyiségeket, illetve a fegyverek őrzésének körülményeit. Cs. Gy. A KÖZBIZTONSÁG Érdekében A Budapesti Rendőr-főkapitány­ság tartalék-zászlóaljának gépkocsi­­zó-járőr századából az egyik beosz­tott a múlt év november 14-ére Bu­dapesten a VII­. kerületi Garai téri italboltban igazoltatta Magyar László füzérkajatai lakost, aki a já­rásunk területén lakik állandó jel­leggel. Ennek nyomán megállapítot­ták, hogy nincs sem folyamatos, sem ideiglenes foglalkozása, s ezért köz­­veszélyes munkakerülés gyanúja miatt feljelentették. Hasonló okok miatt ugyancsak feljelentést tettek ellene 1970. no­vember 20-án. Ugyancsak a tarta­lékzászlóalj­­vonatkísérő századának tagjai november 19-én a Keleti pá­lyaudvaron igazoltatták, és a fel­jelentő rendőr —­ Varga Gyula őr­mester — a következőket írta róla: „Feltehető, hogy nevezett, mivel nem dolgozik, hanem csavarog, a létfenntartásához szükséges anya­giakat különböző bűncselekmények elkövetése útján szerzi meg. Ez an­nál inkább feltehető, mert a nap különböző időszakaiban a Keleti pályaudvaron, illetve környékén le­vő szórakozóhelyeken, a veszélyes bűnözők és egyéb személyek társa­ságában, ittas állapotban tartózko­dik ... Nevezett külseje is arra utal, hogy huzamosabb ideje nem lehetett otthon, ugyanis olyan elhanyagolt, piszkos állapotban van, amiből szin­tén arra lehet következteni, hogy munkakerülő, csavargó életmódot folytat...” Később, november 29-én a Buda­pesti VIII. kerületi Rendőrkapitány­ság Keleti pályaudvari rendőrőrse jelenti fel, hogy 1970. június 2-a óta állandó bejelentett munkahellyel­­ nem rendelkezik, s itt csavarog Bu­dapesten ... E jelentésben olvasha­tó az alábbi szöveg:­­„... 1970. jú­lius 5-én a Budapesti IX. kerületi Rendőrkapitányság tiltott visszaté­rés szabálysértése miatt 30 napra zárta el....” Idézünk a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság tartalék-zászlóalja gép­­kocsizó-járőr századának 96/1971. számú 1971. január hó 3-án kelt feljelentéséből: „... Január 1-én 15.40 órakor Bu­dapesten a VII. kerületi Landler Je­nő utca 8. szám alatt levő italbolt­ban igazoltatták (Szabó István r. term.) — és az igazoltatás alkalmá­val megállapították..., hogy 1970. augusztus 12-e óta sehol sem dolgo­zik, állandó munkahelye nincsen. Közlése szerint apjánál dolgozik, Füzérkajata községben és ott a szü­leitől kapott pénzből tartja el ma­gát ...” (Csak akkor az nem érthe­tő, hogy mit keres már egy féléve , Budapesten? — a cikkíró megjegy­zése.) Az ügyben annak rendje és mód­ja szerint minden feljelentést meg­küldtek illetékességből a Sátoralja­újhelyi Városi és Járási Rendőrka­pitányság szabálysértési előadójá­nak. De hiába keressük, kutatjuk, Magyar Lászlónak nyoma sincs a környéken. Sejtjük, hogy Budapes­ten csavarog­á­s lehet, hogy azóta már bűnöző is lett, a rendőrök sze­me láttára. Szülei szerint utoljára 1970. szeptemberében volt odahaza, két napra. Aztán anélkül, hogy ki­jelentkezett volna, eltűnt. Elég nagy Budapest, elfér benne! ’ Az 1968. évi I. törvény 39. § (2) bek. lehetőséget biztosít arra, „... ha az eljárás gyorsabb és eredmé­nyesebb lefolytatása indokolja, a szabálysértési ügyben az elkövető tartózkodási helye, munkahelye, vagy az elkövetés hely szerint ille­tékes szabálysértési hatóság is el­járhat ...” Jelen esetben tehát őt, — mivel fél éve ugyanazon szabálysértés miatt több ízben feljelentették —, a Budapesti VII. kerületi Rendőrkapi­tányságra elő kellett volna állítani, őrizetbe venni és közveszélyes mun­kakerülés miatt eljárást folytatni el­lene. Ezt kívánja a közbiztonság ér­deke. Begala Béla 1. százados Sátoraljaújhelyi Rendőrkapitányság TAPASZTALATCSERE

Next