Magyar Rendőr, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-30 / 39. szám
FORRÓ NYOMON Szabó Lajosné augusztus 17-én is a megszokott időben, délután 3 óra körül érkezett haza a gyárból. Cinkotai házának kapuját zárva találta. Még akkor sem gondolt rosszra, amikor észrevette, hogy a nagyobbik szoba ablaka betörött. Arra gondolt, bizonyára a szél csapta be, vagy pedig az anyós járt nála, amíg dolgozott és az törte be véletlenül. Az előszobában átöltözött, majd bement a belső szobába. Ekkor vette észre, hogy a szekrény ajtaja nyitva van, holott ő kulcsra zárta. Idáig jutott el gondolatban, amikor rettenetes ütés érte a fejét. Közelharc a betörővel A betörő verte fejbe, aki éppen összeszedte a zsákmányt, amikor az asszony hazaérkezett. Szabónét azonban kemény fából faragták! Szembefordult a támadójával, aki belecsapott az arcába. Rögtön megeredt az orra vére, de mégis nekiugrott a férfinak. Foggal-körömmel védekezett, az megütötte-rugdosta, s közben kifelé igyekezett a házból. Átugrott a kerítésen, és a szomszéd kertjén át a másik utcára jutott. Ekkor viszont már öszeverődött a tömeg , hiszen Szabóné a közelharc közben segítségért kiáltozott. Egy testes férfi a rabló elé állt, de az valami olyasfélét mondott, hogy ledöfi... így azután sikerült eltűnnie a felháborodott emberek elől. Szerencsére ekkor fordult be az utcába a XVI. kerületi kapitányság gépkocsizó járőre. Szabó Lajos őrmester nyomban fékezett, Trifán Lajos hadnagy pedig egy percen belül tisztázta, hogy mi csalta ,ki az embereket az utcára, miközben rádión keresztül intézkedett a mentők és a helyszíniszemle-bizottság kihívására, a kapott személyleírás alapján a menekülés feltételezett irányába indultak. A kékfényű Volga egyetlen utcát sem hagyott ki, ahol a bűnöző meghúzódhatott. így haladtak a Szilas-patak mellett a közkút irányába, ahol egy férfira figyeltek fel, aki éppen ivott. Nem tévedtek: ez a férfi volt a rabló. Amikor megpillantotta a rendőrautót ész nélkül berohant egy közeli ház udvarára. Azonnali intézkedések A kutatás eredményeként öt perccel később már ott álltak a baromfiór előtt, ahol a bűnöző menedéket remélt. — Fel a kezekkel és jöjjön elő, de tüstént! — csattant Trifán hadnagy hangja. — Nem tanúsítok ellenállást, ne bántson, Lajos bácsi! — közölte ijedten a betörő. A rendőrnek ugyanis régi „ismerőse” volt a három és fél év után nemrég szabadult László András. A rendőrök visszavitték Lászlót a helyszínre. Rövidesen megérkezett a Keleti Miklós százados vezette helyszíniszemle-bizottság, amelynek munkájában részt vett a rablók szemében oly rettegett Rövid József százados is. A házban sikerült nyomon követni a veszélyes betörőtolvaj útját, bár az első percek izgalma után László határozottan állította, hogy nem ő a keresett bűnöző — azaz teljességgel ártatlan. Több tanú és Szabóné természetesen felismerték. De tisztázódott az is, hogy a nála levő 1300 forint és a vékony aranylánc a feltört vaskazettából való, amelyet László tört fel a lakásban talált olló és kés segítségével. A kés pengéje elgörbült, az olló hegye letörött, de ezeket az értékes bűnjeleket is megtalálta a bizottság, rajtuk a vaskazettáról lekerült festék nyomaival. László először a padlásra ment fel — azt nyitva találta —, mivel abban reménykedett, hogy onnan lejárat vezet a ház kamrájába, abból pedig a lakásba. Tévedett, s ezért a padlásról lehozott kandallójával bezúzta az ablakot és bemászott a szobába. A menekülés irányában kutatva, megtalálták a két kesztyűjét is, amelyben „dolgozott”. Emellett több tanú közölte, hogy a betörés előtti egy-két órában hozzájuk is becsöngetett valaki, aki — miután kijöttek — eltűnt.** A Budapesti Rendőr-főkapitányság központi ügyeletén már csak percekig volt oly konok a betörő — Ruzicska Károly és Kovács Tibor főhadnagyok keresztkérdései „ültek”, László nem tudott elszámolni a nála levő pénzzel és vallott. — Útban gödöllői lakásomra, leszálltam Cinkotán, mert a restiben jó sört mérnek ... Mivel fogytán volt már a pénzem, elhatároztam, hogy betörök valahová. Terepszemlét tartottam, s amikor Szabóné házában nem tapasztaltam mozgást, ezért ott kerestem és találtam a pénzt meg azt a láncot. Nagy kár, hogy az asszony hazajött és olyan szívós, harcias volt — fejezte be a mondanivalóját nem kis keserűséggel a hangjában. M. K. László András, a gátlástalan bűnöző, akit nyomonüldözés révén fogtak el A kegyetlen dulakodásra emlékezik Szabóné, a bátor munkásasszony Trifán Lajos hadnagy és Szabó Lajos őrmester a baromfiórnál, ahol a betörő rablót elfogták (Fotó: Kristóf László és Slezák József) .TI A közbiztonság i Szabályzat szerint A rendőr a kötelességét teljesítette. Mások életének, testi épségének, vagyonbiztonságának féltése késztette rá, hogy szolgálaton kívül is intézkedjen. De védte volna ezzel az ittas gépkocsivezető érdekeit is, aki azonban a halálba taszította. Sajnos, az ilyen banditizmus nem egyedülálló a közlekedés történetében. Az elmúlt években kísérteties hasonlósággal törtek mások is az intézkedő rendőr életére. Két esetben fegyverhasználatra is sor került. 1967 novemberében a Csepeli Nagyáruház előtt késő éjjel egy gyanúsan viselkedő tehergépkocsivezetőt igazoltatott a mozgóőrszem. Eközben felállt a gépkocsivezető felőli lépcsőre. A háromszor büntetett gépkocsivezető csak erre várt. Gázt adott, majd megkísérelte lelökni a robogó gépkocsi lépcsőjére kapaszkodó rendőrt, s mivel ez nem sikerült az útmenti fákkal próbálta lesodortatni. A rendőr elleni merényletnek jogos és halálos kimenetelű fegyverhasználat vetett véget. Az intézkedő rendőrnek akkor kisebb horzsolásoktól eltekintve — mert leugrott a robogó gépkocsiról — nem esett különösebb baja. Pontosan egy év múlva a szomszédos Pesterzsébeten törtek hasonló módon az intézkedő rendőr életére. Egy büntetett előéletűekből álló három tagú részeg társaság — a mozgóőrszem figyelmeztetése ellenére — beült az általuk lopott tehergépkocsiba és elhajtott. A „Magyar Rendőr” hasábjain akkoriban — többek között — így számoltunk be a történtekről: „... A jármű ekkor egy pillanatra megállt. Az őrmesternek csak annyi ideje volt, hogy fellépjen a vezető melletti hágcsóra, mert a gépkocsi máris megugrott. — Azonnal álljon meg ! — kiáltott a vezetőre. Az viszont továbbra is nyomta a gázpedált. A gépkocsi az úttest egyik oldaláról a másikra cikázott. A járdaszegély mentén vastag fák és beton villanyoszlopok állnak. A rendőr nyomban felismerte a veszélyt, hogy le akarják sodortatni Eldobta a zseblámpáját és pisztolyt rántott. Az előzőleg csőretöltött és kibiztosított fegyvert a térdei közé szorítva, felhúzta az elsütő szerkezetet. — A törvény nevében álljon meg, mert a fegyveremet használom! — kiáltott ismét a vezetőre. A gépkocsivezető — mint aki megveszett — tovább nyomta a gázpedált. A rendőr a levegőbe lőtt, de ez sem használt. Ekkor az őrmester háta egy oszlopnak vágódott. Hajszálon múlott, hogy nem került a kerekek alá. Eldördült a második, most már a gépkocsivezető kezére irányított lövés. A vezető bal karja lecsúszott a kormányról, de jobb kézzel balra rántotta a volánt — egyenesen egy kiálló vastag akácfának. A rendőr, látva a veszélyt s vállalva a kisebb kockázatot, a járdára vetette magát. A következő pillanatban a gépkocsi bal oldala — ahol előbb a rendőr állt — hatalmas csattanással vágódott a fának. Leszakadt a rakfelület bal oldali és hátsó része, ezeket magával vonszolva, a gépkocsi továbbrobogott. Az őrmester sajgó tagokkal tápászkodott fel. Szerencsére — kisebb zúzódásoktól eltekintve — nem esett komolyabb baja..." Már akkor is felhívtuk a figyelmet: „Az intézkedő rendőrök ne kockáztassák feleslegesen életüket, testi épségüket. A bátorság nem jelent oktalan vakmerőséget.” És most, néhány hete Dunaújvárosban mégis bekövetkezett a tragédia. Sehol a világon — mint ahogy nálunk sem — nem oktatják úgy az igazoltatás végrehajtását, hogy fel kell állni a tehergépkocsi hágcsójára. De erre nincs is szükség! Rendőriskoláinkon szemléltető eszközökkel, gyakorlati bemutatókkal tanítják a gépjárművek igazoltatásának helyes végrehajtását. Az „Alaki Karhatalmi Szabályzat” is nagyon részletesen tartalmazza ezeket az ismereteket. És ha eltérnek a szabályzattól — amint azt számtalan példa bizonyítja —, az csak hátrányukra válhat az intézkedő rendőröknek. Igaz, részeg, ittas gépkocsivezetők esetében a késedelmes intézkedés veszéllyel járhat. De egyedülálló rendőrnek éjjel, kihalt utcákon, hágcsóra állva igazoltatni legalább ilyen veszélyes. Van a gépkocsinak rendszáma, telefon is akad a környéken, hogy segítséget kérjen, értesítést adjon a rendőr. De más egyéb lehetőség is akad még, hogy az ámokfutásra készülőt megfékezzék. Aszomorú, fájdalmas példa most már valóban legyen intő figyelmeztetés: tartsák be az intézkedésre vonatkozó szabályokat — ez mindnyájuk érdeke! Sz. F.