Magyar Rendőr, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-02 / 1. szám

NÉPÜNK ELISMERI, BECSÜLI, SEGÍTI A BELÜGYI ÁLLOMÁNY TEVÉKENYSÉGÉT végbement. Ezen a nagyobb tudást, a nagyobb tapasztala­tot, az odaadást és a helytállást értjük. Feltétlenül elmond­hatjuk tehát, hogy a szocializmus erői a két kongresszus kö­zött is növekedtek és erősödtek hazánkban.­­ A helyzet olyan értelemben is jó, hogy nemcsak mi, kom­munisták kívánjuk e politikai vonal törésmentes folytatását, hanem azok is, akik nem marxisták. Vagyis a társadalom kérdéseivel foglalkozó felnőtt lakosság döntő többsége kí­vánja ezt. És ez nagyon sokat mond, hiszen példázza, hogy politikánk milyen mélyen meggyökerezett a dolgozó töme­gekben, mennyire egybeesik a nép óhajával és kívánságai­val. Ez jelzi — és ezért is állíthatjuk —, hogy politikai hely­zetünk jó, politikai feltételeink megfelelőek a kongresszusi felkészülés időszakában. Tehát nyugodt lelkiismerettel, a való­sághoz hűen pozitív mérleget adhatunk a XI. kongresszus­nak, pártunk tagságának, az ország dolgozó népének.­­ A fejlődés mellett azonban látnunk kell a negatív je­lenségeket, a kellemetlen tüneteket is, a pártnak ezeket is fel kell ismernie, ezekkel is szembe kell néznie.­­ Az utóbbi években volt egy-skét politikai perünk, voltak problémáink az ifjúság bizonyos rétegeiben, köreiben. Ezek olyan nagyságrendű politikai ügyek, amelyekre azt szoktuk mondani: „kibírjuk"­, s megvolnánk velük, ha garantálná va­laki, hogy 20 évig nem is lennének nagyobbak. — Vannak persze más problémáink is. Van bizonyos faj­ta lazulás. Úgy látszik, valamiféle sajátosság az, hogy ami­kor baj van, és azt őszintén megmondják az embereknek, ak­kor tömörülnek és helytállnak. Árvíz, tűzvész, az ellenség nyílt támadása esetén összefog népünk, tűzbe, vízbe, csatába me­hetünk. Ha viszont az ügyek rendesen, simán mennek, ak­kor vannak, akik ilyenkor könnyebben veszik a dolgokat, „lazulnak” és „lazítanak" - mondotta Kádár elvtárs, és pél­dákkal illusztrálta ennek különböző, jeleit. A többi között rámutatott: - Nálunk most tekintélye van a pártnak, az állami szer­veknek, a közfunkcionáriusoknak. Meg is becsülik őket. Egye­seknek azonban ettől az önérzetük is a kelleténél jobban megnő. Erre már vigyázni kell. Helyt kell állni, az önérzettel pedig mérsékelten kell bánni, mert nagy hibák eredhetnek belőle.­­ Az állami, a vállalati és az egyéni érdek­ szaporodó ösz­­szeütközéseivel is találkozunk. Előfordul, hogy a vállalati ér­dek javára döntenek a népgazdasági érdekkel szemben. Az­után az is, hogy az egyéni érdek javára bülön a mérleg a népgazdasági vagy a vállalati érdekek kárára. Tapasztal­ható egoizmus, mértéktelen szerzési vágy, nem járó pré­miumok és illetéktelen részesedések hajszolása. A nagyobb bűncselekmények sem túl ritkák.­­ Ha arra szükség van, akkor határozottan járjunk el, hogy a törvényes jogszolgáltatás, az igazságszolgáltatás az eredeti rendeltetésének megfelelően működjék, tehát büntessen, ahol büntetni kell, és neveljen, ahol nevelni kell — hangsúlyozta Kádár elvtárs, és felhívta a figyelmet a differenciálásra, a je­lentéktelen és a jelentős esetek közötti különbségtétel fon­tosságára, a nevelés és a büntetés jogszerű alkalmazására. Ugyanakkor rámutatott a megalapozott, reálisan bizonyított eljárás jelentőségére és az esetenként tapasztalható túlbizo­­nyítási törekvések hátrányaira. Kádár elvtárs szólt arról, hogy az említett negatív jelen­ségek bizonyos értelemben politikai természetűek is. Sok em­berben kételyt ébresztenek és felteszik a kérdést: hogyan megyünk tovább? — Ezt a kételyt természetesen az ellenség tudatosan szít­ja. Árgus szemekkel figyeli társadalmi, politikai életünket, igyekszik olyan negatív dolgokat találni — és ha nem talál, akkor kitalál —, amelyek az ő céljait segítk. Ellenségeink ar­ra törekszenek, hogy népünk tudatát megzavarják. Ami egyébként az ő szemszögükből természetes, s különösen ilyen­kor, pártunk kongresszusai előtt fokozzák is ezt a zavarkel­tést — mutatott rá Kádár elvtárs, majd beszélt az ezzel kap­csolatos helyes magatartásról. Ezután a nemzetközi élet né­hány kérdéséről szólt ö nek a politikai, gazdasági ütközések, mindinkább elmélyül a kapitalizmus általános válsága, a társadalom általános fejlődésének törvényei a kapitalizmus ellen hatnak. Ez az oka arnnak, hogy bár helyileg és esetenként támadnak, világ­méretekben védekezésbe szorultak — mondotta Kádár János elvtárs, és a továbbiakban részletesen szólt az ebből adódó hazai feladatokról. Népköztársaságunk a proletárdiktatúra állama . A kongresszusi okmányok leszögezik, hogy államunk, a Magyar Népköztársaság a proletárdiktatúra állama, amelyet két okból is tovább kell erősítenünk. Egyrészt, hogy védje népünk szocialista vívmányait, elsősorban az imperializmus erőivel szemben, miután a belső elnyomó funkció - éppen a hatalom szilárdsága folytán - fokozatosan csökken. Más­részt azért, mert a gazdasági és kulturális építés területén igen nagy szervező munka hárul a szocialista államra. Az államélet kérdései közül Kádár elvtárs kiemelte, mint egyik alapvetőt, a szocialista törvényesség folyamatos ápo­lásának, szilárd kásának fontosságát. Hangsúlyozta: " A társadalom fejlődésével a törvényhozásnak és a tör­vények alkalmazásának is lépést kell tartania, ez természe­tes. Ezért - indokolt esetben - törvényeinken, törvényes ren­delkezéseinken változtatnunk kell. De amíg hatályban van­nak, mindenki számára kötelezőek. Hatályos jogszabályt még hasznosságra hivatkozva sem szabad megsérteni. A szocia­lista törvényesség szent és sérthetetlen. Senki sem állhat a törvények fölött, ilyen állampolgára a Magyar Népköztár­saságnak nincs és nem is lehet! — Amit Benkei elvtárs az állomány túlnyomó többségének jó munkájáról, kifogástalan magatartásáról mondott, azzal én is egyetértek - hangsúlyozta Kádár elvtárs, majd így folytatta: „ Ugyanalykor látni kell, hogy az állományon belül, ha kevesen is, de vannak, akik helytelen magatartást tanúsí­tanak, rossz gyakorlatot folytatnak. Van helyenként és ese­tenként politikiai bizonytalanság is. Ezeket a jelenségeket kü­lönösen nem szabad szó nélkül tudomásul venni. Időben fel kell lépni ellenük. ' ’ — Sokszor mondják az elvtársak — és ez igaz —, hogy ami észlelhető a pártban és a társadalomban, az tapasztalható egy olyan testületen belül is, mint a Belügyminisztérium. A kommunista egyaránt kommunista a Hajógyárban és a Bel­ügyminisztériumban, de az egyes, a konkrét kérdéseknél mégsem pontosan ugyanarról van szó minden esetben. Pél­dául sokat foglalkozunk - és joggal - az utóbbi időben a kollektív vezetéssel, a munkahelyi demokráciával. Lényegé­ben ugyanarról van szó itt is, ott is, és mégis másképpen rea­lizálódik, másképp­en valósul meg ugyanaz a BM-ben, mint egy üzemben. — A mi pártunkban törvény a kollektív vezetés. A pár­tot nem az apparátus vagy nem egyes személyek irá­nyítják, hanem a választott kollektív testületek. Ez a kol­lektív vezetés természetesen az összes pártszervezetre, így a BM pártszervezeteire is érvényes. A BM pártszerveiben szintén kollektív vezetés van, kell is, hogy az legyen — a p­ártélet normái itt is ugyanazok, mint bármilyen más párt­­szervezetben. De azt is meg kell mondani, elvtársak, hogy a Belügyminisztériumban, a rendőrségen vagy akármilyen más, a BM alá rendelt testületben nincs és nem is lehet kol­lektív vezetés, csak egyszemélyi felelős vezetés és döntés. Egy alapszabály van: a parancsokat, a rendeleteket, az uta­sításokat végre kell hajtani.­­ A szocialista demokráciával kapcsolatban szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a szocialista demokrácia a nép for­radalmi fegyelmét is jelenti. A demokrácia soha nem volt anarchia, soha nem volt lazaság, a munka kerülgetése. S ha a szocialista demokrácia a nép forradalmi fegyelme és rendje, akkor annak itt, a Belügyminisztériumban különös­képpen érvényesülnie kell.­­ Az MSZMP minden tagjától megköveteli, hogy a leg­jobb tudása szerint, minden erejével dolgozzon és harcoljon a párt céljainak valóra váltásáért, így a Belügyminisztérium területén dolgozó és szolgáló kommunistáktól is ugyanezt követeli. A minisztérium egész állományától elvárja a szo­cialista társadalom törvényes rendjének, népünk érdekeinek teljes és fenntartás nélküli szolgálatát.­­ Ha a párttagságtól elvárjuk, hogy feltétlenül legyenek mentesek azoktól a negatív jelenségektől, amelyek ellen harcolniuk kell, a belügyi dolgozóktól - párttagoktól és pár­­tonkívüliektől — is meg kel követelnünk, hogy intaktak ma­radjanak minden törvénysértéstől, hiszen a törvények, a ren­delet­ek megtartása és megrontatása hivatalbeli kötelességük és feladatuk. — Önök — mondotta Kádár elvtárs — munkájukban szá­míthatnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a területi pártszervezetek, az állami és társadalmi szervek és az öntudatos dolgozók segítségére, támogatására. Építsenek e szervek együttes és közös munkájára. Tevékeny­kedjenek az együttműködés fokozásáért, erősítéséért.­­ Engedjék meg, elvtársak, hogy pártunk Központi Bi­zottsága és a magam nevében is jó egészséget és sok si­kert kívánjak önöknek, beosztottjaiknak, munkatársaiknak. Kérem, továbbítsák ezt az üdvözletet és jókívánságot a Bel­ügyminisztérium egész személyi állományának — mondotta befejezésül Kádár János elvtárs. „ Államközi kapcsolataink kedvezően alakulnak . Ami a nemzetközi politikát ileti, az uralkodó, a fő ten­dencia az enyhülés, a békés egymás mellett élés. Ez reali­tás, ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. A békés egy­más mellett élés a mi osztályharcunk, fegyverünk a kapita­lista országokkal való államközi viszonyban. A Nyugat szá­mára sincs más út, egyetlen igazi út van számára is, a bé­kés egymás mellett élés realizálása, amelynek keretében to­vább folytatódik a világnézetek, a világrendszerek harca ugyanúgy, ahogy azóta folyik, amióta létezik a két világ­rendszer. A kapitalizmusban, különösen a vezető kapitalista államok­ban ma ezrergiaválság, infláció és egy sereg foglalkoztatási probléma jelentkezik. A kapitalista országok között erősöd­

Next