Magyar Rendőr, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-27 / 48. szám
Másodpercek álltak csak rendelkezésemre... Tisztában voltam azzal, ha fegyveremet használnom kell, jogosan teszem ... Mégis, a lehetőség szerint kímélni akartam a támadó életét, de mindenáron meg kellett akadályoznom, hogy pisztolyomat megszerezze — emlékezik az éj sötétjében pergett drámai pillanatokra Kránicz Károly őrmester. Hogyan is történt? Búcsú volt Nagydorogon, s mert utána táncmulatság következett, s ilyenkor még a járművezetők egy része sem szokott italozás nélkül meglenni, ezért a Paksi Járási Rendőrkapitányság közbiztonsági ellenőrzést rendelt el a községben és környékén. Ebben részt vett a helyi körzetmegbízotti csoport vezetőjének, Balogh Józsi és zászlóinak irányításával az UAZ járőrgépkocsin odavezényelt Huber László törzsőrmester és Kránicz Károly őrmester is. Nagy dörögtől vagy 300 méterre például elemlámpa jelzésével kellett megállásra kényszeríteni 3 óra 30 perckor a motorkerékpárján közeledő, büntetett előéletű Türkösi Zoltánt, akivel szemben már több alkalommal eljártak közúti szabálysértés miatt, s vezetői engedélyét is csak a minap kapta vissza. A szonda reagense elszíneződött, a parancsnok közölte tehát Türkösivel, hogy vérvételre előállítják, ezért szálljon be a gépkocsiba. Türkösi azonban gorombán válaszolt az udvarias felszólításra: a zászlóst úgy mellbelökte, hogy az nekiesett a gépkocsi motorházának. Krániczot arcul ütötte (elemlámpája a földre esett), s csak a harmadik rendőrnek sikerült ütése elől elhajolnia, sőt a támadó nyakára a gumibotjával ütést is mérnie. Mégis sikerült Türkösinek elmenekülnie, s a sötétben egérutat nyernie. Visszatérve az intézkedés helyszínére, a parancsnok utasítása szerint Kránicz őrmester a helyszín biztosítására az otthagyott motorkerékpár őrzésére visszamaradt, társai pedig a Nagydorogról jelentett rablás helyszínére robogtak. NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁS Húsz perc telt el csupán, midőn a rendőr vagy 30 méterre tőle a szürkületben is felismerte a feléje tartó Türkösit. Megállásra szólította fel, de hasztalan. S mert az őrmester csak az előbb tapasztalta, hogy Türkösi rendkívül erős fizikumú, szolgálati pisztolyát tűzkész állapotba helyezte, s a törvény nevében ismételten megállásra szólította, jelezvén azt is, hogy fegyverhasználat következik. De hiába hátrált egy darabig a rendőr, hiába adott le figyelmeztető lövést is Türkösi lába elé egy méterre a földes útpadkára, még a lábára célzottan leadott lövés sem bírta a támadót jobb belátásra. Így a járőr azt gondolván, hogy lövése a szürkületben célt tévesztett, ezért még egy, a lábra irányított lövést adott le. Türkösi ekkor az első lövéstől keletkezett sérülésétől előrebukott, s a második lövés a fejébe hatolt. Ettől esett a füves padkára. Természetesen a rendőr alkalmi gépkocsivezetővel orvost kért, valamint értesítette parancsnokát is a fegyverhasználatról. A kaposvári katonai ügyészség gondosan megvizsgálta az összes körülményeket, s a nyomozást megszüntető határozatában megállapította: Kránicz őrmester életét és testi épségét közvetlenül fenyegető támadás elhárítása érdekében, szolgálatának jogszerű teljesítése során használta fegyverét. Az előzményekre is tekintettel Kránicz őrmester joggal következtethetett arra, hogy Türkösi támadása nyomban bekövetkezhet, és mert a támadást más módon elhárítani nem tudta, a fegyverhasználat az 1963. évi 22. sz. tvr. 3. §-ának f) pontja alapján és a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 434. f) alpontja alapján indokolt és jogos volt. A kapitányság vezetése a jogpropaganda jegyében még korábban felkérte például a kaposvári katonai ügyészt, Takács Sándor századost, hogy az egész állomány számára adjon tájékoztatást a kényszerítő intézkedésekről, kiemelve a fegyverhasználattal kapcsolatos tapasztalatait. Megnyugvással fogadta a paksi állomány a katonai ügyészi állásfoglalást: a katonai ügyészség feladata ugyancsak a szocialista törvényesség biztosítása s az ennek érdekében fellépő rendőr védelme. Eljárása alapvető célja tehát nem a rendőr elmarasztalása, hanem a rendőri intézkedés körülményeinek pontos megállapítása. Ez az álláspont erkölcsi támaszt adott intézkedő állományunknak — hangsúlyozza a kapitányságvezető, Dabos Tibor százados —, még következetesebben lépnek fel a jogsértőkkel szemben. Kránicz őrmester intézkedése tehát jogszerű volt. Ki kell emelni határozottságát, bátorságát, ami annál becsülendőbb, mert csak három éve rendőr. Igaz, kiváló eredménnyel végezte el a BM Alapfokú Rendőriskolát, s ennek eredményeként soron kívüli előléptetésben is részesült. Közvetlen parancsnoka szerint intézkedési készsége jó, nemcsak észleli a közrendet sértő magatartásokat, hanem gondos mérlegelés után megfontoltan dönt további teendőiről. A járőrtevékenység mellett fokozatosan elsajátította már a körzettmagbízotti feladatok ellátásához szükséges ismereteket is. Általános műveltségének további gyarapítása érdekében pedig beiratkozott a gimnázium levelező tagozatára. Jetemes, őszinte embernek ismerik. Nemcsak a nehéz helyzetben állt helyt, máskor is kiáll meggyőződése mellett. Kommunista rendőr. A főkapitányság vezetése elismerésben és jutalomban részesítette. Csizmadia György Kustra József főhadnagy ismerteti a jogos fegyverhasználat körülményeit (Fotó: Gyurcsák István) ELSZÁMÍTOTTA MAGÁT Reich Ferenc németkéri lakos a reggeli óráikban a paksi járási rendőrkapitányságra sietett, s lihegve közölte az ügyeletes tiszthelyettessel, hogy a cukrászda előtt felismerte Verhovina motorkerékpárját, amelyet ismeretlen tettes az előző nap lopott el táblujának presszója elől. Elmondotta még, hogy addig is, amíg a rendőrök a cukrászda elé érnek, egy barátjának szólt: őrizze a motorkerékpárt. Egy-két perc múlva a kapitányság két gépkocsivezetője már ott volt a cukrászda előtt, addigra azonban az ismeretlen alak a Fő utcán át a templom irányába akart elillanni. A rendőrök azonban pár perc üldözés után elfogták a menekülőt, s előállították a kapitányságra. Hamarosan kiderült, hogy körözött személy került rendőrkézre: a Veszprémi Városi és Járási Rendőrkapitányság ugyanis az elfogott Hajdú Tibor debreceni lakost lopás miatt keresi. Hajdúnak mindenekelőtt számot kellett adnia a nála talált tárgyakról, így például az országban még ritkaságnak számító miniképernyős, hordozható szovjet tévéről, az értékes külföldi térről, különleges kivitelezésű gyűrűről, óráról, zsebkésről stb. Nem is tagadta, hogy a nála talált tárgyakat lopta, éspedig Balatonakarattyán és a környéken levő víkendházakat törte fel, s az ott talált, értékesebb tárgyakat eltulajdonította. Nem titkolta azt sem, hogy a többi lopott holmi volt börtöntársa paksi szüleinek a lakásán található egy lopott sátorvászonba bebugyolálva. A nyomban megtartott házkutatás igazolta állítását: két igen értékes fényképezőgép, ébresztőóra, sok üveg szeszes ital, külföldi szivar került elő a batyuból. A kihallgatás tisztázta, mióta és hogyan élte Hajdú a betörők életét. Nemrégiben szabadult Tökölről, ahol egy év és két hónap szabadságvesztés büntetését töltötte. Az lolt a célja, hogy végül Pakson felkeresi volt börtöntársát, addig pedig „megszedi” magát a Balaton környéki villákból. Cselekményét mindenütt zavartalanul követhette el, mert a lakatlan s kutyával sem őrzött hétvégi villák feltörése semmi nehézséget sem okozott neki. Az egyik víkendházból luxus kivitelezésű, összecsukható kerékpárt lopott, azon kerekezett Paks irányába. De Nemeskéren, a presszó előtt kényelmesebb járműre figyelt fel, s gondolta: ezen hamarabb jut el cimborájához. Csupán arra nem számított, hogy a paksi cukrászda előtt éppen a sértett lesz az első, aki megpillantja az ellopott Verhovinát. A kapitányság a területén elkövetett cselekmények kapcsán lefolytatott nyomozás után egy, a közveszélyes munkakerülés miatt ugyancsak körözés alatt álló nővel öszszebilincselten Veszprémbe szállította Hajdút, s csak átadása után derült ki, hogy a kísérés közben fondorlatos tervet agyatt ki a szökésre, amely azonban a kísérő éberségének köszönhetően meghiúsult. Cs. Gy. A bűnjelek Hajdú Tibor (Fotó: Bakó Zoltánná)