Magyar Rendőr, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-05 / 5. szám
kamatoztatja parancsnoki munkájában, s nem kevésbé majd főiskolai tanulmányai során, amelynek első félévét Horváth hadnagyhoz hasonlóan biztató eredménnyel zárta. Eddigi legnagyobb vizsgálótiszti sikerének az úgynevezett TOLNAKERES-ügyet tartja, amelyről annak idején lapunkban is beszámoltunk. „Hibája” pedig, ha azt látja, hogy valamelyik vizsgálótisztje kedvetlenül dolgozik, kiveszi a munkát a kezéből, s maga fog hozzá a kihallgatásokhoz, feledvén, hogy neki most már az irányítás a legfőbb dolga. *** — A tavalyi évvel „fiaink” túljutottak az alapvető nehézségeken — tájékoztat bennünket dr. Wohl István alezredes, a társadalmi tulajdonvédelmi osztály vezetője —, ma már részesei annak a tervszerű kutató tevékenységnek, amely a bűncselekmények megelőzésére és felderítésére irányul. Szinte kivétel nélkül iskolázott, sajátos munkánkat tekintve is jó képességekkel rendelkező fiatalemberek, akiknél a még meglevő szakmai fogyatékosságokat a lelkesedés és a szorgalom pótolja. További fejlődésük egyik biztosítéka, hogy idősebb és tapasztaltabb nyomozótisztjeink mindenben segítik őket. Mivel az új generáció tagjainak szakmai és emberi fejlődése most már folyamatosnak tekinthető, növelhetjük szakmai megterhelésüket. Fiataljaink helytállását mi sem példázza jobban, minthogy sikerült tekintélyt szerezniük a gazdasági vezetők előtt is, akik rendre elfogadják észrevételeiket. Az alezredes több fiatal nyomozótisztet említ, hely hiányában azonban most csak egyet mutatunk be olvasóinknak, Csonka László alhadnagyot. A paksi kapitányságon teljesít szolgálatot, miután tanulóhónapjait Dombóvárott letöltötte. — Valósággal buzog a tettvágytól, igényli és meg is fogadja az oktató szót — hallom Szekeres János századostól, a főkapitányság nyomozótisztjétől, akivel sok közös feladatot hajt végre. — Nagy felelősség hárul rám, de ettől szinte szárnyakat kaptam — mondja lelkesen Csonka alhadnagy. Gondolom, ennyi is elég a portréjához. *** A paksi kapitányság közrendvédelmi alosztályának vezetője, Kustra József főhadnagy karhatalmistából lett rendőrtiszt. Rendőrként ő is a főkapitányság bűnüldözési osztályán debütált, éspedig jeles osztályzattal. Ezt volt osztályvezetőjétől tudom meg. Mi tagadás, akár élete végéig „csinálta” volna az életvédelmi vonalat, de ma már nem lelki beteg, mert nyomozóból közrendvédelmi tisztté kellett lennie. A szolgálat érdeke kívánta ezt, és ő is megtalálta a számítását. Így vall erről: — A közrendvédelmi szolgálat fontosságát bűnügyesként is éreztem, de csak azóta igazán, hogy a soraikba léptem. Itt ugyan „csak” kisebb ügyek vannak, de ezek felderítése is sok izgalmat ígér, nem szólva sokrétű mindennapos feladatainkról. *** Dr. Dajka Miklós alezredes, főkapitány-helyettes következetesen törekszik arra, hogy a mai huszonévesek hivatásukat szerető, jó szakemberekké váljanak. Örömmel szól arról, hogy az idősebb generáció milyen szeretettel adja át tapasztalatait a fiataloknak, s mennyire tudnak örülni „fiaik” munkasikereinek. No, persze akad még gond is bőven, de ezeket közös akarattal meg lehet oldani. *** Szekszárdról úton Budapestre egyre az jár a fejemben, amit dr. Balogh István alezredes, a BM-szervek Tolna megyei pártbizottságának titkára mondott a nemzedékváltásról: a kommunista parancsnokok és kollektívák érdeme, hogy a fiatalokban buzog a tennivágyás, és köztük a legkiválóbbak már arra is méltóvá váltak, hogy parancsnokként teljesítsék esküben vállalt kötelességüket. MARTINKÓ KÁROLY Muszienkó Mihály százados, a bűnügyi technikai alosztály vezetője rendszeresen foglalkozik fiatal beosztottjaival (Fotó: Muszienkó Mihály) Zsók Imre és Szunyogh József hadnagy egy kasszafúrót számoltat el Kustra főhadnagy szolgálattervezés közben