Magyar Rendőr, 1976. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)
1976-11-11 / 45. szám
SZABÓ LÁSZLÓJP mmerva nyomozó emlékezik (Részletek a szerző 1977 tavaszán megjelenő riportkönyvéből) -A ZSEBESEK Elmondja: Fazekas Zoltán rendőr alezredes, Budapest A vagyonvédelem a dolga. Ide tartozik egy sajátos terület, a zsebtolvajlás, hiszen ez is tulajdon elleni bűncselekmény. Talán nincs is zsebes a fővárosban, aki ne ismerné az alezredest és olyan sem, akit ő nem ismer. Kivéve persze a legfrissebb utánpótlást, a fiatalabb korosztályokat, mivel az alezredes ma már nem az utcán „hajt”, hanem az íróasztal mellől irányítja azokat, akik a zsebeseket kergetik. Nagyon ismeri a szakmát, alaposan megtanulta. Behatóan foglalkozott és ma is foglalkozik a zsebmetszés történetével, a zsebtolvajok módszereivel és természetesen ezek bűnüldözési vonatkozásaival. Amikor belefeledkezik, kapásból egész kis előadást kerekít a zsebtolvajlásról és üldözéséről. Viselkedésében, öltözködésében semmi különleges, feltűnő nincsen, megjelenése a lehető legtermészetesebb. Egy villamoson középiskolai tanárnak vagy banktisztviselőnek vélnénk. Végtelenül szeret mesélni a zsebmetszésről, pontosabban a zsebmetszőkről, akik éppoly veszélyesek, mint minden más bűnöző. Annak ürügyén szól erről, hogy hogyan fogta el élete első zsebtolvaját. — Mielőtt eseteket idéznék, engedjenek meg egy kis történelemórát a zsebmetszésről. A bűnözésnek ugyanis ez az a szakága, amely leginkább mutat általánosítható jegyeket. Nem akarok történelem előtti időkre viszszapillantani, csupán a századfordulóig, mert az elmúlt 70—80 évben működött egy-két olyan zsebmetsző, akit én klasszikus bűnözőnek tartok ezen a területen. Hallottak már Kaliber Sándorról, akinek a vállát egy rendőrgolyó roncsolta szét, amikor elmenekült egy nagy betörés után? Nyomorék lett, és amikor szabadult, nem maradhatott aktív betörő. Döntött. A környékbeli reményteljes bűnöző ifjúságot maga köré gyűjtötte, s próbababákon tanította őket a zsebmetszés tudományára, és mindenfajta bonyolult zárakon a betörés mesterfogásaira. Kalábert a századfordulón tartotta nyilván a bűnüldözés, ő készítette azt a próbabábut, amely csengetéssel jelezte, ha a zsebtolvajtanuló ügyetlenül nyúlt a zakó vagy a nadrág zsebébe. Kaláber tanítványai közül került ki egy ugyancsak nagy hírű és főképp nagystílű zsebtolvaj, Torda Károly. Kalábernél dolgozott mint segéd vagy még inkább mint társ bizonyos Porkoláb János is, aki azelőtt ugyanúgy zárbetörésekkel foglalkozott, mint Kaláber Sándor. Ezeket a neveket, adatokat minden valamirevaló kriminalisztikatörténet tartalmazza. Porkoláb is sajátos módon került a zsebtolvajlás mezejére. Ez a jó kiállású fiatalember egy alkalommal betört egy arisztokratacsaládhoz. A szekrényből már minden értékesebb holmit kirámolt, amikor a kastély tulajdonosa, a gróf belépett a szobába. Meglátta a batyut, útját állta a betörőnek, hívatta a cselédeit, és maga ült törvényt. Megtermett inasaival lefogatta a betörőt, kifeszíttette velük az ujjait, majd egy régi karddal belecsapott Porkoláb jobb tenyerébe, bal tenyerét pedig egy, a falról leakasztott buzogánnyal törte össze. E középkori törvényhozás után a gróf szélnek eresztette Porkolábot. A betörő hónapokig gyógyítgatta a sebeit, s bár csontjai összeforrtak, egyik tenyerét sem tudta rendesen behajlítani. Ekkor határozta el, hogy egy másik bűnözési ágat választ, mégpedig a zsebtolvajlást. Valószínűleg senki nem gondolná, hogy az a kéz, amelyik képtelen egy kulcsot rendesen a zárba illeszteni, alkalmas lehet a zsebtolvajlásra. De ő addig edzette kezét, nyújtotta az ujjait, gyakorolta a zsebtolvajlást, amíg igazán kitűnő mesterré vált. Aztán társult Kaláfperrel. Nála tanulta ki Torda istenigazából a zsebes szakmát. (Köztudott, hogy a zsebeseket az alvilág arisztokráciájának ismerik el, egy zsebes nem közösködik akárkivel.) És Torda lopott éveken keresztül. 1922-ben találkozott össze Paksi Miskával, vagyis Kovács Mihállyal, aki akkor már jeles világjáró zsebtolvaj volt. Ő beszélte rá Tordát, hogy menjenek ki Berlinbe. És ott, a német fővárosban Torda egyetlen lopással az egyik pályaudvaron akkora értéket emelt ki egy férfi zsebéből, amely kitett vagy 100 ezer pengőt. Ott hagyta Kovács Mihályt, a pénzzel hazasietett, és itthon versenyistállót alapított, persze nem a saját nevén. A lovak azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Torda Károly tönkrement, ismét lopni kezdett. Érdekes módon a lopással több szerencséje volt, mint a lovakkal, és csaknem mindig sikerült nagyobb összegre szert tennie. Egy másik nagy zsebesre, az említett Kovács Mihályra, Paksi Miskára sokan emlékeznek. Nemrégen halt meg. Világhíresség volt a bűnözők között. Igen sok gondot okozott nekünk. De ugorjunk még vissza a húszas évekhez, amikor Kovács is kezdte. Kaláber és Porkoláb neveltje volt a másik ügyes zsebtolvaj, Karikás Sándor. A két mester maga is azt vallotta róla, hogy a tanítvány túlszárnyalja majd őket. Így is történt. Az ifjú Karikás Sándor ugyancsak félelmetes zsebmetsző lett. Olyan ügyesen dolgozott, hogy éveken át nem tudták elcsípni. Hiszen ismeretes, hogy a zsebtolvajok ellen tulajdonképpen nincs más bizonyíték, mint a tettenérés. A húszas években segédeszközzel is dolgozott, nemcsak a kezével. A bécsi gyorsvonaton mint elegáns huszártiszt utazott, megismerkedett néhány első osztályú utassal, akiket aztán elkábított és kifosztott. Az eszköz: altatószerrel elegyített konyak. Nagy szenzáció kerekedett a dologból. A napilapok hetekig foglalkoztak vele, főleg azért, mert a kifosztottak között két ismert bankár és egy nagykereskedő is volt. A zsebes tulajdonképpen egyetlen eszközt használ — ha használ —: éles pengét, s ettől válik zsebmetszővé. Aki csak az ujjaival követi el a bűncselekményt, az zsebtolvaj. Az elkövetési módszerek közül leggyakoribb, hogy kézügyességgel lop a tolvaj, többnyire a ruha oldal- és hátsó zsebéből vagy a kézben tartott táskából. Elég gyakori az is, hogy a zsebtolvaj egyik kezében úgynevezett álcázó tárgyat tart — újságot, esőkabátot — s ezzel leplezi a másik kezét, amellyel lop. Jól ismert az a zsebtolvajló módszer, amikor a testen elhelyezett értéktárgyat — karórát, gyűrűt, karperecét — lopja le a bűnöző. Végül a zsebtolvajlás sajátos válfaja — mint említettem — a zsebmetszés: ez éles szerszámmal, zsilettel, ollóval vagy más eszközzel történik, mégpedig úgy, hogy a ruhát, a női táskát a zsebmetsző felvágja, és a kihulló tárgyakat vagy ő, vagy a társa egy kalappal felfogja. Nem tudom, észrevették-e már az eddig elmondottakból, hogy a zsebtolvajnak a tömeg, a sokadalom, a mozgás kell, mindez azért természetesen, mert így tud észrevétlenül lopni. Amikor nyomozó lettem, inkább betörések nyomozásában bíztak rám részfeladatokat, csak ritkán fordult elő, hogy rám osztották egy-egy zsebtolvaj megfigyelését. Kezdetben csak távolról figyelhettem őket, de már akkor is érdekelt az a világ, amelyben ezek a bűnözők élnek. A legtöbbjük többszörösen büntetett volt, mindig zsebtolvajlásért kerültek börtönbe, és a legritkábban fordult elő, hogy más bűncselekménybe keveredtek volna. Az öreg Paksi Miska is így volt ezzel, aki még nem sokkal a halála előtt is csak külföldi arcszeszt használt, bármennyibe is került. Igazi piperkőc volt, jóllehet hetvenévesen bármenynyit ad is magára az ember, nehéz vonzóvá tennie magát. Találkoztam vele a börtönkórházban, mert valamilyen ügyben a tanácsát akartam kérni. Meghalt, már elmondhatom, hogy bár Kovács Mihály — akiről már a felszabadulás előtt is úgy emlékeztek meg, mint az egyik leghírhedtebb zsebmetszőről, a zsebeskirályról — nagy zsivány volt, de személy szerint nekem sokat segített. Tőle hallottam ezernyi trükköt, amit az alvilágban alkalmaznak nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban. Tőle hallottam sok-sok nevet, amelyeknek tulajdonosát egy-egy bűncselekménynél számításba vehettük mint gyanúsítottat. Tizenkét éves kora óta bűncselekményekből, zsebtolvajlásból élt, mindig mások nyakán. Tisztességesen soha nem dolgozott. Ezerféle kitérőt tett az életben. Vallotta, hogy egy igazi zsebes soha nem csinál erőszakos balhét, vagyis élet elleni, a testi épséget sértő bűncselekményt. Ezért hiába is próbáltuk a zsebtolvajok között keresni egy-egy igen súlyos, erőszakos bűncselekmény tettesét, kár volt a fáradságért. Maguk adták volna fel először a tettest. Tudtam Paksiról, hogy az első igazán nagy bűncselekményét a budapesti Operaházban követte el. Talán 18 éves volt mindössze, elegánsan felöltözött, jegyet váltott a harmadik sorba és beült. Nem egyedül, a társával. Mert volt idő, amikor segítséggel működött. Olyan hölgy mellé került, akinek a táskáját kár lett volna felmetszeni. Igaz, nyakéket viselt, de az előadás alatt nehezen lehetett volna lefejteni, a mögöttük ülők úgyis észreveszik. Annál gyümölcsözőbbnek tűnt a szünetben a büfé. Egy idősebb asszony briliáns nyakékét már messziről észrevették. Cigarettázva mellé álltak, majd Kovács társa egy óvatlan pillanatban — a kisujjára szerelt éles pengével — felmetszette a nő táskáját. Csörömpölve hullott minden a földre. Az egésznek olyan látszata volt, mintha a tartózár leszakadt és a táska kinyílt volna. Paksi Miska úgy tett, mintha a hirtelen szétguruló holmik után kapna. Mások is szedték a földre hullott tárgyakat. A táska tulajdonosa is lehajolt, s Paksi Miska ekkor — mintegy véletlenül — meglökte a hölgyet, aztán balkeze egyetlen mozdulatával kikapcsolta a nyakéket, majd fölvett egy kis ezüstfésűt és átnyújtotta a gazdájának. Máris hátralépett a sokaságból. A két tolvaj akkora értékhez jutott egyszerre, hogy Budapesten nem is merték eladni a nyakéket. Bécsbe vitték. Itt, a monarchia fővárosában dolgozott két volt társuk, a Kaláber-iskolából. Rajtuk keresztül értékesítették a drágaköves ékszert, s annyi pénzt kaptak érte, hogy hónapokig főúri módon élhettek belőle. (Folytatjuk) Üvegszemcsék a gyanúsított ruházatában 1976. április 26-án 22 órakor zuhogott az eső, amikor Finta Jenő, a Győr—Sopron— Ebenfurti Vasút titkárságának vezetője távbeszélőn bejelentette a soproni rendőrkapitányság ügyeletére, hogy a lakásával szemben levő 3. számú ABC-bolt felől üvegcsörömpölést hallott. Közölte azt is, hogy az ablakból kinézve látja: a kirakatüveget bezúzták, az üzletben egy alak mozog. Az ügyeletes tiszt rádión utasítást adott a gépkocsizó járőrnek, hogy menjen a helyszínre. A gépkocsizó járőr megkülönböztető jelzéssel azonnal a helyszínre száguldott. A betörő ennek hallatára elmenekült. A felfedező tanú közölte a járőrrel, hogy a tettes melyik irányba futott, és ezen az útvonalon találtak is egy eltörött whiskysüveget. Az ügyeletes tiszt közben értesítette a szemlebizottságot, amely 30 perc elteltével a helyszínen volt. Az adatgyűjtés során derült ki, hogy Neubauer János betörőtolvajt és húgát az esti órákban látták Sopronban. Mivel Neubauer János már követett el hasonló bűncselekményt, őt is számításba vettük a lehetséges elkövetők között, s mert tudjuk, hogy vidéken él, nyomban ellenőriztük a soproni vasútállomást. 22 óra 50 perckor indul ugyanis egy vonat, amellyel esetleg hazautazhat A vonat indulása előtt 5 perccel érkeztünk a pályaudvarra, és a kocsik átvizsgálása során megtaláltuk Neubauer János húgát. Találtunk nála egy táskát is, amelyben különböző italok voltak. Neubauer Krisztina — akinek a férje szintén bűnöző s jelenleg két és fél éves büntetését tölti betöréses lopás miatt — meglepő választ adott a nála talált holmik eredetéről: egy ismeretlen férfi bízta meg az imént a táska őrzésével. Ennek ellenére előállítottuk és őrizetbe vettük. S ezen az éjszakán több esetben is ellenőriztük Neubauer János kópházi lakását, eredménytelenül. A következő napon a határőrség segítségével elfogtuk Neubauer Jánost, majd őrizetbe vettük. Időközben a veszélyes bűnöző húga vallomást tett, hogy a táskát és az italt bátyja adta át neki, és azzal távozott, hogy majd találkoznak az állomáson. Felkészültünk Neubauer János kihallgatására, mert tudtuk, hogy beismerő vallomást nem várhatunk tőle. Nagyon óvatos bűnöző, és a helyszínen igyekszik úgy mozogni, hogy bizonyítékot ne hagyjon maga után. A kihallgatások során végig tagadta a betörés elkövetését, és amikor a szembesítésre került sor, kérte, vegyük jegyzőkönyvébe, hogy húga bosszúból fogja rá a bűncselekményt. Közben a gyanúsított lakásán házkutatást is tartottunk, és lefoglaltuk azt a ruhát, amelyet 1976. április 26-án Sopronban viselt. A lefoglalt ruhákat a helyszínen a két tanú jelenlétében nylonzacskóba csomagoltuk és bűnjelcímkével láttuk el. A szarvasbőr kabáton két helyen is találtunk éles vágást, és ezt a tényt a házkutatási jegyzőkönyvben rögzítettük. A ruhát, valamint a helyszínen rögzített téglát és üvegcserepet megküldtük a BM Bűnügyi Technikai Intézetnek vegyészszakértői vizsgálatra. A szakértő a vizsgálat során megállapította, hogy a gyanúsított ruházatában talált üvegszemcse és a helyszínen rögzített üveg minősége egyezik, s hogy a kabáton található vágások üvegtől származnak. Neubauer a bűncselekmény elkövetését továbbra is tagadta Ettől függetlenül az ügyet vádjavaslattal megküldtük az ügyészségnek. A soproni járásbíróság 1976. szeptember 17-én dr. Újkéri Csaba bíró büntetőtanácsa tárgyalta a konok bűnöző ügyét Neubauer János a bíróság előtt is tagadta a bűncselekmény elkövetését, s időközben a húga is megváltoztatta vallomását. Azt állította, hogy a lefoglalt italt és kolbászt találta. Végül is a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen Neubauer Jánost 2 év 6 hónap fegyházbüntetésre ítélte a bíróság, húgát pedig bűnsegédi minősítéssel 6 hónap felfüggesztett börtönre. FÖLDHÁZI JÓZSEF rendőr főhadnagy, Sopron