Magyar Rendőr, 1976. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-22 / 29. szám

SZABÓ LÁSZLÓ nyomozó emlékezik Szép kis család (4.) Megszólal: dr. Dobos János rendőr alezredes, Budapest Varga igazat mondott. A hely­­színiszemle-jegyzőkönyvben sze­repelt, hogy a tettesek egyike valószínűleg megvágta az ütő­erét, annyi volt a kifröcskölő­­dött vér. De Varga egyben el is szólta magát. Azt mondta, ez akkor történt, amikor betörték az ab­laküveget. Többes számban be­­szélt. Persze, hogy rácsaptunk: — És kik voltak még ott? — Én Csak magamról beszé­lek! ■ — Nagy kár! Mert ezzel a fe­lelőssége is nő. Lehet, hogy ma­ga volt a vezér? Varga ettől nagyon megijedt. Tudta, mennyivel több jár a ve­zéralaknak, a szellemi irányító­nak. — Na jó, megmondom. A só­gorom volt még ott. Kovács. Meg Sárközi Antal. De azt nem tu­dom, merre van most. — És mi történt a plébánia után? — Ők ketten átmentek a pos­tára és azt megcsinálták. — Másutt nem volt a sógo­rával, csak Csávolyban ? — Csak. Erre a nagyesküt le­teszem. Ellenem semmiféle bi­zonyítékot nem fognak találni, hogy másutt is lettem volna. Ezt most megmondom. — Nem is tud a többiekről? — Hallottam egyet és mást, de konkrétan egyikről sem tu­dok. Sokkal fontosabb volt a szá­munkra az ismeretlen kiléte. Egy hirtelen fordulattal rákérdez­tünk, miután már jól kifaggat­tuk a csávolyi kettős betörés részleteiről. Ami — mellesleg — már a második fontos vallomá­sa volt Kovács ellen. És ebben az esetben kifejezett bizonyíték is Kovács csávolyi postabetörésére. — Kovácsnak van egy haver­ja. Egy szőke srác. Motorral szo­kott odamenni, az nem volt ott? — Az nem. Itt nem volt... — Miért, máshol volt? — Azt nem tudom. De na­gyon sokat susmutoltak. Szerin­tem az én sógorom rossz baja ez a szőke hapsi, Kocsis. — Honnan tudja a nevét? — Mert egyszer Baján, a rend­őrség fogdájában találkoztam vele, csalásért volt benn. — Amikor a sógorához jött ez a Kocsis... Hogy is hívják? — Azt hiszem József ... — ... József, akkor sokáig ma­radt ott? — Nem maradt ott­­ sokáig, csak egy kicsit, azután mind a ketten el is mentek Kocsis mo­torján. Mindig így volt. — Mikor került össze ezzel a Kocsissal a bajai fogdában? — Nemrégen, 1965 októberé­ben ... Gyorsan meg tudtuk állapíta­ni, hogy Kocsis Józsefet 1965. szeptember 29-én tartóztatták le csalás miatt. Kölcsönkért egy gépkocsit, amit eladásra hirdet­tek. Ezt — mint mondta — ki akarta próbálni, meg akart győ­ződni üzemképességéről, állapo­táról. Idáig rendben is lett vol­na a dolog, de az autót, mint saját tulajdonát 35 ezer forin­tért továbbadta. Kocsis József­ről megállapítottuk továbbá, hogy érettségizett és munkahe­lyén csoportvezetőként foglalkoz­tatják. Büntetve — az autóügy előtt — nem volt, sőt rendőri eljárás sem indult még ellene. Úgy tűnt, ebben a Kocsisban sok az üzletelő hajlam, ami ne­hezen illeszthető össze a postá­kat feltörő cigánybűnözőkkel. Ráadásul érettségizett, Kovács és Sárközi viszont primitív. Nem értettük, mi hozhatta őket ösz­­sze. A bűnözés? Igen ám, de Kocsis, ez a szőke férfi hogyan került a cigánybűnözők közé? Pontosabban azok hogyan vették a soraikba? Olyan óvatos, a ci­gánybűnözés szinte minden ha­gyományát megtartó bűnöző, mint Kovács vagy Sárközi, miért adná fel egyik pillanatról a má­sikra az általános szokást, amit úgy tartanak, mint a vérszerző­dést? Ez a közösködés sehogy sem fért a képbe. Elkészítettük Kocsis fényképét és bemutattuk a postabetörések környékén. Többen felismerték. Adva volt tehát a további lépés, hogy megismerkedjünk még kö­zelebbről Kocsis Józseffel. Mi­után már volt letartóztatásban és ujjlenyomatot vettek tőle, el­végeztünk egy rutinfeladatot, vagyis elemzésre beküldtük a központi laboratóriumba, ahol a szakértők megint csak elvégez­ték rajta rutinfeladataikat. Igen, rutinból tettük, hiszen Kocsis József semmiféle rendőri nyil­vántartásban nem szerepelt, még olyan eljárás sem indult ellene, amit esetleg megszüntettek bűn­­cselekmény hiányában. Természetesen nem ez volt az egyetlen rutinmunkánk, amikor — hogy úgy mondjam — körbe­jártuk Kocsis személyét. S hogy milyen jelentősége van még a rutinmunkának is, mennyire nem szabad csak a papírokra, a kimutatásokra hagyatkozni, azt ez az eset különösen igazolja. Az ujjlenyomat rutinvizsgálata meglepő eredményre vezetett. A központi ujjlenyomat-nyilván­tartásban a szakértők előszedték Kocsis korábbi ujjlenyomatait. De akkor még nem így hívták. Valódi neve Kolompár József. Mint fiatalkorút a kecskeméti bíróság lopásért 8 hónapi sza­badságvesztésre ítélte. Hohó... Nézzük csak to­vább ... Még egy ujjlenyomat került elő, ami valójában az övé volt, de ott is más néven szere­pelt. Katonai szolgálatát ugyan­is Kocsis­ Kolompár már Lend­­vai József néven töltötte. Idő­közben bevonult katonának az öccse is, méghozzá ugyanahhoz az alakulathoz. Az öccsét Lend­­vai Rudolfnak hívták. Együtt szöktek meg a hadseregből, majd egy idős asszonyt kiraboltak. Lendvai Rudolfot nyolc évre, Lendvai Józsefet — vagyis a mi szereplőnket — hét évre ítélték. Kocsis-Kolompár-Lendvai Jó­zsef hat évet töltött a börtön­ben, s ezt követően feltételesen szabadult... Ekkor meg — fe­lületesség, ah­o Kolompár Jó­zsef néven állították ki a sze­mélyi igazolványát, és így is kap­ta meg. Aztán 1960-ban magya­rosította a nevét, Kocsisra. Ezt szabályosan tette, csakhogy egy adminisztrációs hiba történt me­gint, a névváltoztatást nem ve­zették át büntetőlapjára, és így állt elő az a lehetetlen hely­zet, hogy 1965 őszén, az autó­ügyben mint büntetlen előéletű került a rendőrségre. Most már tehát tudtuk, kit rejtett oly sokáig az ismeretlen­ség homálya, ki a titokzatos har­madik, a szőke. Néhány további rutinellenőrzés újabb érdekes mozzanatot hozott a felszínre, amit a névből már sejtettünk is. Vagyis, hogy Kolompár-Lend­­vai-Kocsis tulajdonképpen ci­gány származású. A családja Szolnok megyében él, méghozzá a lehető legrégibb cigányszoká­sok és tradíciók szerint, tisztes­ségesen, bár nagyon zárt élet­formában. Vándorlással jutottak el a Duna—Tisza közéről a Ti­szántúlra. Szőke cigányok. Ilye­nek is vannak, igaz nem sokan, vándorúton levők is és Szege­den, Baján letelepedettek is. Barna a szemük, egészen világos a bőrük és szőkék. Tehát külső­ben némiképp különböznek a ci­gányok többségétől. Kocsis hamar észrevette, hogy külsejéből nem tudnak a szár­mazására következtetni, s ez fontos mozzanat lett abban az elhatározásában, hogy bűnöző lesz. Látszólag szakított környe­zetével, nem cigány nőt vett feleségül, és legközelebbi roko­naival is csak igen titokban tar­tott kapcsolatot. Környezetében a munkahelyén, sőt sokáig még a felesége sem tudott cigány származásáról és arról, hogy jól beszéli a cigány nyelvet. Amiről egyébként úgy győződtünk meg, hogy a letartóztatott Vargát és az ugyancsak letartóztatott Ko­csist a folyosón egymás mellett elvezettük. Egy rövid, halk tő­mondat cigányul elég volt ahhoz, hogy tudjuk, Kocsis beszél ci­gányul. Erre azért volt szükség, hogy a későbbiekben, ha össze­hozzuk szembesítésre Kováccsal, nehogy cigányul szót tudjanak váltani. Tehát mindenképpen le­gyen a helyiségben valaki, aki érti a cigány nyelvet. Jó néhány nyomozónk pompásan beszélt cigányul, nem volt nehéz dol­gunk ezt kivédeni. Érdeklődtünk Kocsis munka­helyén. Jó fellépésű, dicsekvő embernek ismerték. Azt még nem tudtuk megállapítani, hogy valóban van-e érettségije vagy sem, de amikor hallottuk, azzal kérkedett, hogy elvégezte a Vö­rös Akadémiát, kétségbe vontuk középiskolai végzettségét is. De erről már csak a papírok birto­kában tudtunk meggyőződni. A munkahelyén papírok nélkül is elhitték neki, kiemelten bérez­ték, noha munkatársai észrevet­ték, hogy­ közel sem ért úgy a szakmájához — ami a techni­kusi érettségi alapján elvárható lett volna —, mint amilyen meg­becsülésben részesül. A Lendvai nevet egy hamis keresztnévvel tudta felvenni, miután testvérét tényleg Lendvainak hívták. Az adatok egyeztetésével más is ki­derült, sajnos, utólag. Testvérét, Lendvai Rudolfot 1964-ben több­­rendbeli betöréses lopás miatt Dunaújvárosban elfogták, és a bíróság 10 évre ítélte el. Ebben az ügyben Kocsis is gyanúba került. De még az ügy vizsgálói sem tudták, hogy Lendvai és Kocsis testvérek. Ez a kettős életet élő bűnöző tehát igen agyafúrtan változtatta a nevét, és rendszeresen félre­vezette környezetét, a hatóságo­kat. Közben a gépkocsival kapcso­latos csalásért elítélték, az egyik börtönben töltötte napjait. Érte mentünk. Az első beszélgetése­ken ismerkedtünk. Nem árultuk el, miért szállítottuk át a bör­tönből a rendőrségre. Csupán azt jeleztük, hogy a csalások kö­rül még nem minden tiszta. És tényleg két olyan újabb csalás áldozatát derítettük fel, akiket Kocsis becsapott, és ezekkel az ügyekkel még nem számolt el a bíróságon. Hihetetlen önfegyelemről, nagy óvatosságról tett tanúbizonysá­got. Még akkor is minden szót külön értékelt, amikor általá­nosságokban beszélgettünk. Vá­laszai rövidek, kimértek és egy­ben kérdők voltak. Egy gyakor­latlan kihallgatót rövidesen ő kérdezett volna ki és nem for­dítva. Ezért azután már a má­sodik kihallgatását előre meg­terveztük, még a közömbösnek tűnő kérdéseket is meghatáro­zott terv szerint tettük fel. Ma­gabiztos válaszokat kaptunk. Igaz, még nem tudta, hogy elő­élete tisztázott, s mi tudjuk, hogy szó sincs valami megtévedt dolgozó emberről, hanem egy visszaeső bűnöző ül előttünk. (Folytatjuk.) Mtv­ A Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa 1976. június 3-án tárgyal­ta Betzkei András belügy­miniszter elvtárs előterjesz­tése alapján a közrend és a közbiztonság helyzetét. A folyóirat teljes terjedel­mében ismerteti a tanács­kozás anyagát. A belügy­miniszter elvtárs hangsú­lyozta: hazánkban a köz­rend és a közbiztonság szilárd, további fenntartá­sa érdekében azonban fo­kozott figyelemmel kell kí­sérni a bűnözés alakulását, és ehhez mérten biztosíta­ni az eredményes és min­den szinten összehangolt bűnüldöző tevékenységet. A népgazdaság gyors fej­lődése, a termelés kon­centrációja, a nagy értékű és korszerű berendezések alkalmazása, valamint a műanyagok használatának terjedése megköveteli a tűzvédelem fokozott kor­szerűsítését is. Az Interjú rovatban Horváth Sándor tűzoltó ezredes, a BM TOP országos parancsnok­helyettese válaszol az ága­zati tűzvédelemmel, az ed­dig elért eredményekkel, és a még megoldásra váró problémákkal kapcsolatos kérdésekre. A kriminalisztikai té­mák közül igen figyelemre méltó dr. Dobos János júliusi számából rendőr alezredes A nyo­mozási holtpont értelme­zése és feloldása címmel megjelent tanulmánya. Az ismeretlen tettesű bűn­ügyek felderítésének, il­letve egy-egy személy bű­nössége bizonyításának egyaránt lehetnek olyan problémái, amelyek a fel­derítést vagy a bizonyítást veszélyeztetik. Ezt a hely­zetet a nyomozói szóhasz­nálat holtpontnak nevezi. A szerző az ezt előidéző okokkal és körülményekkel foglalkozik, és javaslatot tesz feloldásuk lehetőségei­re. A Tudományos élet ro­vatban dr. Wiener A. Imre számol be a Magyar Jo­gász Szövetség és a Buda­pesti Ügyvédi Kamara 1976 áprilisában rendezett vitaüléséről, ahol védők, ügyészek és vizsgálótisztek részvételével tárgyalták meg a védelemhez való jog gyakorlatban történő érvé­nyesülésének problémáit. Több cikk foglalkozik kriminológiai kérdésekkel, így dr. Pusztai László Kri­minálgeográfia című tanul­mánya, a Külföldi tapasz­talatok rovatban A tudo­mányos-technikai forrada­lom hatása a kriminológiai előrejelzésre című írás és az előző számban megje­lent, a cigánybűnözésről szóló tanulmányhoz dr. Fe­­rencz Zoltán hozzászólása A közterületek közrendje és közbiztonsága megszilár­dításának egyik alapvető tényezője a járőrszolgálat megfelelő szervezése. Dr. Virág Ferenc rendőr alez­redes a kaposvári rendőr­­kapitányság működési terü­letén meghonosított járőr­körzeti rendszer tapaszta­latait ismerteti. Tanulságos, változatos a Bűncselekmények-nyo­­mozások rovat. Kasszabe­törések felderítéséről, kis­iparos üzérkedésének lelep­lezéséről, valamint a KON­­SUMEX-áruk eladásával elkövetett bűncselekmények tapasztalatairól számol be a téma iránt érdeklődők­nek. A titkos háború történe­téből című sorozatban a II. világháború nagy aktivitás­sal működő ügynökei egyi­kének kétkulacsos tényke­déséről közöl izgalmas epi­zódot a folyóirat. A Lapszemle és a Tájé­koztató rovatok továbbra is a külföldi szaklapok leg­újabb érdekességeiből ösz­­szeállított válogatással je­lentkeznek. A közlekedési feltevéspá­lyázat 5. számú feltevése megoldásának ismertetésé­vel zárul a júliusi szám. G. L.-né

Next