Magyar Rendőr, 1977. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-10 / 49. szám
Harminc éve város Tatabánya Tatabánya nem szerepel sűrűn az idegenforgalmi prospektusokban. Hosszú ideig a város fölött szárnyait kiterjesztő turulmadár számított egyetlen látványosságának, maga a bányásztelepülés nemigen vonzotta a turistákat. De hát mi is csábította volna erre az idegent? A poros, füstös levegő? A sivár bányásztelepek? A rosszhírű kocsmák? A tatabányaiak először 1945 után érezték, hogy számít rájuk az ország. A széncsaták idején büszkén olvasgatták a lapokat, és tulajdonképpen ekkor alakult ki az igazi tatabányai lokálpatriotizmus, mert a munka társadalmában a bányász előkelő helyet foglal el. Nemrégiben volt 30 éve annak, hogy a szomszédos bányásztelepüléseket Tatabányához csatolták, és városi rangot kapott. Ma már tatabányainak lenni fogalom. És napjainkban már nemcsak munkájukra, de városukra is büszkék lehetnek. Tatabánya 1950 óta Komárom megye székhelye. Az egykori sivár bányászkolóniák (úgynevezett „hatajtós” házaikkal) sorra megszűnnek, helyükbe modern házak kerülnek. Messze már az az idő, amikor a bányász szó mellé automatikusan a nyomort gondoltuk. A város körüli hétvégi telkek, a rengeteg gépjármű (minden negyedik tatabányai családnak van autója!), az üzletek forgalma mind tanúsítja: a szegény bányásztelepülésből harminc év alatt gazdag iparváros lett, az ország legnagyobb bányászvárosa. Más lett Tatabánya, mások lettek rendőrei is. A városi kapitányság modern épületében eszünkben sem jut, hogy egy évtizeddel ezelőtt még milyen sivár épület adott otthont Tatabánya rendőreinek. Ma, az udvaron gépkocsik sora, akkor a kerékpár jelentette a technikát. A kapitányság munkájának jelentős részét alkotják a közlekedésrendészeti tennivalók — hajdanában eseményszámba ment egy-egy közlekedési szabálysértés vagy koccanásos baleset. Amikor várossá nyilvánították Tatabányát, 40 ezer lakosa sem volt. Ma már az állandó lakosok száma 71 ezer. A város hőskorában a közbiztonság meglehetősen ingatag talajon állott, a korabeli rendőri jelentések nagyon sok verekedésről, botrányról tanúskodnak. Komlóhoz hasonlóan a városépítés idején itt is mindenféle elem megfordult, némelyik munkásszálláson az ment ritkaságszámba, ha valamelyik lakó büntetlen előéletű volt. A hatvanas évek derekától beszélhetünk tulajdonképpen a szó igazi értelmében vett közbiztonságról, amelynek első számú védelmezőiről, a tatabányai rendőrökről így beszél Bokros Albert, az MSZMPTatabányai városi Bizottságának titkára: — Párt-végrehajtó bizottságunk a közelmúltban értékelte a kapitányság munkáját. Lényeges eredménynek tartjuk valamennyien, hogy rendőreink alkalmasak a rájuk bízott feladatok ellátására, lelkiismeretesek, szeretik hivatásukat. Ebben természetesen szerepet játszik az is, hogy a kapitányság állományának túlnyomó többsége ma már rendelkezik a beosztásához szükséges állami, szakmai és politikai iskolai végzettséggel. A pártbizottság titkára — miként a város is — fiatal. Tatabánya látványos fejlesztését tulajdonképpen ebben az évtizedben kezdték el. Mindennapos beszédtéma az eocénprogram, amely nemcsak Tatabánya, hanem az egész Komárom megye életére is kihatással lesz. A bányászváros ma még heterogén képet mutat: a modern városközponttól nem messze még áll a régi bányászházak egy része, mintegy összehasonlítási alapjául múltnak és jelennek. De a régi házak többsége előtt is gépkocsik parkolnak, és jól öltözött emberek térnek haza a munkából. Tatabánya már a múltban beírta nevét a munkásmozgalom történetébe. Osztályharcos bányászszervezetek, sztrájkok, csendőrsortűz, 1944 őszén partizántevékenység, ezek a főbb eseményei a felszabadulás előtti évtizedeknek. Legnagyobb bányászvárosunk méltón lehet büszke jelenére és jövőjére. VEZDA JÁNOS A rendőri munkának is egyik alapfeltétele a közművelődés. Képünkön a városi könyvtár épülete Ez a hatalmas bronz turulmadár volt valamikor Tatabánya egyetlen látványossága Bokros Albert, az MSZMP tatabányai bizottságának titkára: A kapitánysággal való együttműködés szívügyünk A kocsiban levő kisgyerek már nem fog emlékezni ezekre a régi bányásztelepekre (Fotó: Várhelyi László) A megnövekedett gépjárműforgalom megsokszorozta a rendőri tennivalókat is