Magyar Rendőr, 1977. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-10 / 49. szám

Harminc éve város Tatabánya Tatabánya nem szerepel sűrűn az idegenforgalmi prospektusokban. Hosszú ideig a város fölött szárnyait kiterjesztő turulmadár számított egyetlen látványosságának, maga a bányásztelepülés nemigen vonzotta a turistákat. De hát mi is csábítot­ta volna erre az idegent? A poros, füstös levegő? A sivár bányásztele­pek? A rosszhírű kocsmák? A tatabányaiak először 1945 után érezték, hogy számít rájuk az or­szág. A széncsaták idején büszkén olvasgatták a lapokat, és tulajdon­képpen ekkor alakult ki az igazi tatabányai lokálpatriotizmus, mert a munka társadalmában a bányász előkelő helyet foglal el. Nemrégiben volt 30 éve annak, hogy a szomszédos bányásztelepülé­seket Tatabányához csatolták, és vá­rosi rangot kapott. Ma már tatabá­nyainak lenni fogalom. És napjaink­ban már nemcsak munkájukra, de városukra is büszkék lehetnek. Ta­tabánya 1950 óta Komárom megye székhelye. Az egykori sivár bányász­kolóniák (úgynevezett „hatajtós” há­zaikkal) sorra megszűnnek, helyükbe modern házak kerülnek. Messze már az az idő, amikor a bányász szó mellé automatikusan a nyomort gondoltuk. A város körüli hétvégi telkek, a rengeteg gépjármű (min­den negyedik tatabányai családnak van autója!), az üzletek forgalma mind tanúsítja: a szegény bányász­­településből harminc év alatt gaz­dag iparváros lett, az ország legna­gyobb bányászvárosa. Más lett Tatabánya, mások lettek rendőrei is. A városi kapitányság modern épületében eszünkben sem jut, hogy egy évtizeddel ezelőtt még milyen sivár épület adott otthont Tatabánya rendőreinek. Ma, az ud­varon gépkocsik sora, ak­kor­ a ke­rékpár jelentette a technikát. A ka­pitányság munkájának jelentős ré­szét alkotják a közlekedésrendésze­ti tennivalók — hajdanában ese­ményszámba ment egy-egy közleke­dési szabálysértés vagy koccanásos baleset. Amikor várossá nyilvánították Tatabányát, 40 ezer lakosa sem volt. Ma már az állandó lakosok száma 71 ezer. A város hőskorában a köz­­biztonság meglehetősen ingatag ta­lajon állott, a korabeli rendőri je­lentések nagyon sok verekedésről, botrányról tanúskodnak. Komlóhoz hasonlóan a városépítés idején itt is mindenféle elem megfordult, né­melyik munkásszálláson az ment ritkaságszámba, ha valamelyik lakó büntetlen előéletű volt. A hatvanas évek derekától beszélhetünk tulaj­donképpen a szó igazi értelmében vett közbiztonságról, amelynek első számú védelmezőiről, a tatabányai rendőrökről így beszél Bokros Al­bert, az MSZMP­­Tatabányai városi Bizottságának titkára: — Párt-végrehajtó bizottságunk a közelmúltban értékelte a kapitány­ság munkáját. Lényeges eredmény­nek tartjuk valamennyien, hogy rendőreink alkalmasak a rájuk bí­zott feladatok ellátására, lelkiisme­retesek, szeretik hivatásukat. Ebben természetesen szerepet játszik az is, hogy a kapitányság állományának túlnyomó többsége ma már rendel­kezik a beosztásához szükséges ál­lami, szakmai és politikai iskolai végzettséggel. A pártbizottság titkára — miként a város is — fiatal. Tatabánya látványos fejlesztését tulajdonkép­pen ebben az évtizedben kezdték el. Mindennapos beszédtéma az eocén­program, amely nemcsak Tatabánya, hanem az egész Komárom megye életére is kihatással lesz. A bányászváros ma még hete­rogén képet mutat: a modern vá­rosközponttól nem messze még áll a régi bányászházak egy része, mint­egy összehasonlítási alapjául múlt­nak és jelennek. De a régi házak többsége előtt is gépkocsik parkol­nak, és jól öltözött emberek tér­nek haza a munkából. Tatabánya már a múltban beírta nevét a munkásmozgalom történeté­be. Osztályharcos bányászszerveze­tek, sztrájkok, csendőrsortűz, 1944 őszén partizántevékenység, ezek a főbb eseményei a felszabadulás előt­ti évtizedeknek. Legnagyobb bá­nyászvárosunk méltón lehet büszke jelenére és jövőjére. VEZDA JÁNOS A rendőri munkának is egyik alapfeltétele a közművelődés. Képünkön a városi könyvtár épülete Ez a hatalmas bronz turulmadár volt valamikor Tatabánya egyetlen látványossága Bokros Albert, az MSZMP tatabá­nyai bizottságának titkára: A kapi­tánysággal való együttműködés szív­ügyünk A kocsiban levő kisgyerek már nem fog emlékezni ezekre a régi bányász­telepekre (Fotó: Várhelyi László) A megnövekedett gépjárműforgalom megsokszorozta a rendőri tennivalókat is

Next