Magyar Rendőr, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-25 / 8. szám

A GYANÚ BEIGAZOLÓDOTT Helyszíni szemléről vonult be beosztottjaival a késő délutáni órákban Földes Imre őrnagy, a Dorogi Járási Rendőrkapitányság bűnügyi alosztályának vezetője. A Kőbányai Gyógyszerárugyár helyi gyáregysége mellett elhaladva az építkezési anyagok területén egy rende­sen öltözött férfira figyeltek fel. Bal kezében egy láthatóan súlyos aktatáskát, jobbjában pedig papírzsá­kot cipelt. Már ennyi is elégségesnek mutatkozott ahhoz, hogy a rendőrök igazoltassák az idegent. Iratait rendben találták, s elmondotta, hogy kubikosként dolgozik a gyógyszerárugyár területén, mégpedig a kivitelező vállalat alkalmazásában. Arra a kérdésre viszont már nem tudott megnyugtatóan válaszolni, hogy miért sie­tett „véletlenül" a porta kikerülésével a buszmegál­lóhoz. S nem kerülte el az igazoltatók figyelmét az a kö­rülmény sem, hogy a férfi a szemük elől igyekezett elrejteni a papírzsákot. Persze hogy oka volt rá, ab­ban ugyanis svéd gyártmányú, nagy teljesítményű szivattyú lapult, levágott tartozékaival. Ezek után az illető bevallotta, hogy a 15 ezer forin­tot érő szivattyút az üzemből lopta, csatlakozókábel­­jét és a tömlőjét is ő vágta le, mert gondolta, jó lesz otthon vizet kiemelni a kútból. — Legszívesebben visszavinném az üzem területére — mondta a rendőröknek, s makulátlan múltjára is hivatkozott. Halaszthatatlan nyomozási cselekményként termé­szetesen lefoglalták a szivattyút, s hiába tagadta Váci Miklós, hogy lopás útján hozzá került holmi nincs a lakásán, szabályosan és nyomban megtartották nála a házkutatást. Nem is hiába, mert 52 darab műanyag asztalterítőt, 64 darab műanyagból és bőrből készített táskát sikerült lefoglalni. A házkutatás alkalmával felkutatott tárgyakról Vá­ci közölte, hogy ugyancsak lopott holmik. Rokona a sárisápi tsz kisegítő üzeméből „hozta ki” értékesítés céljából. Tisztázódott közben Váci Miklós nem egészen maku­látlan múltja is. Kiderült, hogy korábban az egyik do­rogi gyárból Verhovina kismotorkerékpárt akart eltu­lajdonítani a kerítés mellől. Szándéka végrehajtásá­ban megakadályozták, így akkor pénzbüntetéssel meg­úszta a dolgot. Most azonban alaposan rajtavesztett a rendőrség ébersége folytán. Nem véletlen ebben a járásban a gyakori tetten­érés. Elemezve a tanulságos eseteket, a rendőrök tud­ják, érdemes szolgálatban és azon kívül a gyanúsnak tetsző legkisebb körülményre is nyomban felfigyelni, legyen az a rendeltetésének meg nem felelő mozgás valamely területen, vagy az alkalomhoz egyáltalán nem illő öltözködés, vagy furcsának tűnő szállítás gyalogosan, járművön. És vagyon elleni bűncselekmények gyanúja esetén indokolt a nyomban megtartandó házkutatás is, mert rendszerint más bűncselekmények tárgyi bizonyítási eszközeit lehet előkeríteni és biztosítani. CSIZMADIA GYÖRGY A le­foglalt bűnjel (Fotó: Kovács i­n­­ te) A soproni Entzbruder Dezső Fiúkollégiumban 1977 szeptemberében úgy kezdődött a kollégiumi élet, mint az előző évek­ben. A szorgalmas diákok villanyoltásig tanultak a tanulószobákban. Éjszaká­ra itt hagyták tanszerei­ket, kabátjukat, benne a zsebpénzüket. Azonban egy reggelre a fogason hagyott egyik ka­bátból pénz tűnt el, majd egyre gyakrabban panasz­kodtak a diákok, hogy az éjszakára a tanulóban ha­gyott kabátjukból, iskola­táskájukból kisebb-na­­gyobb összegeket (50—500 forintot) loptak el, tolvaj van közöttük. A sértettek közé tarto­zott Horváth Attila, a Széchenyi István Gimná­zium IVE osztályos ta­nulója, akitől az ismeret­len tettes 100, majd 500 forintot lopott el. Barát­jával, Slezák Tamással és „megbízható” tanulótársai­val figyelő szolgálatot szer­veztek az éjszakai órákra a tettes leleplezésére. Volt „gyanúsítottjuk” is, de te­tten érni nem sikerült, viszont a sértettek száma egyre szaporodott. Ekkor határozta el a két jó barát, hogy elektro­mos jelzőrendszert készí­tenek. Fém golyóstoll vá­zából, reléből, csengőből készítették el műszerüket, energiaforrásként zseb­lámpaelemet használtak. Amikor a golyóstoll váza kimozdult függőleges helyzetéből, a beleépített rugós nehezék hozzáért a váz falához, rövidre zár­ta az áramkört, s megszó­lalt a csengő. A folyama­tos csengetést a közbeik­tatott relé biztosította. A sikeres főpróba után, 1977. november 14-én es­te a golyóstollnak látszó vázat az 5-ös tanulóban Horváth Atttila a fogason lógó nagykabátja belső zsebébe helyezte, és mellé tett egy feljegyzett sor­számú ötvenforintost. Az egy emelettel feljebb levő hálószobájukban te­lepített jelzőkészüléket vé­kony, alig látható huzallal kötötték össze a golyós­toll vázával. Ezen az éjszakán izgal­mukban alig aludtak, vártak. Nem sokáig. Haj­nalban, fél 2-kor a csengő megszólalt. Rohantak a tanulóba, ahol tettenérték B. A. kollégistatársukat, aki meglepetésében csak annyit mondott: Ne szól­jatok, megfizetem a kárt. A tanulók is meglepődtek, mert nem a gyanúsítottju­kat fogták el, hanem azt a társukat, aki naponta a tanítás kezdete előtt zseb­pénzének kiegészítése cél­jából egy ktsz-hez járt fűteni. Az ügy vizsgálata so­rán megállapították, hogy a fiatalkorú B. A. tizen­két tanulótársát lopta meg, összesen 3330 forint ösz­­szegben. A nyomozási iratokat vádjavaslattal továbbítot­ták a Győr-Sopron megyei Főügyészség fiatalkorúak ügyészének. IVÁNKOVITS RÓBERT rendőr főhadnagy Horváth Attila és Slezák Tamás össze­szereli a jelző­készüléket (Fotó: Németh József) HÁROM TÁSKA BÉLYEG Jól intézkedő, tapasz­talt rendőrnek ismerik a XIV. kerületi Rendőrkapi­tányságon Szaszkó József főtörzsőrmestert. Két év­tizede teljesít szolgálatot, s­ a közrend védelmében eltöltött húsz év alatt jó néhány körözött bűnöző felkutatásában, elfogásá­ban vett részt. Valószínű­leg éppen ezért esett rá a váltásparancsnok vá­lasztása, amikor két, rab­lással gyanúsított fiatal­embert kellett előállítani a kapitányságra. A ködös téli délelőttön történtekre így emlékezett vissza néhány nappal ké­sőbb a főtörzsőrmester: — Délelőttös voltam, és éppen valamiért az ügye­letén tartózkodtam, ami­kor parancsot kaptam, hogy járőrtársammal azonnal menjek a Nagy Lajos király útja 149 számú házban levő bé­lyegkereskedésbe, ahol két üzletfelet tart vissza a tu­lajdonos. Lilli József sza­kaszvezető ült a járőrgép­kocsi volánjához, s pár perc múlva már a hely­színen is voltunk. Megle­pődve vettük tudomásul, hogy az üzlet előtt leg­alább húszan őrködnek. Körülbelül akkor kezdtek kopogni a telexek a rend­őrkapitányságokon, amikor Szaszkó főtörzsőrmesterék megérkeztek a bélyegke­reskedésbe. A telexgépek egy 30 és egy 18 év körüli fiatalember körözésének el­rendelését adták hírül, akik alaposan gyanúsíthatók M. úr kirablásával. M. úr a Széchenyi uszo­dában ismerkedett meg a két ifjúval, akik — mi­után M. a lakására invi­tálta őket — az éj folya­mán kifosztották. Elvit­ték a hozzávetőlegesen 40 000 forintot érő bélyeg­gyűjteményét, a személyi igazolványát, osztrák bankbetétkönyvét, de még a végrendeletét is. A tet­tesek „előrelátóan” meg­bízólevelet készítettek, amelyben M. meghatal­mazza őket a bélyegek el­adására. S mert ennek aláírására M. szépszerével nem volt hajlandó, késsel fenyegetve csikarták ki tőle az aláírást. Fodor Szilárd bélyegke­reskedő számára is jó ideig emlékezetes marad az a nap, amikor először őt nézték rablónak A rablást követő reggelen ugyanis bement a Ma­gyar Filatéliai Vállalat­hoz. Évek óta szinte min­den héten megfordul­ott értékesítési, vásárlási ügyekben, a portás azon­ban most nem akarta megismerni. A BRFK bűn­üldözési osztálya már kora reggel értesítette vállalatu­kat a rablásról, szinte a be­jelentés vétele utáni per­cekben, s a személyleírás il­lett Fodor Szilárdra. Persze a tévedés egykettőre kide­rült, viszont a bélyegkeres­kedő így most már mindent tudott. Még mindig a portán történt kellemetlenség járt a fejében, amikor a szo­kásos időben kinyitotta üzletét. Szinte fel sem tol­hatta rendesen a rolót, amikor a szomszéd kapu­aljból két fiatalember lé­pett elő. Egy szemvilla­násnyi idő alatt megfo­gant agyában a gyanú, és Fodor Szilárd betessékel­te az eladni szándékozó­kat. Kinyitotta a szekré­nyeit, íróasztalát, aztán udvariasan az áru felől érdeklődött. („Ilyen rossz megjelenésű alakoktól egyébként sem szoktam meg tíz forint értékű bé­lyeget sem venni” — mondta később.) A korai üzletfelek ki­nyitották a náluk levő há­rom táska egyikét, és ki­rakodtak az asztalra. A kereskedő nagyító nélkül is látta, hogy az áru érté­ke tízezer forint felett van. Néhány keresztkér­désből kitűnt: az állítóla­gos tulajdonosok csak annyit tudnak a bélyegek­ről, hogy ha megnedvesít­ve borítékra ragasztjuk, postázni lehet a levelet. A gyanú tehát tény lett: két, veszedelmes ügyfél van a boltban. Kettő egy ellen — ez nem jó arány, tehát várni kell. És kér­dezősködni, hadd teljen az idő. Mindig az idősebb válaszolt, a fiatalabbik visszahúzódva hallgatott. Személyi igazolvány he­lyett előhúzták a megha­talmazást. Kétféle tintá­val és kézírással készült. Tanúk kézjegye nincs raj­ta, pedig ez ilyenkor írat­lan szabály. A kereskedő nézegette a bélyegeket, látható mó­don elfoglalta magát, buz­gón számolt. Jobb keze a fiókban a japán papír­­vágó kés markolatát szo­rongatta. Végre érkezett két újabb vendég, leültet­te őket, és folytatta az időhúzást. Jó félóra múl­va — ekkorra eléggé meg­telt az üzlet, elnézést kért, és átszaladt a szomszéd­ba. Az étterem pincérei ismerősök, szívesen átjön­nek vele az üzletbe. Amikor visszatérnek, súlyos dolgo­kat helyeznek kilátásba a két fiatalembernek. Az egyik a zsebébe nyúlna, de lebeszélik róla. Szaszkó főtörzsőrmester még nem tud a körözés­ről, de ez a két fiú sehogy sem tetszik neki. Amazok elkeseredetten próbálják magukat igazolni, hogy őket M. úr bízta meg: fejenként négyszázat kapnak, ha el­adják a bélyegeket. Vég­ső érvként egyikük elő­húzta zoknijából M. úr személyi igazolványát. Ez már Szaszkó főtörzsőr­mesternek sok volt. Majd benn, a kapitányságon folytatjuk, kérem, a be­szélgetést — mondta, és a járőrgépkocsiba tessé­kelte a bélyegárusokat. Amikor a rendőrkapi­tányság ügyeletén Világi Ferenc és fiatalkorú tet­testársa kirakodott zsebei­ből, és Szaszkó főtörzsőr­mester rutinosan átvizs­gálta a felsőruhákat. Vi­lági egyik zsebében vala­mi furcsa dolgot tapintott. Amikor kezét kihúzta, uj­ja hegyéből ömlött a vér. A meztelen borotvapenge nem véletlenül volt ott. A rablással alaposan gya­núsítható két fiatal nem­sokára a BRFK vizsgála­ti osztályának fogdájába került, s az elfogás után néhány óra telt csak el, amikor az írógépek ko­pogni kezdtek. Készültek a részletes beismerő val­lomások. Szöveg és kép: OCSKAY ZOLTÁN Szaszkó József főtörzsőrmester érkezése sokáig emlékezetes marad Fodor Szilárd bélyegkeres­­kedő számára

Next