Magyar Rendőr, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-25 / 8. szám
A GYANÚ BEIGAZOLÓDOTT Helyszíni szemléről vonult be beosztottjaival a késő délutáni órákban Földes Imre őrnagy, a Dorogi Járási Rendőrkapitányság bűnügyi alosztályának vezetője. A Kőbányai Gyógyszerárugyár helyi gyáregysége mellett elhaladva az építkezési anyagok területén egy rendesen öltözött férfira figyeltek fel. Bal kezében egy láthatóan súlyos aktatáskát, jobbjában pedig papírzsákot cipelt. Már ennyi is elégségesnek mutatkozott ahhoz, hogy a rendőrök igazoltassák az idegent. Iratait rendben találták, s elmondotta, hogy kubikosként dolgozik a gyógyszerárugyár területén, mégpedig a kivitelező vállalat alkalmazásában. Arra a kérdésre viszont már nem tudott megnyugtatóan válaszolni, hogy miért sietett „véletlenül" a porta kikerülésével a buszmegállóhoz. S nem kerülte el az igazoltatók figyelmét az a körülmény sem, hogy a férfi a szemük elől igyekezett elrejteni a papírzsákot. Persze hogy oka volt rá, abban ugyanis svéd gyártmányú, nagy teljesítményű szivattyú lapult, levágott tartozékaival. Ezek után az illető bevallotta, hogy a 15 ezer forintot érő szivattyút az üzemből lopta, csatlakozókábeljét és a tömlőjét is ő vágta le, mert gondolta, jó lesz otthon vizet kiemelni a kútból. — Legszívesebben visszavinném az üzem területére — mondta a rendőröknek, s makulátlan múltjára is hivatkozott. Halaszthatatlan nyomozási cselekményként természetesen lefoglalták a szivattyút, s hiába tagadta Váci Miklós, hogy lopás útján hozzá került holmi nincs a lakásán, szabályosan és nyomban megtartották nála a házkutatást. Nem is hiába, mert 52 darab műanyag asztalterítőt, 64 darab műanyagból és bőrből készített táskát sikerült lefoglalni. A házkutatás alkalmával felkutatott tárgyakról Váci közölte, hogy ugyancsak lopott holmik. Rokona a sárisápi tsz kisegítő üzeméből „hozta ki” értékesítés céljából. Tisztázódott közben Váci Miklós nem egészen makulátlan múltja is. Kiderült, hogy korábban az egyik dorogi gyárból Verhovina kismotorkerékpárt akart eltulajdonítani a kerítés mellől. Szándéka végrehajtásában megakadályozták, így akkor pénzbüntetéssel megúszta a dolgot. Most azonban alaposan rajtavesztett a rendőrség ébersége folytán. Nem véletlen ebben a járásban a gyakori tettenérés. Elemezve a tanulságos eseteket, a rendőrök tudják, érdemes szolgálatban és azon kívül a gyanúsnak tetsző legkisebb körülményre is nyomban felfigyelni, legyen az a rendeltetésének meg nem felelő mozgás valamely területen, vagy az alkalomhoz egyáltalán nem illő öltözködés, vagy furcsának tűnő szállítás gyalogosan, járművön. És vagyon elleni bűncselekmények gyanúja esetén indokolt a nyomban megtartandó házkutatás is, mert rendszerint más bűncselekmények tárgyi bizonyítási eszközeit lehet előkeríteni és biztosítani. CSIZMADIA GYÖRGY A lefoglalt bűnjel (Fotó: Kovács in te) A soproni Entzbruder Dezső Fiúkollégiumban 1977 szeptemberében úgy kezdődött a kollégiumi élet, mint az előző években. A szorgalmas diákok villanyoltásig tanultak a tanulószobákban. Éjszakára itt hagyták tanszereiket, kabátjukat, benne a zsebpénzüket. Azonban egy reggelre a fogason hagyott egyik kabátból pénz tűnt el, majd egyre gyakrabban panaszkodtak a diákok, hogy az éjszakára a tanulóban hagyott kabátjukból, iskolatáskájukból kisebb-nagyobb összegeket (50—500 forintot) loptak el, tolvaj van közöttük. A sértettek közé tartozott Horváth Attila, a Széchenyi István Gimnázium IVE osztályos tanulója, akitől az ismeretlen tettes 100, majd 500 forintot lopott el. Barátjával, Slezák Tamással és „megbízható” tanulótársaival figyelő szolgálatot szerveztek az éjszakai órákra a tettes leleplezésére. Volt „gyanúsítottjuk” is, de tetten érni nem sikerült, viszont a sértettek száma egyre szaporodott. Ekkor határozta el a két jó barát, hogy elektromos jelzőrendszert készítenek. Fém golyóstoll vázából, reléből, csengőből készítették el műszerüket, energiaforrásként zseblámpaelemet használtak. Amikor a golyóstoll váza kimozdult függőleges helyzetéből, a beleépített rugós nehezék hozzáért a váz falához, rövidre zárta az áramkört, s megszólalt a csengő. A folyamatos csengetést a közbeiktatott relé biztosította. A sikeres főpróba után, 1977. november 14-én este a golyóstollnak látszó vázat az 5-ös tanulóban Horváth Atttila a fogason lógó nagykabátja belső zsebébe helyezte, és mellé tett egy feljegyzett sorszámú ötvenforintost. Az egy emelettel feljebb levő hálószobájukban telepített jelzőkészüléket vékony, alig látható huzallal kötötték össze a golyóstoll vázával. Ezen az éjszakán izgalmukban alig aludtak, vártak. Nem sokáig. Hajnalban, fél 2-kor a csengő megszólalt. Rohantak a tanulóba, ahol tettenérték B. A. kollégistatársukat, aki meglepetésében csak annyit mondott: Ne szóljatok, megfizetem a kárt. A tanulók is meglepődtek, mert nem a gyanúsítottjukat fogták el, hanem azt a társukat, aki naponta a tanítás kezdete előtt zsebpénzének kiegészítése céljából egy ktsz-hez járt fűteni. Az ügy vizsgálata során megállapították, hogy a fiatalkorú B. A. tizenkét tanulótársát lopta meg, összesen 3330 forint öszszegben. A nyomozási iratokat vádjavaslattal továbbították a Győr-Sopron megyei Főügyészség fiatalkorúak ügyészének. IVÁNKOVITS RÓBERT rendőr főhadnagy Horváth Attila és Slezák Tamás összeszereli a jelzőkészüléket (Fotó: Németh József) HÁROM TÁSKA BÉLYEG Jól intézkedő, tapasztalt rendőrnek ismerik a XIV. kerületi Rendőrkapitányságon Szaszkó József főtörzsőrmestert. Két évtizede teljesít szolgálatot, s a közrend védelmében eltöltött húsz év alatt jó néhány körözött bűnöző felkutatásában, elfogásában vett részt. Valószínűleg éppen ezért esett rá a váltásparancsnok választása, amikor két, rablással gyanúsított fiatalembert kellett előállítani a kapitányságra. A ködös téli délelőttön történtekre így emlékezett vissza néhány nappal később a főtörzsőrmester: — Délelőttös voltam, és éppen valamiért az ügyeletén tartózkodtam, amikor parancsot kaptam, hogy járőrtársammal azonnal menjek a Nagy Lajos király útja 149 számú házban levő bélyegkereskedésbe, ahol két üzletfelet tart vissza a tulajdonos. Lilli József szakaszvezető ült a járőrgépkocsi volánjához, s pár perc múlva már a helyszínen is voltunk. Meglepődve vettük tudomásul, hogy az üzlet előtt legalább húszan őrködnek. Körülbelül akkor kezdtek kopogni a telexek a rendőrkapitányságokon, amikor Szaszkó főtörzsőrmesterék megérkeztek a bélyegkereskedésbe. A telexgépek egy 30 és egy 18 év körüli fiatalember körözésének elrendelését adták hírül, akik alaposan gyanúsíthatók M. úr kirablásával. M. úr a Széchenyi uszodában ismerkedett meg a két ifjúval, akik — miután M. a lakására invitálta őket — az éj folyamán kifosztották. Elvitték a hozzávetőlegesen 40 000 forintot érő bélyeggyűjteményét, a személyi igazolványát, osztrák bankbetétkönyvét, de még a végrendeletét is. A tettesek „előrelátóan” megbízólevelet készítettek, amelyben M. meghatalmazza őket a bélyegek eladására. S mert ennek aláírására M. szépszerével nem volt hajlandó, késsel fenyegetve csikarták ki tőle az aláírást. Fodor Szilárd bélyegkereskedő számára is jó ideig emlékezetes marad az a nap, amikor először őt nézték rablónak A rablást követő reggelen ugyanis bement a Magyar Filatéliai Vállalathoz. Évek óta szinte minden héten megfordulott értékesítési, vásárlási ügyekben, a portás azonban most nem akarta megismerni. A BRFK bűnüldözési osztálya már kora reggel értesítette vállalatukat a rablásról, szinte a bejelentés vétele utáni percekben, s a személyleírás illett Fodor Szilárdra. Persze a tévedés egykettőre kiderült, viszont a bélyegkereskedő így most már mindent tudott. Még mindig a portán történt kellemetlenség járt a fejében, amikor a szokásos időben kinyitotta üzletét. Szinte fel sem tolhatta rendesen a rolót, amikor a szomszéd kapualjból két fiatalember lépett elő. Egy szemvillanásnyi idő alatt megfogant agyában a gyanú, és Fodor Szilárd betessékelte az eladni szándékozókat. Kinyitotta a szekrényeit, íróasztalát, aztán udvariasan az áru felől érdeklődött. („Ilyen rossz megjelenésű alakoktól egyébként sem szoktam meg tíz forint értékű bélyeget sem venni” — mondta később.) A korai üzletfelek kinyitották a náluk levő három táska egyikét, és kirakodtak az asztalra. A kereskedő nagyító nélkül is látta, hogy az áru értéke tízezer forint felett van. Néhány keresztkérdésből kitűnt: az állítólagos tulajdonosok csak annyit tudnak a bélyegekről, hogy ha megnedvesítve borítékra ragasztjuk, postázni lehet a levelet. A gyanú tehát tény lett: két, veszedelmes ügyfél van a boltban. Kettő egy ellen — ez nem jó arány, tehát várni kell. És kérdezősködni, hadd teljen az idő. Mindig az idősebb válaszolt, a fiatalabbik visszahúzódva hallgatott. Személyi igazolvány helyett előhúzták a meghatalmazást. Kétféle tintával és kézírással készült. Tanúk kézjegye nincs rajta, pedig ez ilyenkor íratlan szabály. A kereskedő nézegette a bélyegeket, látható módon elfoglalta magát, buzgón számolt. Jobb keze a fiókban a japán papírvágó kés markolatát szorongatta. Végre érkezett két újabb vendég, leültette őket, és folytatta az időhúzást. Jó félóra múlva — ekkorra eléggé megtelt az üzlet, elnézést kért, és átszaladt a szomszédba. Az étterem pincérei ismerősök, szívesen átjönnek vele az üzletbe. Amikor visszatérnek, súlyos dolgokat helyeznek kilátásba a két fiatalembernek. Az egyik a zsebébe nyúlna, de lebeszélik róla. Szaszkó főtörzsőrmester még nem tud a körözésről, de ez a két fiú sehogy sem tetszik neki. Amazok elkeseredetten próbálják magukat igazolni, hogy őket M. úr bízta meg: fejenként négyszázat kapnak, ha eladják a bélyegeket. Végső érvként egyikük előhúzta zoknijából M. úr személyi igazolványát. Ez már Szaszkó főtörzsőrmesternek sok volt. Majd benn, a kapitányságon folytatjuk, kérem, a beszélgetést — mondta, és a járőrgépkocsiba tessékelte a bélyegárusokat. Amikor a rendőrkapitányság ügyeletén Világi Ferenc és fiatalkorú tettestársa kirakodott zsebeiből, és Szaszkó főtörzsőrmester rutinosan átvizsgálta a felsőruhákat. Világi egyik zsebében valami furcsa dolgot tapintott. Amikor kezét kihúzta, ujja hegyéből ömlött a vér. A meztelen borotvapenge nem véletlenül volt ott. A rablással alaposan gyanúsítható két fiatal nemsokára a BRFK vizsgálati osztályának fogdájába került, s az elfogás után néhány óra telt csak el, amikor az írógépek kopogni kezdtek. Készültek a részletes beismerő vallomások. Szöveg és kép: OCSKAY ZOLTÁN Szaszkó József főtörzsőrmester érkezése sokáig emlékezetes marad Fodor Szilárd bélyegkereskedő számára