Magyar Rendőr, 1978. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-09 / 49. szám
TÖRETLEN ÉLETPÁLYA Alig ötvenévesen, 1972-ben került nyugállományba Jeli József őrnagy a Pécsi városi és járási Rendőrkapitányság állományából. Súlyosan megrongálódott egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy továbbra is fegyveres testület kötelékében dolgozzon. Senki sem tehetett volna szemrehányást a betegségével viaskodó férfinak, ha megnövekedett szabad idejét elsősorban pihenésre fordítja, s aligha várt el tőle bárki is még újabb áldozatos erőfeszítéseket. Jeli őrnagy azonban, orvosi segítséggel némileg megerősödve, lakóhelyének pártalapszervezetében politikai munkára jelentkezett. Bár ott is ismerték nehézségeit, kapott pártmegbízatást, s egy idő után kiderült, az alapszervezetnek talán legaktívabb tagja. 1975-ben alapszervezeti titkárrá választották. Irányításával a túlnyomórészt nyugdíjas párttagokat tömörítő alapszervezet munkája megélénkült, mind több, a lakóterület életének egészére kiható vállalkozásba fogtak, a Hazafias Népfront területi bizottságával együttműködve új létesítmények elkészítését mozdították elő, számos, nagy érdeklődést kiváltó társadalmi és kulturális programot rendeztek. Jeli József ugyanakkor régi, kedves időtöltésére is mind nagyobb gondot fordított — 1957 óta tudósítója, levelezője a Magyar Rendőrnek —, írásaival ismét sűrűbben jelentkezett lapunk hasábjain, országos irodalmi pályázatokon is részt vett, s elkészült több mint háromszáz oldalas önéletrajzi feljegyzéseivel. A nyugalmazott őrnagy úgy véli, életútjának fordulatai, a rendőri munkájának, bajtársaival közös helytállásának tapasztalatai okulásul szolgálhatnak a fiatalabb nemzedéknek, ezért írásban is meg kell örökítenie őket. Akkor is, ha az írás, a visszaemlékezés nemcsak örömöket kínál, hanem komoly gyötrelmekkel is jár. Nem szellemi küzdelemmel, hiszen az egykori, három elemis gazdasági cseléd rendszerünkben kiteljesítette műveltségét, éjt-nappali egybemosó szolgálati kötelezettségei mellett is tanult: elvégezte a nyolc általánost, majd középiskolában folytatta tanulmányait, érettségit tett. Vállalta a szakmai képzés megnyíló lehetőségeit is, az elsők között végzett a Korvin Ottó Bűnügyi Szakiskolán. Nincs tehát gondja emlékeinek szabatos megfogalmazásával, nem kell különösebben keresnie az árnyaltabb, pontosabb kifejezéseket mondanivalójához — birtokában van a tiszta, jó fogalmazáshoz szükséges ismereteknek. És személyes adottságai, mesélőkedve, megragadó stílusa könnyedén vezetik tollát. Küzdelmet az írás gyakorlati teendőivel folytat, miként minden fizikai cselekvés, a mozgás, a járás is nehezére esik. Betegsége miatt írni csak fekvő helyzetben tud, s a párttitkári teendőit is csak menet közbeni pihenőkkel, megmaradt erői tudatos összpontosításával képes ellátni. Mégis dolgozik, fárad, elsősorban mások érdekeinek szem előtt tartásával. Gazdag életútját s benne ennek a küzdeni tudásnak a tényeit is összesítő, több száz oldalas visszaemlékezését már irodalmi szerkesztő forgatja, kiadatása könnyen elképzelhető. Napi fáradozásainak eredményeit, fegyveres testületi helytállását és nyugdíjasként is kiemelkedő igyekezettel végzett társadalmi, politikai munkásságát azonban mindenképpen emlékezetükben őrzik elvtársai, barátai, volt kollégái és jelenlegi lakóterületi társai. Jeli József a felszabadulást követő időben szinte kamasz fejjel jelentkezett rendőrnek, tisztességgel végigküzdötte a demokratikus rend megszilárdításának igen nehéz időszakát — betegsége is ekkor, igen fiatal korában jelentkezett először —, és nagyon keményen, bátran helytállt az ellenforradalom idején, önéletrajzának talán legmegragadóbb része a pécsi bányászokkal együtt vállalt, a szocialista társadalmi tulajdon megvédelmezésében kifejtett tevékenységének leírása. Nyugdíjasként személyes része van egy általános iskola felújításának sikerében, egy nyugdíjasklub létrehozásában, a lakóterület vízellátása megjavításában. Tervei pedig — pártmunkájában és irodalmi vállalkozásában is — még további eredményekre törők. A Baranya megyei Rendőr-főkapitányság szakmai és pártvezetése figyelemmel kíséri Jeli őrnagy nem mindennapi küzdelmeit és munkásságát. Gyakori vendég a főkapitányságon, a közelmúltban azonban hívatták is. Már nyugállományban végzett példás társadalmi tevékenységéért, a rendőri testületnek nyugdíjasként is becsülést szerző fáradozásáért a főkapitány javaslatára a belügyminiszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával tüntette ki. CS. J. Reflexió SZIGORÚBB FELELŐSSÉGRE VONÁST! S apjuknak többé-kevésbé rendszeres olvasója vagyok. Nagyon megdöbbentett a 43. számban megjelent A figyelmetlenség áldozatai című írás. Ezzel kapcsolatban szeretném néhány gondolatomat közölni, mert én is olyan helyen dolgozom, ahol közel 10 év óta üzemel fénysorompó. Kétségbe vonom a cikkíró azon állítását, hogy a félsorompó megelőzte volna a tragédiát! A félsorompó ugyanis csak a menetirány szerinti jobb oldalon van, előtte állt a Zsiguli gépkocsi. A kerékpáros előtt tehát akkor is szabad lett volna az út, és ha a fényjelzést nem vette figyelembe, ugyanezt tette volna a félsorompóval is! A félsorompó, ha feltűnőbb is, mint a fényjelzés, de akadálynak egyáltalán nem akadály! A tragédiáért tehát csak az áldozat lehet a felelős. Egyébként a közúti fényjelzőknél (villanyrendőr) sincs félsorompó, és ha a cikkíró véleményét vennénk figyelembe, akkor oda is félsorompót kellene felszerelni. Azt pedig, hogy valaki ne ismerje a piros fény jelentését, nehezen lehet elképzelni. Hogy milyen a közlekedési morál a fénysorompóknál, az egyenesen elképesztő. A piros fény ellenére történő áthaladásokról nem beszélek, mert az elég megszokott dolog. De mi van akkor, ha a fénysorompó használhatatlan? Ha az átjáró áttekinthető a szükséges távolságban, nem kell jelzőőrrel fedezni az átjárót. Ilyenkor a jelzőlap sötét, s a KRESZ szerint a közúti jármű vezetőjének meg kell állnia, és meggyőződnie az áthaladás veszélytelenségéről. Mi a helyzet a gyakorlatban? Ha van félsorompó, csak azt nézik, a fényre egyáltalán nem is figyelnek. Ha fenn van a sorompórúd, megállás nélkül megy keresztül 20 járműből 19! Ha nincs félsorompó, a helyzet ugyanez. Hiába van a vonat 30—40 méterre az átjárótól. Külön tanulmányt érdemelne, hogy az átjárón való haladásnál hova figyelnek a járművezetők. Nagy részük a jelzőlámpa által mutatott fényre egyáltalán nem figyel. Ha sötét a jelzőlap, azt sem figyelik. Ha a rendőr igazoltatja őket, és megkérdezi, hogy miért nem álltak meg a fényjelre, azt sem tudják, hogy miért kellett volna megállniuk. Ezen a téren a helyzet csak akkor fog javulni, ha a fényjelzések figyelmen kívül hagyását szigorúan büntetik, és ezt rendszeresen köztik a sajtóban. Mindjárt javulna a helyzet. Addig, amíg a jelenlegi enyhe elbírálás van érvényben a fénysorompóknál, a baleseti helyzet egyáltalán nem javul, hanem tovább romlik, annak ellenére, hogy a fénysorompókra millió forintokat költenek. Ne a fénysorompót meg a leszerelt félcsapórudat, meg a leszerelést elrendelőket okoljuk akkor, amikor egyértelműen a járművezető a hibás. SZÁNTÓ IMRE MÁV-főintéző, Hódmezővásárhely Három nemzedék egy asztalnál A BRFK GÖP párt- és szakmai vezetése a KISZ-alapszervezetek közreműködésével 1978. november 10-én tartotta — a hagyományosan minden évben megrendezésre kerülő — nyugdíjas-találkozóját. A GÖP parancsnoka, dr. Nagy Géza őrnagy adott tájékoztatót az egység életéről, az elmúlt időszak legfontosabb feladatairól. A BM Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Duna Művészegyüttese igen színvonalas műsorát baráti, elvtársi találkozó követte. A jelenlevő fiataloknak élményt jelentett az idősebbekkel — köztük veteránokkal — való találkozás. Három nemzedék foglalt helyet az asztaloknál, vacsora közben a nyugdíjasok készséggel beszéltek több évtizedes tapasztalataikról, elmondták élményeiket. A közelmúltban történt szervezeti módosítás következtében nyugdíjasbizottságunk hatáskörébe több nyugdíjas került, külön köszöntöttük őket ebből az alkalomból. Kiemelt kérdésként kezeljük hoszszabb ideje a nyugdíjasokkal való foglalkozást, törődést. Az MSZMP BRFK V. B. határozata nyomán a BRFK III. V. B. is megvizsgálta a nyugdíjasok helyzetét, és megállapította, hogy a vonatkozó parancsok, utasítások érvényesülnek. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy az ezzel foglalkozó párt- és tömegszervezeti aktívák munkájának hatékonyságát növelni kell. Ezúton mondunk köszönetet a BM Központi Klub vezetésének, dolgozóinak, a BM Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Duna Művészegyüttese tagjainak színvonalas közreműködésükért. ZACHÁR GÉZA rendőr százados SZURKOLÓINK ÚJPESTI KLUBJA Az Újpesti Dózsa legutóbbi közgyűlésén így summázta véleményét a pártoló tagságról az elnökségi beszámoló: „Pártoló tagsági bizottságunknak és a hozzákapcsolódó üzemi, hivatali aktívahálózatnak a szervezése terén tett erőfeszítései az elmúlt évben tovább növelték pártoló tagjaink számát. Megelégedésünkre az Árpád úti klub helyett az ugyancsak IV. kerületi Paksi József utcában, a Hargita étterem helyiségében megnyitottuk a pártoló tagok klubját. Reméljük, hogy az új otthon vonzó lesz, s a kialakuló klubélet gyümölcsözik majd a tagszervezés eredményeiben is.” Más megfogalmazásban: a szurkolótábor erősítése, nevelése, közösségi szellemének ápolása, fejlesztése szempontjából sportegyesületünk vezetősége egyik lehetőségeként értékelte és értékeli az új klub megnyitását, működtetését. A külső Váci útból nyíló s a Megyeri út közelségében fekvő Paksi József utca felidézi Újpest régi hangulatát, de valamit már felvillant az épülő, fejlődő városból is. Csütörtöki napokon főként a fiatalok uralják a terepet, este 6-tól 10 óráig a disc jockey klub jóvoltából. Annyian vannak, hogy néha-néha szűknek bizonyul a 100 fő befogadására alkalmas terem (amely egyébként igazi lila-fehér termet idéz egyesületünk felnagyított jelvényével, zászlóival, továbbá a régebbi s a mai kiválóságok képmásaival). Persze nem csak a fiatalok látogatják a néhány hónapja működő klubot, s őket sem csak a tánc vonzza. Mert a lehetőség nagyobb, s a pártolók széles köre érezheti itt jól magát. Erről Laufer Róbert, az Újpesti Dózsa propaganda- és pártoló tagsági bizottságának titkára tájékoztatott bennünket. — Pártoló tagjaink egyebek között sakkoznak, elektromos tévéjátékkal, színes tévével szórakoznak. Meghatározott időnként képmagnóról vetítjük le a vidéken játszott labdarúgó-mérkőzéseket és egyéb sporteseményeket. A klub terveiben szerepel sportfilmek vetítése, diavetítéssel egybekötött élménybeszámolók tartása. S bizonyára nagy sikerük lesz majd az ide meghívott, neves lila-fehér sportolóknak, akik küzdelmesen szép pályafutásukról beszélve közelebb kerülnek szurkolóikhoz, rajongóikhoz. S akik napközben nem tudták megváltani jegyüket a hazai és nemzetközi mérkőzésekre, itt hozzájuthatnak, pártoló tagjaink pedig kedvezményesen válthatják meg belépőjüket a Megyeri úti stadionba. A klub hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton 16-tól 22 óráig, vasárnap 10-től 22 óráig tart nyitva, kedden zárva van. Mindössze féléves tapasztalat áll a rendelkezésünkre Amennyi is jelzi: egyesületünk az Észak-pesti Vendéglátó-ipari Vállalattal közösen mind eredményesebben fáradozik azon — s ebben bizton számíthat a IV. kerületi kapitányság megértő támogatására is —, hogy pártoló tagjaink, a szurkolók mind szélesebb tábora valóban hangulatos otthonra leljen a lila-fehérek klubjában. Ezáltal is szorosabbra fűződnek a szálak az egyik báziskerület dolgozói, fiataljai és a klub között. CSIZMADIA GYÖRGY A sakkozás nemcsak időtöltés (Fotó: Koltai Katalin)