Magyar Rendőr, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-27 / 39. szám
A bívilgyi technika archívumából 1973. január 18-án este M. János miskolci munkahelyéről abaújdevecseri lakására utazott. A vonaton azonban elaludt, és csak Mérán ébredt fel. Leszállt, bement a csárdába, lehajtott egy pohárka pálinkát, és gyalogosan elindult vissza az országúton. Körülbelül egy óra múlva egy arra haladó gépkocsi utasa talált rá. Az út szélén feküdt, feje csupa vér volt. A mentők a szikszói, majd a miskolci kórházba szállították, de életét már nem tudták megmenteni. Mi történt ez alatt az egy óra alatt? A fejet ért egyetlen sérülés olyan volt, mintha balta éle okozta volna. M. János kalapján is olyan éles szélű vágást találtak, amely ezt a feltevést erősítette. De ki üthette le a néptelen országúton? Holmijai nem hiányoztak, haragosai nem voltak, de még ha lettek volna is, akkor is nehéz lett volna feltételezni, hogy ott várták, ahova csak egy szerencsétlen véletlen miatt került. Bár a nyomok nem hasonlítottak a közlekedési baleseteknél megszokottakhoz, mégsem lehetett kizárni, hogy valamilyen jármű ütötte el a sötétben gyalogló M. Jánost. A kérdésre egyértelmű választ adott a szakértői vizsgálat. A sértett kalapján és a koponyatetőn levő sérülésben sötétzöld színű, kétrétegű festéksapkákat és felkenődéseket találtak. A nyomozók munkáját ettől kezdve megkönnyítették azok a kis, festett színminták, amelyeket a szakértők készítettek. Most már legalább azt tudták, hogy milyen színű tárgyat kell keresniük. A rengeteg zöldre festett balta és fejsze mellett 60 tehergépkocsi festékéből küldtek anyagot vizsgálatra. A szűrőn közülük csak egy festékminta akadt fenn, a mérai Új Élet Termelőszövetkezet Csepel gyártmányú tehergépkocsijáé. A részletes vizsgálat további eredményeket hozott. Bebizonyosodott, hogy a kocsi ponyvatartó rúdjainak, az úgynevezett sátorvasaknak a gyűjtőkerete kissé kiáll. Éle így létrehozhatott olyan sérülést, amely megtévesztésig hasonlított a baltacsapás nyomára. A keretvas kiálló szorítócsavarjával készített próbanyom mikrobarázdái megegyeztek a koponyacsontokon levő sérülésekével. A szögvas festékébe betapadva viszonylag nagy mennyiségű elemi szálat sikerült találni. Ezekről pedig azt lehetett megállapítani, hogy ugyanolyan fekete gyapjúból vannak, mint a sértett kalapja. A kalapon levő sérülésről viszont az derült ki, hogy pontosan tükrözi a koponyacsont törésvonalát. Mindez magyarázatot adott a történtekre. A sötétben baktató M. Jánost hátulról érte az ütés. A kiálló alkatrész egyetlen sebet ejtett, a baleset áldozata nem került a jármű elé, nem keletkeztek rajta elütésre, elgázolásra, vonszolásra jellemző sérülések. A felelősség megállapítása ezután sem volt nagyon könnyű. Kiderült ugyanis, hogy a termelőszövetkezet gépkocsivezetője nem maga okozta a balesetet, hanem a fiának adta át a kocsit. Jogosítványa ugyan annak is volt, nem is az volt a baj, hogy nem tudott vezetni, hanem hogy ittasan ült a volán mögé. Egy szemből jövő gépkocsi reflektora elvakította, s az alkohol befolyása alatt meglassúbbodott reflexű vezető nem tudott időben reagálni, mikor észrevette a sötétben hirtelen felbukkanó gyalogost. Szeszes italtól befolyásolt állapotban okozott halálos közlekedési balesetért, valamint segítség elmulasztásáért kellett felelnie. A bíróság az apa bűnösségét is megállapította, mivel bebizonyították, hogy tudott fia ittasságáról, márpedig aki olyan személynek adja át a gépjármű vezetését, aki szeszes italt fogyasztott, maga is felel az okozott balesetért. összeállította: DR. KERTÉSZ IMRE rendőr ezredes (Archív felvételek) RAJTAVESZTETT Hosszú évek óta tart az alföldi tanyák fokozatos elnéptelenedése, egyre többen költöznek be a közeli falvakba, városokba, s az üresen maradt tanyaépületek többsége omladozik. Újabban egyes jó állapotú épületek hétvégi házakká válnak. Furcsa fintora ez az urbanizáció századának: most a városlakók költöznek a városba vágyódók helyére. Mind gyakoribb az is, hogy gazdálkodók vásárolják meg olcsó pénzen az elárvult tanyákat, és szerződéses baromfitartásra rendezkednek be. Császár János is e jövedelmező gazdálkodási módot választotta néhány évvel ezelőtt, amikor Mórahalom közelében vásárolt egy tanyát. Két helyiségben — az egyik 180, a másik 340 négyzetméter alapterületű — a Tótkomlósi ÁFÉSZ- szal kötött szerződés alapján libaneveléssel kezdett foglalkozni. Két társa gondoskodott az állatokról, ő pedig a beszerzés és az értékesítés gondjait vállalta magára. Tulajdonképpen menedzselte a vállalkozást, mellesleg a szükséges tőkét is ő biztosította. A nyereséges üzlet bővítésére határozta el egy új, 620 négyzetméter alapterületű épület emelését. Futotta rá a haszonból, amelynek 60 százaléka őt illette. Ez 10 hónap alatt 360 ezer forint bevételt jelentett, bár egyharmada elment a szükséges kiadásokra. A Nagyalföldi Kőolajipari Vállalat klárafalvi telepén bárki vásárolhat a fúrószerkezetek használt csöveiből, amelyek többsége még 50 százalékos állapotú, ezért nem is olcsó. A telep anyagkiadója, Veszelovszky János június közepén közölte az őt felkereső Császárral a csővásárlás hivatalos és nem hivatalos lehetőségeit, aki az új libanevelő épületének födémszerkezetét szerette volna minél olcsóbb csőből elkészíttetni. Weszelovszky a kért csőmennyiséget 23 ezer forintért — megközelítőleg a rendes ár feléért — bocsátotta alkalmi vevője rendelkezésére. Talán mondanunk sem kell, hogy a vételárat — utóbb, a vizsgálat során persze ennek az ellenkezőjét állította — nem kívánta a pénztárba befizetni. Már a megegyezésüket követő harmadik napon megjelent a vállalat csőszállító autója a mórahalmi tanya udvarán, és Császár a 86 darab csővel hozzákezdett a tetőszerkezet építéséhez. Nem is sejtette, hogy Hebők Mihály törzsőrmester, a domaszéki körzeti megbízott felfigyelt a tanyába beálló csőszállító teherautóra, s megtette a szükséges intézkedéseket. Mire azonban az első rendőri intézkedés megtörtént, addigra néhány cső eltűnt. Császár egyik üzlettársának biztatására, a közeli tanyában lakó Tandari Sándor domaszéki lakos ugyanis hat csövet kézikocsival elszállított. Amikor meglátta a rendőrök mozgását szomszédjának udvarán, egy hatalmas gödröt ásott, hogy a lopott holmikat eltüntesse. Hasztalan volt a fáradozása. A nála tartott helyszíni szemlén ugyanis maga mutatta meg a csövek rejtekét. Erre a tanyára egyébként egy másik bűnügy kapcsán, egy szivattyú ellopásának felderítéséért érkeztek a nyomozók. Tóth János főtörzsőrmester, a szegedi Városi és Járási Rendőrkapitányság vizsgálati alosztályának beosztottja eleinte hiába sorakoztatott fel minden terhelő bizonyítékot Weszelovszky ellen, az tagadta bűnösségét. Úgy magyarázta az esetet, hogy Császár anyagilag meg volt szorulva, ezért vállalta az olcsó pénzen való eladást, amiért csupán néhány száz forint csúszópénzt kapott. Mint már korábban említettük, a kapott pénz befizetésének szándékát próbálta elhitetni a nyomozókkal, majd később a vizsgálóval is. Szembesítések következtek. Weszelovszky tagadta, hogy Császár valaha is nála járt volna, azt meg különösen, hogy pénzt vitt oda. Császár ezek után pontosan lerajzolta, a raktáros lakását. A tagadások sorozata végül is a csöveket szállító tehergépkocsi vezetőjével való szembesítéskor szakadt meg. Weszelovszky beismerő vallomást tett. A vizsgálat befejezése előtt kiderült, hogy Császárnak a csövek a gyengéi. A házkutatáskor ugyanis találtak nála öntözőcsöveket is, s ezekről kiderült, hogy a közeli termelőszövetkezetből lopta, s nem vásárolta őket, mint addig állította. Ezzel az összes kárérték már 60 ezer forintra emelkedett. S bár könnyedén kifizette Császár a lopott csövek árát, kiderült, hogy ügyeskedése nem egyszeri megtévedés volt. n 7 Tóth János főtörzsőrmester, vizsgáló kemény munkával jutott a beismerő vallomáshoz Az alkalomhoz illően: az állam tulajdonát képező csöveket az állam járművével szállították az orgazdához Nyomozás közben (Fotó: Kovács Imre)