Magyar Rendőr, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-27 / 39. szám

A bívi­lgyi technika archívumából 1973. január 18-án este M. Já­nos miskolci munkahelyéről aba­­újdevecseri lakására utazott. A vonaton azonban elaludt, és csak Mérán ébredt fel. Leszállt, be­ment a csárdába, lehajtott egy pohárka pálinkát, és gyalogosan elindult vissza az országúton. Körülbelül egy óra múlva egy arra haladó gépkocsi utasa ta­lált rá. Az út szélén feküdt, feje csupa vér volt. A mentők a szikszói, majd a miskolci kór­házba szállították, de életét már nem tudták megmenteni. Mi történt ez alatt az egy óra alatt? A fejet ért egyetlen sé­rülés olyan volt, mintha balta éle okozta volna. M. János ka­lapján is olyan éles szélű vágást találtak, amely ezt a feltevést erősítette. De ki üthette le a néptelen országúton? Holmijai nem hiányoztak, haragosai nem voltak, de még ha lettek volna is, akkor is nehéz lett volna fel­tételezni, hogy ott várták, ahova csak egy szerencsétlen véletlen miatt került. Bár a nyomok nem hasonlítottak a közlekedési bal­eseteknél megszokottakhoz, még­sem lehetett kizárni, hogy vala­milyen jármű ütötte el a sötét­ben gyalogló M. Jánost. A kérdésre egyértelmű választ adott a szakértői vizsgálat. A sértett kalapján és a koponyate­tőn levő sérülésben sötétzöld színű, kétrétegű festéksapkákat és felkenődéseket találtak. A nyomozók munkáját ettől kezd­ve megkönnyítették azok a kis, festett színminták, amelyeket a szakértők készítettek. Most már legalább azt tudták, hogy mi­lyen színű tárgyat kell keres­niük. A rengeteg zöldre festett balta és fejsze mellett 60 teher­gépkocsi festékéből küldtek anya­got vizsgálatra. A szűrőn közülük csak egy festékminta akadt fenn, a mérai Új Élet Termelőszövet­kezet Csepel gyártmányú teher­gépkocsijáé. A részletes vizsgálat további eredményeket hozott. Bebizonyo­sodott, hogy a kocsi ponyvatartó rúdjainak, az úgynevezett sátor­vasaknak a gyűjtőkerete kissé kiáll. Éle így létrehozhatott olyan sérülést, amely megtévesztésig hasonlított a baltacsapás nyomá­ra. A keretvas kiálló szorítócsa­varjával készített próbanyom mikrobarázdái megegyeztek a ko­ponyacsontokon levő sérüléseké­vel. A szögvas festékébe beta­padva viszonylag nagy mennyi­ségű elemi szálat sikerült talál­ni. Ezekről pedig azt lehetett megállapítani, hogy ugyanolyan fekete gyapjúból vannak, mint a sértett kalapja. A kalapon levő sérülésről viszont az derült ki, hogy pontosan tükrözi a kopo­nyacsont törésvonalát. Mindez magyarázatot adott a történtekre. A sötétben baktató M. Jánost hátulról érte az ütés. A kiálló alkatrész egyetlen sebet ejtett, a baleset áldozata nem került a jármű elé, nem kelet­keztek rajta elütésre, elgázolásra, vonszolásra jellemző sérülések. A felelősség megállapítása ez­után sem volt nagyon könnyű. Kiderült ugyanis, hogy a terme­lőszövetkezet gépkocsivezetője nem maga okozta a balesetet, hanem a fiának adta át a kocsit. Jogosítványa ugyan annak is volt, nem is az volt a baj, hogy nem tudott vezetni, hanem hogy ittasan ült a volán mögé. Egy szemből jövő gépkocsi reflektora elvakította, s az alkohol befo­lyása alatt meglassúbbodott ref­­lexű vezető nem tudott időben reagálni, mikor észrevette a sö­tétben hirtelen felbukkanó gya­logost. Szeszes italtól befolyásolt állapotban okozott halálos közle­kedési balesetért, valamint segít­ség elmulasztásáért kellett felel­nie. A bíróság az apa bűnösségét is megállapította, mivel bebizo­nyították, hogy tudott fia ittas­ságáról, márpedig aki olyan sze­mélynek adja át a gépjármű ve­zetését, aki szeszes italt fogyasz­tott, maga is felel az okozott balesetért. összeállította: DR. KERTÉSZ IMRE rendőr ezredes (Archív felvételek) RAJTAVESZTETT H­osszú évek óta tart az al­földi tanyák fokozatos el­néptelenedése, egyre többen költöznek be a közeli fal­vakba, városokba, s az üresen ma­radt tanyaépületek többsége omla­dozik. Újabban egyes jó állapotú épületek hétvégi házakká válnak. Furcsa fintora ez az urbanizáció századának: most a városlakók köl­töznek a városba vágyódók helyé­re. Mind gyakoribb az is, hogy gaz­dálkodók vásárolják meg olcsó pén­zen az elárvult tanyákat, és szer­ződéses baromfitartásra rendezked­nek be. Császár János is e jövedelmező gazdálkodási módot választotta né­hány évvel ezelőtt, amikor Móra­­halom közelében vásárolt egy ta­nyát. Két helyiségben — az egyik 180, a másik 340 négyzetméter alap­­területű — a Tótkomlósi ÁFÉSZ- szal kötött szerződés alapján liba­neveléssel kezdett foglalkozni. Két társa gondoskodott az állatokról, ő pedig a beszerzés és az értékesítés gondjait vállalta magára. Tulajdon­képpen menedzselte a vállalkozást, mellesleg a szükséges tőkét is ő biztosította. A nyereséges üzlet bő­vítésére határozta el egy új, 620 négyzetméter alapterületű épület emelését. Futotta rá a haszonból, amelynek 60 százaléka őt illette. Ez 10 hónap alatt 360 ezer forint be­vételt jelentett, bár egyharmada el­ment a szükséges kiadásokra. A Nagyalföldi Kőolajipari Válla­lat klárafalvi telepén bárki vásá­rolhat a fúrószerkezetek használt csöveiből, amelyek többsége még 50 százalékos állapotú, ezért nem is olcsó. A telep anyagkiadója, Ve­­szelovszky János június közepén közölte az őt felkereső Császárral a csővásárlás hivatalos és nem hiva­talos lehetőségeit, aki az új liba­nevelő épületének födémszerkezetét szerette volna minél olcsóbb cső­ből elkészíttetni. Weszelovszky a kért csőmennyiséget 23 ezer forintért — megközelítőleg a rendes ár feléért — bocsátotta alkalmi vevője ren­delkezésére. Talán mondanunk sem kell, hogy a vételárat — utóbb, a vizsgálat során persze ennek az ellenkezőjét állította — nem kí­vánta a pénztárba befizetni. Már a megegyezésüket követő harmadik napon megjelent a vál­lalat csőszállító autója a mórahalmi tanya udvarán, és Császár a 86 da­rab csővel hozzákezdett a tetőszer­­kezet építéséhez. Nem is sejtette, hogy Hebők Mihály törzsőrmester, a domaszéki körzeti megbízott fel­figyelt a tanyába beálló csőszállító teherautóra, s megtette a szükséges intézkedéseket. Mire azonban az el­ső rendőri intézkedés megtörtént, addigra néhány cső eltűnt. Császár egyik üzlettársának biztatására, a közeli tanyában lakó Tandari Sán­dor domaszéki lakos ugyanis hat csövet kézikocsival elszállított. Ami­kor meglátta a rendőrök mozgását szomszédjának udvarán, egy hatal­mas gödröt ásott, hogy a lopott holmikat eltüntesse. Hasztalan volt a fáradozása. A nála tartott hely­színi szemlén ugyanis maga mu­tatta meg a csövek rej­tekét. Erre a tanyára egyébként egy másik bűn­ügy kapcsán, egy szivattyú ellopá­sának felderítéséért érkeztek a nyo­mozók. Tóth János főtörzsőrmester, a sze­gedi Városi és Járási Rendőrkapi­tányság vizsgálati alosztályának be­osztottja eleinte hiába sorakoztatott fel minden terhelő bizonyítékot We­szelovszky ellen, az tagadta bűnös­ségét. Úgy magyarázta az esetet, hogy Császár anyagilag meg volt szorulva, ezért vállalta az olcsó pén­zen való eladást, amiért csupán né­hány száz forint csúszópénzt kapott. Mint már korábban említettük, a kapott pénz befizetésének szándé­kát próbálta elhitetni a nyomozók­kal, majd később a vizsgálóval is. Szembesítések következtek. Wesze­lovszky tagadta, hogy Császár va­laha is nála járt volna, azt meg különösen, hogy pénzt vitt oda. Csá­szár ezek után pontosan lerajzolta, a raktáros lakását. A tagadások so­rozata végül is a csöveket szállító tehergépkocsi vezetőjével való szem­besítéskor szakadt meg. Weszelovszky beismerő vallomást tett. A vizsgálat befejezése előtt ki­derült, hogy Császárnak a csövek a gyengéi. A házkutatáskor ugyanis találtak nála öntözőcsöveket is, s ezekről kiderült, hogy a közeli ter­melőszövetkezetből lopta, s nem vá­sárolta őket, mint addig állította. Ezzel az összes kárérték már 60 ezer forintra emelkedett. S bár könnyedén kifizette Császár a lo­pott csövek árát, kiderült, hogy ügyeskedése nem egyszeri megté­vedés volt. n 7 Tóth János főtörzsőrmester, vizsgáló kemény munkával jutott a beismerő vallomáshoz Az alkalomhoz illően: az állam tulajdonát képező csöveket az állam járművével szállították az orgazdához Nyomozás közben (Fotó: Kovács Imre)

Next