Magyar Rendőr, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-10 / 41. szám
ra Szakszerű bizonyítás A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya befejezte a nyomozást a jelentős értékre bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett sikkasztás és más bűncselekmények megvalósításának az alapos gyanúja miatt Kormos Kálmán és társai ügyében. De hát mi történt voltaképpen? A 22-es ÁÉV 30-as számú területi főmérnökségénél a nagy energiaigényű OTM-fűtőberendezések, KATO-daruk üzemeltetéséhez s a munka folyamatos biztosításához 4000 literes tartályban szállítják a gépeket kiszolgáló gáz-, illetve fűtőolajat. Az említett üzemanyagot a paksi ÁFOR III/55-ös és III/66-os sorszámú töltőállomásain vételezték — üzemanyagjegy ellenében. Gyanú merült fel a tekintetben, hogy a 4000 literes tartálykocsi nem üresen indul az építkezés területéről az ÁFOR-kutakhoz, mi több, a felvett és a vételezett üzemanyag mennyisége közötti különbség visszaélésre adhat lehetőséget, jegytöbblethez juthatnak a kutasok — egyéni haszonszerzés céljából. A kapitányság igen körültekintően szervezett közúti ellenőrzései megerősítették a gyanút, hogy bűncselekmény történik, s az elkövetők társakra számíthatnak. El is rendelte a nyomozást a kapitányság, s február 23-ig több gyanúsított ellen indított eljárást, mert mind nyilvánvalóbbá vált, hogy nagy károkozással járó bűncselekmény-sorozatot követtek el. Éppen ezért a továbbiakban már a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya folytatta az eljárást, meghatározva a feladatokat a nyomozás kiterjesztése tekintetében. Ennek lényege a szolnoki és a miskolci ÁFOR-központból az említett kutak üzemanyagjegyelszámolásainak a beszerzése. E bizonylatok súlya mintegy hat méter mázsa volt. A vizsgálati terv másik fontos feladataként a pécsi igazságügyi könyvszakértői irodát kellett bevonni annak megállapítására, hogy milyen módszerrel tudott üzemanyagjegy-többletet képezni Kormos Kálmán, a 22-es ÁÉV 30-as számú területi főmérnökségének üzemanyagraktárosa. Ugyancsak be kellett vonni a munkába a műszaki szakértői csoportot is az építkezés területén működő gépi berendezések fogyasztásának a pontos megállapítására, hogy dokumentálni lehessen a valóságos fogyasztás és a felhasználásra szánt üzemanyag közti különbséget. A nyomozás során időben gondoskodtak arról — az összebeszélés lehetőségét kizárandó —, hogy előbb őrizetbe, majd ügyészi jóváhagyással előzetes letartóztatásba helyezzék Kormos Kálmán üzemanyag-raktárost, Wolf Ferenc MTI-vezetőt, Imre Antal volt ÁFOR-kútcsoportvezetőt, Kern Ádám kútkezelőt, Fekete István kútkezelőt. A nyomozás feltárta, hogy Kormos Kálmán fiktív módon több ezer liternek megfelelő üzemanyagjegytöbbletet képezett, ezeket a paksi ÁFOR kútkezelőinél 1 forint/liter áron értékesítette. A kútkezelők az ezen az áron megvásárolt jegyek ellenértékét a készpénzes forgalomból fizették ki Kormosnak. Sikerült továbbá megállapítani: a paksi ÁFOR-kutak kezelői a Kormostól vásárolt jegyeket az ÁFOR-kutak legális forgalmában számolták el, így jutottak jogtalan haszonhoz. Az összegeken műszakokon belül egymás között 50—50 százalékos arányban osztozkodtak. Ha a kutak készpénzes forgalma nem tette lehetővé a Kormostól vásárolt jegyek elszámolását, a kútkezelők az üzemanyagjegyeken osztozkodtak egymás között azzal, hogy majd később számolják el a napi forgalomban. Felmerült tehát annak szükségessége, hogy fel kell kutatni a kútkezelők esetleges birtokában levő jegyeket is. Nem is történt ez hiába, mert a jól megszervezett házkutatások során Kern Ádám pincéjében — krumpli alá elásva — sikerült megtalálni 20 000 forint értékű jegyet, továbbá 1000 forint készpénzt is. Kormos lakásán pedig arra is felfigyeltek, hogy ott a munkaköréhez sehogyan sem illő, ám a vállalat raktárából származó különböző szerszámokat és villanyszerelési anyagot tárol 11 000 forint értékben. Imre Antalnál sem jártak hiába a házkutatók, sikerült lefoglalniuk 470 márkát, 34 700 forint készpénzt és 254 ezer 850 forint követelésű takarékbetétkönyvet. Az első bizonyítékok hatottak a bűntársakra. Így például Kern Ádám kátkezelő kármegtérítés címén nyomban 60 ezer forintot. Wolf Ferenc MTI-vezető 30 ezer forintot, Wolf Mihály kútkezelő 50 ezer forintot fizetett be az IM bírósági-gazdasági hivatal letéti számlájára. A vizsgálat végül bebizonyította, hogy Kormos Kálmán 1975-től 1978. október 1-ig 34 ezer 840 liternek megfelelő üzemanyagjegyet sikkasztott el és értékesített 134 ezer 615 forint értékben. 1978. október 1. és 1980. december 31. között pedig 129 ezer 936 liternek megfelelő üzemanyagjegy-többletet képezett 557 ezer 440 forint értékben. Ezeket a jegyeket az említett kútkezelők körében értékesítette. Mi tette lehetővé Kormos és társai bűncselekmény-sorozatát? Több ok is. Mindenekelőtt az ellenőrzés hiányos volta. Hogy az általa üzemanyaggal kiszolgált gépek valóságos fogyasztását nem ellenőrizték, így az arra illetékesek nem tudták felmérni a gépi berendezések szükséges anyagigényét, tehát elhitték Kormos szóbeli tételeit, vagyis az általa meghatározott mennyiségeket biztosították számára a művezetők. A bűncselekmény-sorozat során az okozott kár — önkéntes befizetéssel, lefoglalással és zár alá vétellel — megtérült. Ami egyáltalán nem kis summa, mert több mint 700 ezer forintot teszki. A bizonyítás szakszerűségét és eredményességét jelző tények sorából emeljük ki a paksi bűnügyi állomány alapos munkáját. Felismerve a fontos népgazdasági érdekeket sértő cselekmény nagyságát, ennek megfelelően szervezték meg kitűnően a közúti ellenőrzést. S nagy érdeme van a főkapitányság vizsgálati osztályának — tevékenységét jelentősen támogatta a népgazdaság- és társadalmitulajdon-védelmi osztály kollektívája is — abban, hogy rendkívül alapos tervet dolgozott ki a nyomozás sikeres lefolytatása és befejezése érdekében. CSIZMADIA GYÖRGY Szeptember 2-án este megcsörrent a telefon Soós Ferenc százados, a győri Városi és Járási Rendőrkapitányság bűnügyi osztályán szolgálatot teljesítő nyomozótiszt lakásán. Pundinger Ferenc, a győri XV. számú AFIT művezetője hívta, és az alábbiakról tájékoztatta. Augusztus 16-án vették át javításra az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat FS-29-95 rendszámú tehergépkocsiját, s mivel sokadik volt az erre várakozó gépkocsik között, Marosi József autószerelő e napon — tehát szeptember 2-án — vette kezelésbe. A tehergépkocsi rakterülete azonban tele volt szemétbe kívánkozó limlommal, ezért a művezető arra kérte Marosi Józsefet, hogy takarítsa le a platót. Eközben derült ki, hogy a hulladékok között egy lepecsételt papírdoboz is van. A szerelő közlése nyomán a művezető élt a gyanúperrel, hogy ez a doboz valamilyen értéket rejthet magában, így Marosi József feltépte a doboz egyik sarkát. Legnagyobb meglepetésükre olyan borítékokkal volt „kibélelve”, amelyek javításra szoruló ékszereket tartalmaztak. A művezető biztonságos helyre zárta el a kincsesdobozt, s mivel időközben beesteledett, a nyomozótisztet — kit egyébként jól ismer — telefonon értesítette a nem éppen hétköznapinak mondható felfedezésről. A százados másnap reggel jelentette a művezető AZ ékszerjavító HELYETT- vel folytatott telefonbeszélgetés lényegét Tuka Tamás őrnagynak, a bűnügyi osztály vezetőjének, s egyetértésével máris indult az AFIT-telepre. A kincses papírdobozt már lemezkazettában vitték be a rendőrkapitányságra, ahol az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat képviseletében érkezett bizottság Marosi József, Pindinger Ferenc és Soós százados jelenlétében győződött meg arról, hogy mit is rejt az tulajdonképpen. A szállítólevél tanúsága szerint az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat 142. számú veszprémi boltjából 1981. július 22-én indult útjára a dobozban levő 163 boríték legkevesebb 100—150 ezer forint értékű tartalma. Aznap, de legkésőbb másnap kellett volna megérkeznie a vállalat Budapest IX. kerület, Kálvin tér 7. szám alatti javítóműhelyébe, ám a tehergépkocsi platóján maradt, s csupán a felfedezők becsületességén múlott, hogy nem veszett el. Mivel éppen jelen voltam, amikor a kapitányságon a doboz vallatása folyt, beszéltem a vállalat egyik vezetőjével, aki az alábbiakról tájékoztatott. A veszprémi bolt vezetője feltétlenül hibát követett el, hogy nem a vállalati előírásoknak megfelelően továbbította az ékszereket tartalmazó dobozt rendeltetési helyére, ugyanis nemesfémszállítás csakis fegyveres őr által kísért gépkocsival lehetséges. Felelősség terheli természetesen a gépkocsi vezetőjét és kísérőjét is, amiért elmulasztották e doboz átadását a javítóműhelyben. Az ellenük induló fegyelmi vizsgálat során kíván a vállalat vezetése választ kapni arra a kérdésre is, hogy július 22-től szeptember 2-ig miért nem kerestette a veszprémi fiókvezető a dobozt, amelybe július 22-én nemcsak forintban, hanem becses emléknek is számító jelentős értékű aranytárgy került. Ugyanakkor arra kérte vállalati vezető, hogy az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat kollektívája nevében mondjunk köszönetet lapunkban is Marosi Józsefnek és Pindinger Ferencnek. Kép és szöveg: MARTINKÓ A veszprémi boltvezető és a vállalat belső ellenőre valamennyi boríték tartalmát szemügyre vette Soós százados. Ekkora értéket elhagyni bizony nagy felelőtlenség Tuka Tamás őrnagy köszönetét fejezte ki a XV. számú AFIT vezetőjének is Most már csak órák kérdése, hogy az ékszerek a javítóműhelybe kerüljenek VAGYONVÉDELMI ŐRJÁRATON A FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG A Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ-nál a felügyelő bizottsági tagok, gazdasági vezetők, kereskedelmi, felvásárlási, ipari és szállítási szakemberek, függetlenített ellenőrök meg a rendészek 25—30 tagú csoportja kéthavonként vagyonvédelmi őrjáratra indul. Ilyen alkalommal egy-egy területi vagy szakmai ügyvezetőséghez tartozó összes egységben átfogó helyszíni hálózati ellenőrzést végeznek. Mivel a felügyelő bizottság évek óta példás szerepet tölt be a szövetkezeti ellenőrzési rendszer elemeivel összehangolt, tartalmas hálózati tapasztalatgyűjtésben, a Társadalmi Ellenőr című lap nyomán bepillantást nyújtunk a máshol is hasznosítható vizsgálatszervezési módszer gyakorlatába. Mint Megyeri Józsefné ellenőrzési osztályvezető beszámolójából kitűnik, a vagyonvédelmi őrjárat egész napos elfoglaltságot jelent az ellenőrzésben részt vevőknek. Reggel az ellenőrzésre kijelölt ügyvezetőségnél tartják az eligazítást. A rövid megbeszélésen kijelölik az őrjárati csoportokat, megbeszélik a vizsgálati szempontokat. Az üzletprofilok sajátosságaihoz illeszkedő vizsgálati programot írásban is kiadják az érdekelteknek. Az ellenőrzéseknél általában 14—15-féle témát érintenek. A legfontosabbak közé tartozik a szoros elszámoltatású üzletekben a pénztárellenőrzés; a próbavásárlás; a vevőcsomag-ellenőrzés; a szavatossági idők betartásának vizsgálata; a vásárlók könyvével kapcsolatos eljárás szemrevételezése; a szabadkasszás üzletekben az idegen áru bevitelének vizsgálata; az árellenőrzés; a nyitvatartási idő betartása; a kiemelt áruk nyilvántartásának vezetése; az elfekvő készletek feltárása; a készletgazdálkodás minősítése és az ellenőrzőbélyeg szabályos használata. „A helyszíni üzleti vizsgálatokat két-három fős csoportokban végezzük — ismerteti a továbbiakban Megyeri Józsefné —, olyan összetételben, hogy minden kis munkabrigádban legyen képviselője a tulajdonosi érdekeknek és a szövetkezeti központ egy-egy osztályának is... Egy-egy vagyonvédelmi őrjárat alkalmával általában 15—20 üzletet tudunk megvizsgálni. A csoportok a délelőtt folyamán lebonyolítják az ellenőrzéseket, s még aznap délután kibővített felügyelő bizottsági ülést is tartunk, amelyre az őrjárati ellenőrzésben részt vevő személyeket is meghívjuk. Ezen az ülésen megbeszéljük, értékeljük a vizsgálati tapasztalatokat, a hibák kijavításának a módját.” A Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ-nál a szervezett vagyonvédelmi őrjáraton kívül a felügyelő bizottság tagjai esetenként egyénileg is végeznek hálózati ellenőrzéseket, ahol nagyon jól felhasználják a közös vizsgálatoknál elsajátított módszereket. A függetlenített ellenőrök megszervezték a felügyelő bizottsági tagok továbbképzését, s így gyakorlati útmutatást is kapnak a vizsgálatok eredményes lebonyolításához. SZ. P.