Magyar Rendőr, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-10 / 41. szám

r­a Szakszerű bizonyítás A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osz­tálya befejezte a nyomozást a jelentős értékre bűnszövet­ségben, üzletszerűen elkövetett sikkasztás és más bűn­­cselekmények megvalósításának az alapos gyanúja miatt Kormos Kálmán és társai ügyében. De hát mi tör­tént voltaképpen? A 22-es ÁÉV 30-as számú területi főmérnökségénél a nagy energiaigényű OTM-fűtőberendezések, KATO-daruk üzemeltetéséhez s a munka folyamatos biztosításához 4000 literes tartályban szállítják a gépeket kiszolgáló gáz-, illetve fűtőolajat. Az említett üzemanyagot a paksi ÁFOR III/55-ös és III/66-os sorszámú töltőállomásain vé­telezték — üzemanyagjegy ellenében. Gyanú merült fel a tekintetben, hogy a 4000 literes tartálykocsi nem üresen indul az építkezés területéről az ÁFOR-kutakhoz, mi több, a felvett és a vételezett üzemanyag mennyisége közötti különbség visszaélésre adhat lehetőséget, jegy­többlethez juthatnak a kutasok — egyéni haszonszerzés céljából. A kapitányság igen körültekintően szervezett közúti ellenőrzései megerősítették a gyanút, hogy bűncselek­mény történik, s az elkövetők társakra számíthatnak. El is rendelte a nyomozást a kapitányság, s február 23-ig több gyanúsított ellen indított eljárást, mert mind nyil­vánvalóbbá vált, hogy nagy károkozással járó bűncselek­mény-sorozatot követtek el. Éppen ezért a továbbiakban már a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya folytatta az el­járást, meghatározva a feladatokat a nyomozás kiterjesz­tése tekintetében. Ennek lényege a szolnoki és a miskol­ci ÁFOR-központból az említett kutak üzemanyagjegy­­elszámolásainak a beszerzése. E bizonylatok súlya mint­egy hat méter mázsa volt. A vizsgálati terv másik fontos feladataként a pécsi igazságügyi könyvszakértői irodát kellett bevonni annak megállapítására, hogy milyen módszerrel tudott üzem­­anyagjegy-többletet képezni Kormos Kálmán, a 22-es ÁÉV 30-as számú területi főmérnökségének üzemanyag­raktárosa. Ugyancsak be kellett vonni a munkába a műszaki szakértői csoportot is az építkezés területén működő gépi berendezések fogyasztásának a pontos megállapítására, hogy dokumentálni lehessen a valóságos fogyasztás és a felhasználásra szánt üzemanyag közti különbséget. A nyomozás során időben gondoskodtak arról — az összebeszélés lehetőségét kizárandó —, hogy előbb őri­zetbe, majd ügyészi jóváhagyással előzetes letartóztatás­ba helyezzék Kormos Kálmán üzemanyag-raktárost, Wolf Ferenc MTI-vezetőt, Imre Antal volt ÁFOR-kút­­csoportvezetőt, Kern Ád­ám kútkezelőt, Fekete István kútkezelőt. A nyomozás feltárta, hogy Kormos Kálmán fiktív módon több ezer liternek megfelelő üzemanyagjegy­­többletet képezett, ezeket a paksi ÁFOR kútkezelőinél 1 forint/liter áron értékesítette. A kútkezelők az ezen az áron megvásárolt jegyek ellenértékét a készpénzes for­galomból fizették ki Kormosnak. Sikerült továbbá megállapítani: a paksi ÁFOR-kutak kezelői a Kormostól vásárolt jegyeket az ÁFOR-kutak legális forgalmában számolták el, így jutottak jogtalan haszonhoz. Az összegeken műszakokon belül egymás kö­zött 50—50 százalékos arányban osztozkodtak. Ha a kutak készpénzes forgalma nem tette lehetővé a Kormostól vásárolt jegyek elszámolását, a kútkezelők az üzemanyagjegyeken osztozkodtak egymás között az­zal, hogy majd később számolják el a napi forgalomban. Felmerült tehát annak szükségessége, hogy fel kell ku­tatni a kútkezelők esetleges birtokában levő jegyeket is. Nem is történt ez hiába, mert a jól megszervezett házkutatások során Kern Ádám pincéjében — krumpli alá elásva — sikerült megtalálni 20 000 forint értékű jegyet, továbbá 1000 forint készpénzt is. Kormos lakásán pedig arra is felfigyeltek, hogy ott a munkaköréhez sehogyan sem illő, ám a vállalat rak­tárából származó különböző szerszámokat és villanysze­relési anyagot tárol 11 000 forint értékben. Imre Antalnál sem jártak hiába a házkutatók, sikerült lefoglalniuk 470 márkát, 34 700 forint készpénzt és 254 ezer 850 forint követelésű takarékbetétkönyvet. Az első bizonyítékok hatottak a bűntársakra. Így pél­dául Kern Ádám kátkezelő kármegtérítés címén nyom­ban 60 ezer forintot. Wolf Ferenc MTI-vezető 30 ezer forintot, Wolf Mihály kútkezelő 50 ezer forintot fizetett be az IM bírósági-gazdasági hivatal letéti számlájára. A vizsgálat végül bebizonyította, hogy Kormos Kál­mán 1975-től 1978. október 1-ig 34 ezer 840 liternek meg­felelő üzemanyagjegyet sikkasztott el és értékesített 134 ezer 615 forint értékben. 1978. október 1. és 1980. de­cember 31. között pedig 129 ezer 936 liternek megfelelő üzemanyagjegy-többletet képezett 557 ezer 440 forint ér­tékben. Ezeket a jegyeket az említett kútkezelők köré­ben értékesítette. Mi tette lehetővé Kormos és társai bűncselekmény-so­rozatát? Több ok is. Mindenekelőtt az ellenőrzés hiányos volta. Hogy az általa üzemanyaggal kiszolgált gépek va­lóságos fogyasztását nem ellenőrizték, így az arra illeté­kesek nem tudták felmérni a gépi berendezések szük­séges anyagigényét, tehát elhitték Kormos szóbeli téte­leit, vagyis az általa meghatározott mennyiségeket biz­tosították számára a művezetők. A bűncselekmény-sorozat során az okozott kár — ön­kéntes befizetéssel, lefoglalással és zár alá vétellel — megtérült. Ami egyáltalán nem kis summa, mert több mint 700 ezer forintot tesz­­ki. A bizonyítás szakszerűségét és eredményességét jelző tények sorából emeljük ki a paksi bűnügyi állomány alapos munkáját. Felismerve a fontos népgazdasági ér­dekeket sértő cselekmény nagyságát, ennek megfelelően szervezték meg kitűnően a közúti ellenőrzést. S nagy érdeme van a főkapitányság vizsgálati osztá­lyának — tevékenységét jelentősen támogatta a népgaz­daság- és társadalmitulajdon-védelmi osztály kollektívá­ja is — abban, hogy rendkívül alapos tervet dolgozott ki a nyomozás sikeres lefolytatása és befejezése érde­kében. CSIZMADIA GYÖRGY Szeptember 2-án este­­ megcsörrent a tele­fon Soós Ferenc szá­zados, a győri Városi és Járási Rendőrkapitányság bűnügyi osztályán szolgá­latot teljesítő nyomozótiszt lakásán. Pundinger Ferenc, a győri XV. számú AFIT művezetője hívta, és az alábbiakról tájékoztatta. Augusztus 16-án vették át javításra az Óra- és Ék­szerkereskedelmi Vállalat FS-29-95 rendszámú teher­gépkocsiját, s mivel sokadik volt az erre várakozó gép­kocsik között, Marosi József autószerelő e napon — te­hát szeptember 2-án — vet­te kezelésbe. A tehergépko­csi rakterülete azonban tele volt szemétbe kívánkozó limlommal, ezért a műve­zető arra kérte Marosi Jó­zsefet, hogy takarítsa le a platót. Eközben derült ki, hogy a hulladékok között egy lepecsételt papírdoboz is van. A szerelő közlése nyo­mán a művezető élt a gyanúperrel, hogy ez a do­boz valamilyen értéket rejthet magában, így Ma­rosi József feltépte a do­boz egyik sarkát. Legna­gyobb meglepetésükre olyan borítékokkal volt „kibélelve”, amelyek javí­tásra szoruló ékszereket tartalmaztak. A művezető biztonságos helyre zárta el a kincsesdobozt, s mivel időközben beesteledett, a nyomozótisztet — kit egyébként jól ismer — te­lefonon értesítette a nem éppen hétköznapinak mondható felfedezésről. A százados másnap reg­gel jelentette a művezető­ AZ ékszerjavító HELYETT- vel folytatott telefonbeszél­getés lényegét Tuka Tamás őrnagynak, a bűnügyi osz­tály vezetőjének, s egyetér­tésével máris indult az AFIT-telepre. A kincses papírdobozt már lemezkazettában vit­ték be a rendőrkapitány­ságra, ahol az Óra- és Ék­szerkereskedelmi Vállalat képviseletében érkezett bi­zottság Marosi József, Pin­dinger Ferenc és Soós szá­zados jelenlétében győző­dött meg arról, hogy mit is rejt az tulajdonképpen. A szállítólevél tanúsága szerint az Óra- és Ékszer­­kereskedelmi Vállalat 142. számú veszprémi boltjából 1981. július 22-én indult útjára a dobozban levő 163 boríték legkevesebb 100—150 ezer forint értékű tartalma. Aznap, de legkésőbb másnap kellett volna meg­érkeznie a vállalat Buda­pest IX. kerület, Kálvin tér 7. szám alatti javítóműhe­lyébe, ám a tehergépkocsi platóján maradt, s csupán a felfedezők becsületessé­gén múlott, hogy nem ve­szett el. Mivel éppen jelen vol­tam, amikor a kapitánysá­gon a doboz vallatása folyt, beszéltem a vállalat egyik vezetőjével, aki az aláb­biakról tájékoztatott. A veszprémi bolt veze­tője feltétlenül hibát kö­vetett el, hogy nem a vál­lalati előírásoknak megfe­lelően továbbította az ék­szereket tartalmazó dobozt rendeltetési helyére, ugyan­is nemesfémszállítás csakis fegyveres őr által kísért gépkocsival lehetséges. Felelősség terheli termé­szetesen a gépkocsi vezető­jét és kísérőjét is, amiért elmulasztották e doboz át­adását a javítóműhelyben. Az ellenük induló fegyel­mi vizsgálat során kíván a vállalat vezetése választ kapni arra a kérdésre is, hogy július 22-től szeptem­ber 2-ig miért nem keres­tette a veszprémi fiókveze­tő a dobozt, amelybe július 22-én nemcsak forintban, hanem becses emléknek is számító jelentős értékű aranytárgy került. Ugyanakkor arra kért­e vállalati vezető, hogy az Óra- és Ékszerkereskedel­mi Vállalat kollektívája nevében mondjunk köszö­netet lapunkban is Marosi Józsefnek és Pindinger Fe­rencnek. Kép és szöveg: MARTINKÓ A veszprémi boltvezető és a vállalat belső ellenőre vala­mennyi boríték tartalmát szemügyre vette Soós százados. Ekkora értéket elhagyni bizony nagy felelőtlenség Tuka Tamás őrnagy köszönetét fejezte ki a XV. számú AFIT vezetőjének is Most már csak órák kérdése, hogy az ékszerek a javítóműhelybe kerüljenek VAGYONVÉDELMI ŐRJÁRATON A FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG A Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ-nál a felügyelő bizottsá­gi tagok, gazdasági vezetők, kereskedelmi, felvásárlási, ipari és szállítási szakemberek, függetlenített ellenőrök meg a rendészek 25—30 tagú csoportja kéthavonként vagyon­védelmi őrjáratra indul. Ilyen alkalommal egy-egy területi vagy szakmai ügyvezetőséghez tartozó összes egységben át­fogó helyszíni hálózati ellenőrzést végeznek. Mivel a felügyelő bizottság évek óta példás szerepet tölt be a szövetkezeti ellenőrzési rendszer elemeivel összehan­golt, tartalmas hálózati tapasztalatgyűjtésben, a Társadalmi Ellenőr című lap nyomán bepillantást nyújtunk a máshol is hasznosítható vizsgálatszervezési módszer gyakorlatába. Mint Megyeri Józsefné ellenőrzési osztályvezető beszámo­lójából kitűnik, a vagyonvédelmi őrjárat egész napos el­foglaltságot jelent az ellenőrzésben részt vevőknek. Reggel az ellenőrzésre kijelölt ügyvezetőségnél tartják az eligazí­tást. A rövid megbeszélésen kijelölik az őrjárati csoporto­kat, megbeszélik a vizsgálati szempontokat. Az üzletprofi­lok sajátosságaihoz illeszkedő vizsgálati programot írásban is kiadják az érdekelteknek. Az ellenőrzéseknél általában 14—15-féle témát érintenek. A legfontosabbak közé tartozik a szoros elszámoltatású üz­letekben a pénztárellenőrzés; a próbavásárlás; a vevőcso­mag-ellenőrzés; a szavatossági idők betartásának vizsgála­ta; a vásárlók könyvével kapcsolatos eljárás szemrevétele­zése; a szabadkass­zás üzletekben az idegen áru bevitelének vizsgálata; az árellenőrzés; a nyitvatartási idő betartása; a kiemelt áruk nyilvántartásának vezetése; az elfekvő készle­tek feltárása; a készletgazdálkodás minősítése és az ellen­őrzőbélyeg szabályos használata. „A helyszíni üzleti vizsgálatokat két-három fős csoportok­ban végezzük — ismerteti a továbbiakban Megyeri József­né —, olyan összetételben, hogy minden kis munkabrigád­ban legyen képviselője a tulajdonosi érdekeknek és a szö­vetkezeti központ egy-egy osztályának is... Egy-egy va­gyonvédelmi őrjárat alkalmával általában 15—20 üzletet tu­dunk megvizsgálni. A csoportok a délelőtt folyamán lebo­nyolítják az ellenőrzéseket, s még aznap délután kibővített felügyelő bizottsági ülést is tartunk, amelyre az őrjárati el­lenőrzésben részt vevő személyeket is meghívjuk. Ezen az ülésen megbeszéljük, értékeljük a vizsgálati tapasztalato­kat, a hibák kijavításának a módját.” A Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ-nál a szervezett vagyon­védelmi őrjáraton kívül a felügyelő bizottság tagjai ese­tenként egyénileg is végeznek hálózati ellenőrzéseket, ahol nagyon jól felhasználják a közös vizsgálatoknál elsajátí­tott módszereket. A függetlenített ellenőrök megszervezték a felügyelő bizottsági tagok továbbképzését, s így gyakor­lati útmutatást is kapnak a vizsgálatok eredményes lebo­nyolításához. SZ. P.

Next