Magyar Rendőr, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-05 / 49. szám
Sportszerűtlen sportvezetők Törő Tamás őrnagy, a bűnügyi osztály vezetője irányításával Küllő Imre alhadnagy és Neiderl Imre zászlós végezték a paksi kapitányságon azt a nyomozást, amelynek alapján dr. Szentgyörgyi István paksi vezető ügyész már kiadta vádindítványát két sportvezetővel szemben. Pintér Ferenc paksi lakos 1980-ban, 30 évesen lett a Paksi Sportegyesület (továbbiakban PSE) társadalmi, 1981. március 1-től kezdve pedig főfoglalkozású ügyvezető elnöke. Nem egészen három hónappal később, május 25-én került a rendőrség őrizetébe, s maradt is ott előzetes letartóztatottként a nyomozás befejezéséig. Bár büntetlen előéletűnek számít, volt már két olyan cselekménye, amelyek alapján öreg hiba volt őt pénz- és anyagkezeléssel is járó munkakörben alkalmazni. A Paksi Járásbíróság 1973-ban sikkasztás bűntette miatt 10 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte az ekkor üzletvezetőként dolgozó Pintért. 1977 októberétől 1978 áprilisáig — tehát 6 hónap alatt — pedig 35 925 forint leltárhiánya keletkezett a Tolna megyei Zöldség- és Gyümölcskereskedelmi Szövetkezeti Vállalatnál, ahol a leltárhiányt egy összegben befizettették vele, és a munkaviszonya megszűnt. A PSE által még 1979- ben vásárolt faházat 1980- ban társadalmi munkában állították fel a sporttelepen, ami dicséretes dolog. Nem így azonban Pintér ezzel kapcsolatos visszaélése: a társadalmi munka ellenére 17 fiktív elismervényt állított ki, ezekre 30 020 forintot vett fel az állományon kívüli béralap terhére, s ezt az összeget — elméletileg elosztva a labdarúgó- és az ökölvívószakosztály között — meg nem engedhető módon elköltötte. Pintér a kihallgatása során azt bizonygatta, hogy a 30 020 forintból 10 000 forintot a labdarúgócsapat edzőjének adott át, a fennmaradó összegből pedig bizonyos vacsorák költségeit és a faház felállítását végzők italfogyasztását fedezte. A nyomozótisztek ekkor már arról is tudtak, hogy 1980 decemberében Pintér 10 000 forintot adott át egy nemzetközi minősítésű, vidéki ökölvívónak, hogy igazoljon át hozzájuk, de mivel a bunyós az egyesületétől is megkapta az általa kért juttatásokat, visszaküldte Pintérnek a pénzt. Ezek után Pintér gondolt egy merészet, s felajánlotta a PSE ökölvívóedzőjének, felezzék el egymás között a 10 000 forintot, hiszen ezért ők dolgoztak meg. Az ökölvívóedző — becsületére legyen mondva — nem fogadta el a pénzt. Pintér ezek után az egész összeget zsebre vágta. A sportpálya bővítésével járó földmunkát a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat paksi kirendeltsége végezte ingyenesen, mivel az ekként kitermelt földet a Pakson épülő új autóbuszállomás építkezésénél felhasználhatták. Pintér ezúttal 3 fiktív elismervényt állított ki 7 7 ezer forintról, állományon kívüli bér kifizetése címén. A vádirat szerint Pintér ezt az összeget éppúgy, mint az előzőekben említetteket meg nem engedhető kiadásokra fordította. A harmadik eset: 3260 forint kifizetéséről állíttatott ki bizonylatot, amely a PSE és a Pécsi Vasutas Sportklub (PVSK) ökölvívó-szakosztályai között lejátszott barátságos mérkőzés költségeit lett volna hivatva fedezni. Ez a pénz végül is egy ökölvívó személyes kiadásainak a fedezését szolgálta. A Pintérnél egy évvel fiatalabb Csötönyi Sándor budapesti lakos a Magyar Ökölvívó Szövetség alkalmazásában az utánpótlásválogatott főfoglalkozású szakági vezető edzője volt. Feladatkörébe tartozott a válogatott keretek edzéseihez, edzőtáborozásaihoz és versenyeihez szükséges felszerelésekről való gondoskodás. Pintér Ferenc 1981 márciusában előzetesen megállapodott Csötönyi Sándorral abban, hogy ha módja nyílik rá, szerezzen a PSE ökölvívó-szakosztálya részére ADIDAS márkájú ökölvívócipőket. Csötönyi április 8-án jelentkezett telefonon Pintérnél, tudatta vele, hogy a kérdéses cipők rendelkezésére állnak, s Pintér máris indult 1500-as Ladájával Budapestre. Csötönyi az edzőtáborban várta, éspedig 7 pár ADIDAS boxcipővel, amelyekért Pintér 5500 forintot fizetett neki. Csötönyi tagadta ezt az ügyletet, s még azt is — annak ellenére, hogy Pintérrel való találkozásuknak két tanúja is volt az edzőtáborban —, hogy Pintér felkereste volna őt e napon. A tanúk közül az egyik éppen Csötönyi kérésére segített a cipőket kivinni Pintér kocsijához. De többet is tett ennél. Utólag rábeszélte Pintért, vallja azt, hogy e cipőket hivatalosan kapták a paksi ökölvívók legjobbjai, az 5500 forint pedig tévedés folytán került Pintértől Csötönyihez. Törő őrnagy és nyomozótisztjei ezt a védekezésüket is — ökölvívó kifejezéssel élve — keresztbe verték, hiszen a cipők átvételét igazoló, ám utólagosan kiállított elismervényen olyan ökölvívók neve is szerepelt, akik röviddel előbb kaptak a MÖSZ-től ADIDAS cipőt. Pintér azt is töredelmesen bevallotta kihallgatása során, hogy Csötönyi nem csak neki adott el ADIDAS boxcipőket. Bebizonyították, hogy Lampert Gábort, a dombóvári Spartacus SE ökölvívó-szakosztályának a vezetőjét baráti szálak fűzik Csötönyihez, akitől 4 pár ADIDAS cipőt vásárolt 800 forintos darabonkénti áron, s ha időközben nem indul meg a büntetőeljárás Csötönyi ellen is, 2 pár újabb cipőt vásárolt volna tőle. Csötönyi ezt az ügyletet is tagadta, Lampert azonban őszinte volt éppúgy, mint Pintér, akit Csötönyi még a nyomozás anyagának az ismertetésekor is megpróbált rávenni arra, hogy változtassa meg addigi vallomását. Csötönyi tehát összesen 9700 forinttal károsította meg a Magyar Ökölvívó Szövetséget. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal részéről Babosán János főrevizor szakértőként nyilatkozott. Kifejtette szakvéleményében, hogy a PSE pénzügyi tevékenységében meglevő hiányosságok és szabálytalanságok, a személyi összefonódás és az összeférhetetlenség, a belső és külső ellenőrzés hiánya vagy formális jellege, a leltározás és a selejtezés szabálytalan végzése együttesen biztosítottak lehetőséget a fiktív elszámolásokra az alkalmi munkabérek, a kiküldetési pénzek és a sportesermények költségei kifizetése során. MARTINKÓ KÁROLY Neiderl Imre zászlós tájékoztatja parancsnokát a vizsgálat során felmerült újabb adatokról (Fotó: Geleta Pál) BOSSZÚBÓL ÖLT A bűncselekmény, amellyel a 24 éves Csercsa József alaposan gyanúsítható, a hivatalos minősítés szerint hirtelen felindulásban elkövetett emberölés. Az ügy részleteit megismerve azonban a cselekményt jobban jellemzi a sötét bosszú kifejezés, mint a jogi minősítés. Csercsa József a BRFK vizsgálati osztályán a kihallgatásokon sír, teátrális jeleneteket rendez. Közben persze minden alkalmat megragad arra, hogy felelősségét enyhítse. Letartóztatása után napokig hallani sem akart arról, hogy ő egy embert megölt, egyet pedig súlyosan megsebesített. Később jobb belátásra bírták az elé tárt bizonyítékok. Ekkor új mesével állt elő, ő csak hadonászott a késsel, azok a hibásak, akiket megsebesített. Részben a kihallgatott tanúk, részben fjedig a tárgyi bizonyítékok alapján ma már rekonstruálhatók a Sobieski János utca 34-ben szeptember 11-én történt bűncselekmény mozzanatai. A fenti házban a második emeleten lakott Csercsa József feleségével, Erikával. A harmadik emelet egyik lakásában fjedig az ügy két sértettje, idősebb és ifjabb Papp Elemér feleségével, valamint Papp Miklós és Papp Béla, ifjabb Papp Elemér testvérei. A teljesség kedvéért még anynyit, hogy ifjabb Papp Elemér felesége és Csercsa József testvérek. Csercsa József szerint a bajok a két család között akkor kezdődtek, amikor befogadta a házba ifjabb Papp Elemért. Nehéz szívvel szemlélte ugyanis, hogy Papp szinte naponta elverte a feleségét hol azért, mert nem mosta ki rendesen az ingét, hol meg azért, mert a reggeli teában nem volt elég citrom. Rendszeresen szemrehányást is tett ezért Papp Elemérnek, de az intő szó hiábavalónak bizonyult. Szeptember 10-én hangos szóváltással kezdődött a reggel a Papp családnál. A zajok egy idő múlva elcsendesedtek, mert Pappnak nem volt kivel veszekednie. Egy ökölcsapással ugyanis leütötte a feleségét, majd mint aki jól végezte dolgát, elindult dolgozni édesapjával és testvéreivel együtt. Egy idő múlva szólt édesapjának, hogy elege van a munkából, elmegy, és jól leissza magát. Idősebb Papp Elemér fia döntésével teljes mértékben egyetértett. Alkalmi munkások lévén, Papp már el is köszönt a testvéreitől, és elindult. Mint a vizsgálat során kiderült, Papp Elemérnek esze ágában sem volt kocsmázni, hanem Csercsa József feleségének a munkahelyére indult. Négy éve tetszett neki az asszony, de idáig nem tudott közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Az asszony is több esetben tudomására hozta Pappnak, hogy szívesen fogadja a közeledését. Pan Elemér tehát elérkezettnek látta az időt, hogy a sok korholásért elégtételt vegyen Csercsa Józsefen. Csercsáné munkahelyén azzal a mesével állt elő, hogy üzenetet hozott az aszszonynak. 4 éves kisgyermeke az óvodában belázasodott, és azonnal orvoshoz kell vinni. A fiatalasszony látható örömmel fogadta a hírt, amelyről — noha nem beszéltek össze — azonnal tudta, hogy nem igaz. Taxiba ültek, és a XX. kerületben lakó rokonokat keresték fel annak reményében, hogy szerelmük immár beteljesedhet. A rokonok azonban szinte teljes létszámában otthon tartózkodók. Papp és Erika rövid idő múlva újra taxiba szállt, és útjuk ezúttal Újpalotára vezetett. Itt lakik Elemér nővére. A nőt nem találták otthon, de a lakás kulcsát meglelték a lábtörlő alatt. A nap hátralevő részét és az éjszakát is e lakásban töltötték felhőtlen boldogságban. Csercsa József 10-én este a munkából hazatérve nem találta otthon a feleségét. Először Pappiéknál kereste, majd Papp édesanyjával a kórházakat járta végig. A keresés természetesen eredménytelen maradt. Éjfél lehetett, amikor Csercsa Józsefben felébredt a sötét gyanú. Megtudta ugyanis, hogy Papp Elemér sincs otthon, sőt reggel azt is, hogy az éjszakát sem töltötte lakásán. Csercsa reggel újra az asszony keresésére indult. Útja a XX. kerületi rokonokhoz vezetett, ahol is megtudta, hogy előző nap felesége Papp Elemér társaságában ott járt. Ekkor a férfiban a gyanú már bizonyossággá érlelődött. Tudta az újpalotai címet is. A csengetésre Papp Elemér nyitott ajtót. Csercsa mint egy dúvab rontott a lakásba. A fürdőszobában meg is találta élete párját. Indulatainak szabad folyást engedve alaposan elverte hűtlen hitvesét. Aztán felszólította az asszonyt, hogy azonnal öltözzön fel, mert indulnak haza. A Sobieski utcai lakásban újabb, ha lehet még alaposabb verést kapott az asszony. Közben Elemér is hazatért édesanyjáék lakásába. Délutánra már-már úgy tűnt, hogy elcsendesednek az indulatok. Három óra körül járt az idő. Horváth Edit, Papp Miklós élettársa elindult, hogy levigye a szemetet a földszintre. Kilépett az ajtón. Csercsa, mintha csak ezt várta volna, kiugrott a folyosóra és hangosan szidalmazni kezdte a Papp családot. Szóváltás kezdődött Csercsa és a Papp család férfi tagjai között. A tanúk emlékeznek arra, hogy Csercsa megfenyegette őket: az egész családot kiirtja, Papp Elemér pedig kihívóan válaszolta: „Gyere fel, ha mersz!” Több sem kellett az önérzetében megsértett férfinak. Egy asztallábbal és konyhakéssel felfegyverkezve indult Pappékhoz, akik ekkorra már bereteszelték az ajtót. Látták ugyanis, hogy Csercsa József elindult hozzájuk, sőt vele tart Gábor Józsefné is, a férfi nővére. Csercsét és testvérét zárt ajtó fogadta. Ordibálni kezdett. Az asztallábbal betörte az ajtót. Papp Miklóst Gáborné egy jól irányzott ütéssel leterítette, de talán ez volt a szerencséje. Csercsa az ajtóban álló és őt kilökdösni próbáló idősebb Papp Elemért három helyen, ifjabb Papp Elemért pedig egy helyen megszúrta. Ezután a kést visszavitte a lakásba, és az időközben elmenekülő felesége keresésére indult. Végigjárta az Üllői utat, de sehol nem találta meg az asszonyt, ezért visszatért a lakásába. Ekkor már Pappéknál javában tartott a helyszíni szemle, ugyanis Csercsa József szúrása ifjabb Papp Elemért halálosan megsebesítette, az apa pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Kapelner László alhadnagy, az ügy vizsgálótisztje a jól megválasztott kihallgatási taktikának köszönhetően szinte lépésről lépésre döntötte meg Csercsa József védekezését. Az orvosszakértői vizsgálat pedig teljességgel kizárta azt, hogy Csercsa József a két sértettet véletlenül szúrta volna meg. ZOMBORI ATTILA Csercsa József ügyét Kapelner László alhadnagy vizsgálja (Fotó: Várhelyi László)