Magyar Rendőr, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 22. szám
JOGOS FEGYVERHASZNÁLAT A március 31-ére forduló éjszakán vigasztalanul esett az eső a főváros X. kerületében is. A betörő, aki éppen húsvéti „bevásárlásra” készült a 10 062-es számú ABC-áruházban, természetesen örült ennek. Magában úgy okoskodott, hogy mivel ilyen időben jobb ember a kutyáját sem veri ki, nem kell tartania attól, hogy netán rendőrrel találkozik az utcán. Jól ismerte az ABC-üzlet eladóterébe vezető utat. Játszi könnyedséggel feltornázta magát a tetőzetre, ahol most már csak az álmennyezet egyik pillekönnyű kockáját kellett kiemelnie ahhoz, hogy a kéznél levő háromeres kábelen leereszkedjék, s miután jól felpakolt, ahogyan jött, úgy is távozzék. Mintegy 1500 forint értékű áruval a szatyrában indult hazafelé, s nem tudott szabadulni attól a gondolatától: ha lenne egy teherautója, most magával vihetné akár a fél boltot is. Laibó József őrmester, a X. kerületi Rendőrkapitányság gyalogos járőre 30- án este 20 órától 31-én reggel 6 óráig volt szolgálatban. Feladatai között tartotta számon a Gépmadár utca 28. szám alatti üzletház vagyonvédelmi ellenőrzését is. Harmincegyedikén éjjel, 1 óra 10 perckor ért az üzletház közelébe, amikor megpillantotta a gyengén megvilágított hátsó üzemi bejáratnál felbukkanó alakot, aki az egyik kezében jókora csomagot tartva lopakodott az áruházból kifelé. — Álljon meg! — szólította fel az őrmester, mire a betörő olyan rajtot vett, mintha puskából lőtték volna ki. A rendőr természetesen a nyomába eredt, mivel azonban az üldözött férfi gyorsan és kitartóan futott, a köztük levő távolság annak ellenére sem csökkent, hogy az őrmester teljes erőbedobással szaladt utána. A hajsza már a Kerepesi úton folyt, amikor Laibl őrmester annyira közel került az előtte futóhoz, hogy az belátta: ha nem dobja el a csomagját, a rendőr beéri, s akkor ismét fuccs a szabadságának. Ezért döntött úgy, hogy megszabadul az imént lopott holmiktól. Végső elkeseredésében hajította a szatyrot a mögötte fújtató rendőr lábai elé, remélve, hogy az megbotlik benne, vagy ha nem, megtorpan, s az ekként szerzett előny elég lesz számára ahhoz, hogy eltűnjön előle. Ezt látva az őrmester futás közben elővette szolgálati fegyverét, s felszólította a menekülőt: álljon meg tüstént, mert különben lő. " Mondhatta azonban: az üldözöttnek ugyanis esze ágában sem volt megállni. S hogy miért? Még a második riasztólövés dörrenésének hallatára is biztosra vette, hogy a rendőr nem fog rá lőni. Tévedett. A jól irányzott lövés talált, a lövedék a betörő bal könyökébe fúródott — szerencséjére azonban nem okozott súlyosabb sérülést. Szinte megújult erővel szedte lábait a Gyakorló úti lakótelep felé, ahol azután sikerült egérutat nyernie üldözője elől. Mivel Laibl őrmester rádióját megsínylette a rohanás, nyilvános távbeszélőállomásról volt kénytelen jelenteni az ügyeletes tiszthelyettesnek a történteket, aki utasította, hogy maradjon a helyszínen, s máris riasztotta Sála János százados alosztályvezető-helyettest. Sála százados, aki éppen pihenőidejét töltötte ekkor, a kapitányság ügyeletes tisztjének egyetértésével intézkedett a rendelkezésre álló gyalogos és gépkocsizó járőrök összevonásáról, s ennek megtörténte után megkezdték az ismeretlen tettes üldözését a nyomeltüntető esőben. Abból kiindulva, hogy a betörő — még ha kacskaringósan is — mindvégig a Gyakorló úti lakótelep irányába futott, a százados bizonyosra vette, hogy ott lakik, vagy ha mégsem, ott rejtőzik el. Már pirkadt, amikor az Erdősi utca 43—47. számú házcsoport V. épületének lépcsőházához érve — a célzott lövés helyétől 150 méternyi távolságban — vércseppekre lett figyelmes a százados. Ezeket követve haladtak fölfelé a lépcsőházban a nyomon üldözést végző rendőrök, s jutottak el a III. emeleti függőfolyosón levő 313. számú lakás ajtajáig. Bentről hangfoszlányok szűrődtek ki. Mintha egy nő és egy férfi suttogott volna. Sóla százados kopogtatására, majd az ezt követő erélyes felszólítására sem mutattak hajlandóságot arra, hogy ajtót nyissanak a rendőröknek. Ilyen előzmények után választotta a százados a lehető legjobb megoldást: kezével óvatosan benyomta a függőfolyosóra nyíló konyhaablakot, s mire a lakásban tartózkodók felocsúdtak meglepetésükből — a játszma tulajdonképpen véget is ért a betörő, a börtönviselt Molnár Endre számára, aki a lakásban kettesben élt élettársával. — Lebuktam — csupán ennyit mondott Molnár, akinek bal karja merő vér volt. Sósa János százados első dolga az volt, hogy mentőt hívjon, amely az Árpád Kórházba szállította a sérültet, onnan pedig másnap a tököli rabkórházba került. *** Dr. Zolna György alezredestől, a X. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjétől és Balogh József őrnagytól, a közbiztonsági osztály vezetőjétől megtudtuk, hogy Laibl József őrmester — aki kötelességszerűen és éberen látta el fárasztó éjszakai szolgálatát — fegyverhasználatát az ügyben eljáró katonai ügyész is jogosnak minősítette. Ami pedig a betörő felderítésének és elfogásának megszervezését illeti, dicséretet érdemel Sóla századossal együtt mindenki, aki ebben az akcióban részt vett. Közülük most csupán két rendőrt emelünk ki. Egyikük Bagi Zoltán törzszászlós, a másik pedig Albert József szakaszvezető. Szöveg és kép: MARTINKÓ KÁROLY Balogh József őrnagy gratulál Laibl őrmesternek helytállásáért Sóla János százados a vércseppek láttán indult fölfelé munkatársaival a lépcsőházban Az ABC-áruház igazgatója is tudja, amit az őrmester: ide bizony könnyű betörni , s erről nem a közértesek tehetnek AZ OSD SIKERÉLMÉNY ÖRÖME Az országot járva egyre több olyan fiatal rendőrrel találkozunk, akik néhány hónappal vagy évvel ezelőtt kezdték el szolgálatukat, tehát pályakezdők. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy hiányában lennének a sikerélménynek. * * * DR. MAGYAR ANIKÓ hadnagy, a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán teljesít szolgálatot 1981. április 16-a óta. Elérte azt a régen dédelgetett vágyát, hogy vizsgálótiszt lehessen. Leginkább ugyanis az úgynevezett büntetőjogi terület vonzotta, s annak is az a pályarésze, ahol a jogász a lehető legközvetlenebbmódon kapcsolódhat a bűnüldözéshez. Nagy volt a boldogsága, amikor a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán cum laude (dicsérettel) szerzett diplomája után hamarosan átvehette a rendőrigazolványát is. Dr. Magyar Anikó Bátaszéken él szüleivel. Édesapja a MÁV-nál kocsivizsgáló, testvérbátyja pedig mozdonyvezető, édesanyja nyugdíjas. A vizsgálati osztály kollektívája szinte percekenbelül szívébe fogadta, amit nyilván megkönnyített az is, hogy Anikó nemcsak eszes, hanem szemrevaló képviselője is a gyengébb nemnek. Első sikerélménye egy olyan bűncselekmény bizonyításához kapcsolódik, amelynek nem volt szemtanúja, s a rendelkezésre álló tárgyi bizonyítási eszközök nem segítették elő egy rendkívül súlyos megítélés alá eső, erőszakos közösülés tettesének megszólaltatását. A nehéz feladatot sikerült megoldania. Ennek titkát abban látja — amely alighanem a vizsgálótisztek által végzett munka egyik legfontosabb eleme is —, hogy emberközelbe kell kerülni a gyanúsítottal. Megértetni vele, hogy az általa okozott sérelemért vállalnia kell a felelősséget, s a feltáró jellegű vallomástétel ehhez az első lépés, amely egyben enyhítő körülmény is. * * * BAKSAY FERENC alhadnagy, a paksi Városi és Járási Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vizsgálótisztje 1959. április 26-án született, s hogy jó csillagzat alatt látta meg a napvilágot, azt az is jelzi, hogy paksi létére Pakson teljesítheti a rendőresküben vállalt kötelezettségét 1979. október 1-től, azaz 20 éves korától. Gyermekkorában katonai pályára készült. A gimnázium harmadik osztályát már csaknem elvégezte, amikor rádöbbent arra, hogy a rendőri hivatás felel meg neki a legjobban. Ő is bizalmat kapott a parancsnokától, s ma már számos bűnügy eredményes nyomozása van mögötte. — Az első sikerélmény öröme? — kérdez vissza elgondolkozva, majd azt a bűnügyet említi, amelynek gyanúsítottjai abban a hiszemben voltak, ha nem beszélnek, a rendőrség nem tud bizonyítani semmit sem. De a fiatal rendőrtiszt aprólékos és türelmes kutatással felderítette azokat a tanúkat, akik megdöntötték a gyanúsítottak által jól felépített hamis alibit. Ottjártunkkor olyan „szarkák” ellen indult bűnügyben dolgozott, akik még a különben éber portásokat is kijátszva vitték ki tehergépkocsival az építkezésről a lopott holmit Elmés módon, egy VOLVO emelőgép kanalába rejtve. * * * VASS JÓZSEF tizedes és PERTÉSZ TIBOR szakaszvezető a paksi Városi és Járási Rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályán teljesít szolgálatot. Mindketten Faddon születtek, Vass tizedes 1958. június 9-én, amikor Pertesz Tibor szakaszvezető már az ötödik életévét taposta. Vass tizedes lakatosból, Pertesz szakaszvezető pedig gépkocsivezetőből lett rendőrré. Az előbbi olyképpen, hogy önkéntes rendőrként kapott kedvet hozzá, utóbbi pedig Vass Zoltán főhadnagy, az unokabátyja ösztönzésére, aki náluk lakott az időben Pakson. Vass tizedes közbiztonsági, Pertesz szakaszvezető pedig közlekedési járőr. Bár ők ketten együttvéve sem töltöttek el két esztendőt rendőrként, máris túljutottak az első sikerélmények örömén. Vass tizedes 1982. február végén — rendőri szolgálatának ötödik hónapjában — fogta el a Budai Járási Rendőrkapitányság által garázdaság bűntette miatt körözött Sztojka Emil Jánost. Tévedés lenne azt hinni, hogy mindez úgy ment, mint a karikacsapás. Sztojka nem gyalogszerrel bandukolt, hanem személygépkocsival robogott a 6-os főútvonalon negyedmagával, amikor Mukli Péter őrmester és Vass József tizedes ellenőrzésre megállították. Vass tizedes ekkor értette meg annak az igazoltatási szabálynak a fontosságát, hogy az ilyen esetekben nemcsak a gépkocsivezető papírjait kell kérni, hanem az utasokét is, s a személyi adatokat minden esetben össze kell vetni a körözési mutatóban szereplő adatokkal. Így akadt fenn a hálón Sztojka is. Petresz szakaszvezető a 82. kilométerkőnél, Dunaföldvár közelében lett figyelmes a Paks felől nagy sebességgel közeledő Renault 16-osra. A gépkocsi vezetője nem mutatott hajlandóságot arra, hogy a rendőr jelzésére megálljon. Filmszalagra kívánkozó hajsza után sikerült az országúti fantomot Dunaföldvár belterületén megállásra kényszerítenie, M. Sándor pécsi lakost, aki azért nem állt meg, mert ittas volt. M. K. Dr. Magyar Anikó első sikerélménye: vizsgálótiszt lehetett Baksay Ferenc alhadnagy kihallgat egy gyanúsítottat (Fotó: Geleta Pál) Vass József tizedes és Pertesz Tibor szakaszvezető gyakran teljesít együtt szolgálatot