Magyar Rendőr, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-07 / 1. szám
Az elmúlt esztendő végén, országgyűlésünk téli ülésszakának egyik kiemelkedően jelentős napirendi pontjában megvitatta és elfogadta szocialista államunk alaptörvényének módosítását. Amint arra Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára expozéjának bevezetőjében is utalt, 1949-ben történelmi jelentőségű volt alkotmányunk törvénybe iktatása, amely szentesítette a néphatalmat, és célul tűzteki a kizsákmányolástól mentes társadalom, a szocializmus felépítését. Alkotmányunk módosítására 1972-ben került sor, amikor több mint két évtizedes, az egész társadalom lényegi változást hozó fejlődése ezt szükségszerűvé tette.Alkotmányunknak az 1972. évi I. törvénynyel végrehajtott módosításával összefüggésben szükségesnek tartjuk ismételten hangsúlyozni azt a tényt, hogy az államszervezetben bekövetkezett változások alkotmányos kifejezésén túl a társadalmi berendezkedést kifejező rendelkezések körében rögzítette azt a társadalmi valóságot, hogy hazánkban a kizsákmányoló osztályok megszűnésével uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Ennek megfelelően és ennek alárendelten nyertek megfogalmazást és szabályozást az egyes tulajdoni formák — így az állami tulajdon, a szövetkezeti tulajdon, a személyi tulajdon, a kisárutermelő-tulajdon —, továbbá a politikai rendszer alapintézményei is, mint a munkásosztály és a marxista—leninista pártja vezető szerepe, a hatalom gyakorlásának kiszélesedett tömegbázisa és ennek szervezeti formái, politikánk fő irányát meghatározó alapelvek, hazánknak a szocialista közösséghez való elkötelezettsége. Ezen alkotmányi módosítás további sajátossága volt az állampolgári jogok általánossá válása olyan jogok tekintetében is, amelyeket a szocialista építés első — osztályharcokban teli időszakában — alkotmányunk meghatározásában csak a dolgozók számára biztosított. Ez egyben azt is jelentette, hogy e jogok rendszere új elemekkel gazdagodott, s amelyet annak a tételnek alkotmányos rögzítése is tükröz, hogy a Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat. Alkotmányunk módosítását követő több mint egy évtized tapasztalatai azt igazolják, hogy alaptörvényünk lényegében jól szolgálja azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyeket a szocialista társadalom építésének előttünk álló feladatai meghatároznak. Alkotmányunk alapelvei ma is érvényesek, szocialista állam- és jogrendszerünk, politikai intézményrendszerünk szilárd alaptörvényre épül — állapította meg az előadó. — Szocialista társadalmunk fejlődésének eredményeként ismét időszerűvé vált, hogy állami életünkben több új szervezeti megoldást vezessünk be — mondotta Katona Imre, majd így folytatta: — Ezek a módosítások a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének igényével is összefüggnek. A javasolt rendelkezések az alkotmányosság fokozott védelmével, a Minisztertanács összetételével, az államtitkárok jogalkotási hatáskörével, az ország területi beosztásával, valamint a választási rendszerünkkel kapcsolatosak. Az expozé ezek után az alkotmányosság ellenőrzésével összefüggő javaslatról szólva nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az alkotmányosság társadalmi rendünk egyik legfontosabb elve. Az alkotmányos rend biztosítása elsősorban az országgyűlés feladata, s e jogkörében az állami szervek alkotmányba ütköző vagy a társadalom érdekeit sértő rendelkezéseit megsemmisítheti. Az Elnöki Tanácsnak is feladata, hogy őrködjék az alkotmány végrehajtásán. Az Elnöki Tanács az alkotmányosság feletti felügyeleti joga értelmében eltörölhet, illetve megváltoztathat minden olyan jogszabályt, államigazgatási határozatot vagy intézkedést, amely az alkotmányba ütközik. — Bátran leszögezhetjük — mondotta az Elnöki Tanács titkára —, hogy hazánkban alkotmányos rend van, ez pártunk és népünk nagy vívmánya. Ez azonban nem ment fel bennünket ama kötelezettségünk alól, hogy további intézkedéseket tegyünk annak érdekében: az alkotmány előírásai a jövőben még maradéktalanabbul érvényesüljenek. Ezért indokolt az alkotmányosság védelmét szolgáló eszközök továbbfejlesztése. Alkotmányjogi Tanács — Szükséges, hogy az alkotmányosság védelmének állami-jogi biztosítékait az eddigieknél hatékonyabbá tegyük — mondotta expozéjában az előadó, majd a következőkkel folytatta: — Indokolt tehát, hogy a jogalkotást — az alkotmányosság szempontjából — egy újonnan létesítendő önálló szerv, az Alkotmányjogi Tanács is ellenőrizze anélkül, hogy a jogalkotó szervek, valamint a jogalkotás koordinálását végző igazságügy-miniszter hatásköre és felelőssége csökkenne. Az Alkotmányjogi Tanácsnak mint sajátos szervnek a jelentősége indokolja, hogy róla maga az alkotmány rendelkezzék. Az Alkotmányjogi Tanács vizsgálhatja a jogszabályok és a jogi iránymutatások alkotmányosságát, azoknak az alkotmánnyal való összhangját. Ebben a jogkörében az alkotmánnyal ellentétes jogi rendelkezéseket, az általa alkotmányellenesnek tartott jogi rendelkezések végrehajtását felfüggesztheti. Nem teheti ezt meg az országgyűlés és az Elnöki Tanács által hozott rendelkezések tekintetében, mert az Alkotmányjogi Tanács az országgyűlés szerve. Ugyancsak nem függesztheti fel a tanács a Legfelsőbb Bíróságnak a bíróságokra kötelező irányelveit és elvi döntéseit, mert ez beavatkozás lenne a bíróság igazságszolgáltatási jogkörébe. Az Alkotmányjogi Tanács tehát az országgyűlés által választott új, önálló szerv, amely jellegénél fogva sajátos feladatot lát el. Olyan szerv, amely az országgyűlés megbízásából működik, s ez fellő társadalmi, politikai súlyt ad tevékenységének, egyben erősíti a legfelsőbb államhatalmi-népképviseleti testületi irányító és ellenőrző szerepét. Az Elnöki Tanács titkára ezek után hangsúlyozottan szólt arról, hogy az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslat nem kívánja bevezetni az úgynevezett „alkotmánybíráskodást”, hanem továbbra is azon az elvi alapon marad, hogy az alkotmányosság védelmének legfőbb őre maga az országgyűlés, amely azonban ezt a feladatkörét az Alkotmányjogi Tanács közreműködésével gyakorolja. E szervezetnek és működésének részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. A népi ellenőrzés Ellenőrzési rendszerünk általában megfelel a követelményeknek. Ez azonban — természetesen — nem jelenti azt, hogy annak továbbfejlesztésére, hatékonyabbá tételére ne tegyük meg a szükséges intézkedéseket. Ennek az elgondolásnak jegyében szólt a javaslat az Alkotmányjogi Tanács létrehozására, és ennek megfelelően került javaslatba a népi ellenőrzésre vonatkozó egyes jogszabályok módosítása is. A jelenlegi szabályozás szerint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait — az országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa választja meg — mondotta Katona Imre. — A javasolt módosítás elfogadása esetén a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a Minisztertanács tagja lenne. Ez jobban hangsúlyozná a legfelsőbb népképviseleti szerv iránti felelősségét, egyben lényegében megnövelné az egész szervezet politikai súlyát. Az államtitkári tisztség Az Elnöki Tanács titkára ezek után az államtitkári tisztségekről szólva emlékeztetett, hogy ez 1968- ban létesült, s ekkor az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkár mindössze öt volt. Ma tizenkettő országos szervet vezet államtitkár, s ma már az országos hatáskörű szerveket vezető államtitkárok feladatai és jogalkotási hatásköre között nincs meg a kellő összhang. Indokolt megteremteni annak a lehetőségét, hogy az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkár az állampolgárokra is kötelező rendelkezéseket adhasson ki. A járások megszűnése Alkotmányunk a tanácsokról szóló fejezetében meghatározza a tanácsi rendszer legfontosabb alapegységeit. Az elmúlt évtized politikai, gazdasági és társadalmi fejlődése szükségessé tette e tanácsi rendszernek mint az irányítás legfontosabb területének a szocialista fejlődést segítő korszerűsítését — húzta alá az expozé. — Az ország községei és városai nagy társadalmi átalakuláson mentek át. Városaink száma 1984. január 1-től 109-re emelkedik. Szükséges bevezetni az irányításnak olyan új rendszerét, amely lehetőséget nyújt a további fejlődéshez. Ezért az alkotmány módosításáról szóló javaslat szerint megszűnik a megyéknek járásokra való tagozódása. A községek önállóságának fokozásával távlatokban el kell érni, hogy a közvetlen megyei irányítás általánossá váljék. Addig azonban, amíg ennek a feltételei megérnek, szükséges, hogy a megyei irányítás közvetítésében a városok és a városi jogú nagyközségek közreműködjenek, viszont ott, ahol a feltételek ma is adottak, lehetőség van már most is arra, hogy egyes nagyközségeketbekapcsoljanak a megyei irányításba — mondotta Katona Imre. (A helyi igazgatásnak a törvényjavaslatban megfogalmazott fejlődését alátámasztóan utalunk arra, hogy alkotmányunk rendelkezéseinek részletezéseként már 1950-ben megszületett az első tanácstörvény. Az újabb tanácstörvények, amelyek minden esetben az alkotmány módosításával is jártak, 1954-ben, majd 1970-ben a helyi tanácsok rendszerében bekövetkezett fejlődést tükrözték. Így az elsőként jelzett módosítás a tanácsok mint választott képviseleti szervek jelentőségét kiemelve, újra szabályozta a tanácsi szervezet központi irányításának rendszerét, továbbá a tanácsi igazgatási szervek egymáshoz és a választott képviseleti szervhez való viszonyát. Tizenkét évvel később az alkotmánymódosító törvény a járási tanácsok kialakításával, valamint a magasabb fokú tanácsok választásának az alsóbb fokozatú tanácsokra épülő, közvetett választásával lényegében a lakosság települési egységeinek (városok, községek, fővárosi kerületek) önkormányzati jogait kívánta alátámasztani. Számos vonatkozásban érintette a tanácsi szervezet egészét a már hivatkozott 1970. évi I. törvény — a harmadik tanácstörvény —, amely az 1972. évben elfogadott alkotmánymódosításban is megfogalmazódott.) Országos választási lista — Választási rendszerünknek az alkotmányban rögzített alapelvei beváltak — állapította meg expozéjában az Elnöki Tanács titkára —, szocialista demokráciánk fejlődése és a választások eddigi tapasztalatai azonban szükségessé teszik választási rendszerünk továbbfejlesztését. Utalva az országgyűlés második napirendi pontjában szereplő, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásával foglalkozó törvényjavaslatra, az alkotmánymódosítással összefüggésben a következőkre tért ki: — a törvényjavaslatban új, hogy az országgyűlési képviselők egy kisebb részét országos választási listán válasszák meg az állampolgárok. Ez a rendelkezés azt jelentené, hogy mintegy 30— 35 közéleti személyiség indulna a választási listán. Az egyéni választókerületi rendszer mint alapelv továbbra is fennmarad, a törvényjavaslat azonban figyelembe veszi azt a fontos politikai érdeket, hogy az országgyűlésben jelen legyenek politikai, társadalmi életünk kiemelkedő vezetői, szövetségi politikánk, a kultúra, a tudomány elismert kiválóságai. E személyiségek munkájának a jellege azonban jóval meghaladja egy-egy viszonylag kis létszámú választókerület lakosságának a képviseletét, mivel tevékenységük országos jellegű. Az egyéni választókerületi rendszerről jelenleg nem az alkotmány, hanem a választási törvény rendelkezik. Az egyéni választókerületben és az országos választási listán történő választás azonban olyan lényeges elv, amelyet indokolt az alkotmányiban rögzíteni. Az Elnöki Tanács titkára ezek után szólt arról, hogy alkotmányunk rendelkezése szerint az országgyűlési képviselőket, valamint a tanácsok tagjait választóik hívhatják vissza. Ez az eljárási mód az országos választási listán megválasztott képviselőkre gyakorlatilag nem alkalmazható. Ezért az említett rendelkezést azzal kell kiegészíteni, hogy az országos választási listán megválasztott képviselők visszahívásáról — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának javaslatára — az országgyűlés dönt. A törvényjavaslat rendelkezése szerint az alkotmányt módosító új szabályok 1984. január 1-én, míg a választásokkal kapcsolatos új rendelkezések pedig az 1985. évi általános választás kitűzésének napján lépnek hatályba. A módosító javaslatok törvénybe iktatása esetén alkotmányunk az eddigieknél is hatékonyabban szolgálja majd népünk érdekeit, az előttünk álló célok elérését — mondotta befejezésül Katona Imre. * Az országgyűlés az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot — általánosságban és részleteiben — egyhangú szavazással elfogadta.a ALAPTÖRVÉNYÜNK MÓDOSÍTÁSÁRÓL